Tira 16 interjú

Ki ne játszott volna már el a gondolattal, hogy milyen jó lenne, ha viszontláthatná a nevét a könyvespolcon. Azt szokták mondani, ha akarsz valamit, tegyél érte. Következő alanyom, aki igen ambiciózus személyiség, megfogadta ezt a mondást, és bízom benne, sikerül elérnie a célját. Fogadjátok szeretettel Tira16-ot!

Kérlek mutatkozz be azoknak, akik nem ismernének!

Nem tudok mit mondani magamról így nagy általánosságban. A koromat nem reklámozom, bár aki ügyes, irányvonalat találhat, és bár fecsegő típus vagyok, túl sok mindent tudnék magamról mondani egy kérdésre. Kisregénnyit is képes lennék mesélni. :)

Honnan ered a nickneved?

Az első regényem egyik főhőse kapta ezt a nevet. Akkor ő ált hozzám a legközelebb, így amikor először kapcsolatba kerültem az internettel, és nevet kellett választanom, ez lett. :)

Mióta foglalkozol írással? Hogyan találtál rá a Merengőre?

Írással tizenhárom éves korom óta foglalkozom, hosszabb-rövidebb szünetekkel. A Merengőre pedig... hát slash írásokat kerestem a neten, így bukkantam rá.

Van másik oldal is, ahol publikálsz?

Igen, van. Egyrészt van egy blogom, bár szegénnyel meglehetősen mostohán bánok, de Töviskapun, AFS-en is elő szoktam fordulni, illetve Varázsskatulyán - utóbbi kifejezetten csak slash írásokkal foglalkozik, és ott egy regényem publikálom, pontosabban az oldal gazdája teszi fel a fejezeteket, így tőle függ, mikor van friss…

Mitől függ, hogy egy írásodat hová teszed fel? Van olyan munkád, amit egyik oldalon megtalálhatunk, másikon nem?

Amikor eljutottam oda, hogy publikálni akarok, akkor a Varázsskatulyán kezdtem úgymond a pályafutásom. Ott az oldal tulajdonosával olyan megállapodásunk van, hogy ami oda felkerül, az máshova nem, csak a saját oldalamra. A többi oldallal úgy gondoltam, hogy felteszek mindenhova mindent, de ezt eddig még nem sikerült megvalósítanom (néha nagyon macerás megerőszakolni a különböző scripteket, hogy úgy is nézzen ki a feltett írás, ahogy szeretném :)

Úgy hiszem, ezek után illendő volna feltennem azt a kérdést, hogy: szeretnéd egyszer bármelyik műved a könyvespolcokon látni?

Igen, mindenképp.

Van is már esetleg valamilyen elképzelésed, téma, amiről szívesen írnál?

Van elképzelésem, igen. Ha a kérdés arra vonatkozik, a könyvespolcra is slash írást szánok. Ez az én témám, és most egy pályázat kapcsán (ahova megpróbáltam mást írni) rájöttem, hogy mással nem is érdemes próbálkoznom. Pedig ott csak egy egész rövid novelláról volt szó, amit megírtam heteró változatban is, és a tesztolvasóim egyöntetűen arra jutottak, hogy a slash verzió jobb.

Térjünk át az írásaidra. Azonos neműek kapcsolatáról írsz. Miért pont ez a téma? Mi ragadott meg?

Kezdettől fogva ez a témám, bizonyos okok miatt. Már az első írásaimban is hangsúlyos szerepet kapott az azonos neműek kapcsolata, amik még jóval a netkorszak előtt születtek. Ezért is voltak szünetek az írói ténykedésemben, sokáig elképzelni sem tudtam, hol lenne egy ilyen írásnak a helye.

Én először akkor találkoztam a neveddel, amikor Black Molly írását (Ellentétek vonzásában) olvastam. Akkor mint béta és társszerző voltál jelen. Jól tudom, hogy a történet írásába csak később kapcsolódtál be? Mesélj erről egy kicsit!

Beleszerettem abba a történetbe. Akkor még azt a korszakomat éltem, hogy nem írok kritikát, és ha mindenképpen vágyom visszajelezni valakinek, akkor azt privátban teszem. Tehát Molly kapott tőlem egy szép hosszú levelet, a tizedik fejezet után. Elkezdtünk beszélgetni, felajánlottam a bétázást, aztán ahogy tovább dumáltunk a sztoriról, felvetettem egy beszélgetésben, hogy írok neki hozzá fanfictiont - a másik főszereplő szemszögéből. Így lettem társszerező. Amin én magam is nagyon meglepődtem, egészen addig azt gondoltam, hogy ilyesmire képtelen lennék, mert az írás magányos dolog, én meg túlzottan ragaszkodom - nem a saját, hanem a karaktereim elképzeléseihez. De Mollyval nagyon megvolt a közös hang, és nagyon élveztem vele végigírni az Ellentétek vonzásábant.

Azóta is tartod a kapcsolatot a szerzővel?

Igen, nagyon közeli barátságban vagyunk. És azóta is kölcsönösen bétázzuk egymást vagy együtt ötletelünk egy-egy sztorin.

Ami engem különösen megragadott, és ami a leginkább tetszik az írásaidban, az érzések, lelkivilág ábrázolása. Én személy szerint csak úgy tudom elképzelni, hogy ilyenkor a szerző azonosul a szereplőjével, akinek az érzéseit feltárja. Nálad ez hogy működik?

Nem tudom, mennyire azonosulok. Az írás nálam nem tudatos folyamat, inkább olyan, mintha egy filmet látnék. Látom a szereplő reakciót, és tudom az érzéseit. Néha teljesen el tudok borulni, amikor írok, egyszerűen annyira benne vagyok a világban. Szóval, igen, azt hiszem, képes vagyok azonosulni, bár ez nem minden karakteremmel megy könnyen - igaz, olyan sem volt még, akivel nagyon nehéz dolgom lett volna.

A másik dolog, ami tetszik, hogy valós problémákat ábrázolsz. Az Igen, akaromnál a nagy korkülönbség, a Negyvenkét hónapnál a felvállalás és a betegség, az Örvényben esetében pedig a felvállalás, az elvárások, a társadalmi különbségek. Honnan merítesz ihletet?

A nagy korkülönbség egyébként is vesszőparipám, nem tudom, miért alakult így. Az Igen, akarom-ot a Merengő kívánságüstjére írtam, ez volt a kívánságban, de a téma amúgy is közel állt hozzám, szóval igazán élmény volt megírni. A többi pedig... nehéz kérdés az ihletforrás nálam, mert nem szoktam gondolkodni rajta. Megjelenik egy kép, egy jelenet a fejemben, és történetté növi ki magát. Azt szoktam mondani, hogy én ezt kapom a kollektív tudatalattiból (remélem, ez nem hangzik túl nagyképűen), és meg kell írnom. Sokszor van olyan érzésem, hogy tényleg valós személyekről írok, és mint író, biztos olyan szemmel nézem a világot, de ez a merítés sosem tudatos.

Mivel szeretnék könyvespolcra kerülni, fontosnak tartom a valós problémák megjelenítését, és igyekszem ezt úgy tenni, hogy azért ne legyen tanmese íze a dolognak. Elsősorban szórakoztatni szeretnék, olyanokat is, akik esetleg kevésbé nyitottak a témára, és megmutatni nekik, hogy ha valaki meleg, az is csak olyan ember, mint bárki más. Bár annyira ez sem tudatos, de mindenképp ott van a történeteim hátterében, és csak bízom abban, hogy sikerrel veszem az akadályt.

Van esetleg olyan motívum, elem, ami minden írásodban megjelenik?

Oh, hát szerintem rengeteg ilyen van! Túl sok is. Bár erről azt gondolom, hogy nem egy nagynevű szerező van, aki képes volt sokadszor is eladni ugyanazt a kaptafát, tehát nem feltétlen baj. Talán nem minden írásomban, de már említettem, sokszor szerepel a nagy korkülönbség, a kórház (betegség vagy baleset okán), sokszor a fiatalabb karakterem az érettebb. Hirtelen ennyi, bár nem tartom kizártnak, hogy van még más is.

Hogyan kell téged elképzelni írás közben? Készítesz vázlatot, füzetbe jegyzetelsz, vagy amint kipattan egy ötlet, azonnal elkezdesz írni?

Nem jellemző rám a vázlatolás, mire írok bármiféle hátteret, nagyjából a történet feléig eljutok. Nem kezdem el azonnal leírni, amikor egy ötlet kipattan, annak meg kell erősödnie, bár volt már egy olyan, hogy egy megszülető jelenetet azonnal leírtam, de ez viszonylag ritka. Ha van rá módom, akkor gépen (vagy újabban a telefonomon) írok, de elég sokszor előfordul az is, hogy egy-egy jelenetet kézzel kell írnom. Igen, kell, ez egyfajta késztetés, olyankor egyszerűen nem megy a szövegszerkesztőben, tehát van pár füzetem is, amibe írhatok. De ha a helyzet úgy kívánja, egyébként is írok papírra vagy cetlikre, ha muszáj.

Sok szerzőt motivál, ha írás közben zenét hallgat. Te is szoktál vagy jobban preferálod magad körül a csendet?

Igen, én is szoktam, bár nem feltétlen írás közben. De ha úton vagyok és zenét hallgatok, sokszor egy-egy adott szám ihlet egy jelenetet vagy egy történetet, ezt képes vagyok akár napokig vagy hetekig is hallgatni, amíg teljesen ki nem forr és papírra vagy fájlba nem kerül az adott jelenet. De nem szeretem a csöndet, meg az ingerszegénységet, tehát ha nem is zene, a tévé mindenképp szól a háttérben.

Ebben hasonlítunk egymásra. Olykor én képes vagyok sokáig hallgatni az adott ihlető zenét. Az Örvényben az a történeted, amit nem kihívásra/ajándékozásra írtál. Hogyan jött az elképzelés?

Jó kérdés. Esküszöm, nem tudom. Nem azért nem tudom, mert nem emlékszem, hanem mert úgy született a regény, hogy megvolt a fejemben az első mondat és a kép, ahogy a szerető az öltözködő kedvest figyeli egy légyott után. Az összes többi a karaktereim műve.

Ha megjegyezhetem, szerintem nagyon jó kezdés volt, rögtön az elején arra készteted az olvasót, hogy folytassa tovább az olvasást - én legalábbis így voltam vele. A történet Chase szemszögéből íródott. Miért pont E/1, miért pont ő?

Köszönöm szépen. Igyekszem olyan kezdéseket írni, hogy ne lépjen le már ott az olvasó. Egyébként nem tudom, miért lett E/1... Azt mondják, hogy az E/1 nagyon nehéz, és hogy kezdő írók szokták alkalmazni, mert így jobban bele tudják magukat élni, illetve sokszor magukat írják bele a történetbe. Amikor Örvénybent elkezdtem, már nem tartottam magam kezdő írónak - érdekes módon az első történeteimnél eszembe se jutott az E/1. Ez most talán megint nagyképű, misztikus dolognak fog hangzani, de leginkább azért, mert Chase követelte, hogy ő mesélhessen. Van még egyébként más E/1-ben írt történetem is, csak az még nincs a publikálás közelében.

A regényben saját dalszövegek is megtalálhatók. Mi inspirál?

Chase története. Korábban is írtam már verseket, de az, hogy Chase-nek dalszöveget írjak, annál a bizonyos jelenetnél kezdődött, amikor Preston meghallja a dalt, és elrohan a stúdióból (remélem, ezzel nem lövök le semmilyen poént). Akkor az egyik előolvasóm azt mondta, jobb lenne tudni, pontosan mi is szerepel abban a dalszövegben, így megírtam. Persze ez a valóságban nem volt ilyen egyszerű, de egyébként is sokszor gondolkodom angol szövegben, írás közben is, bár mindezt dalszöveggé összerakni első alkalommal nem volt könnyű. A többi meg már adta magát. :)

Mennyire befolyásolnak a vélemények (már ha igen)? Zavar, ha látod, sokkal többen nézték meg, mint ahányan véleményt hagynak maguk után?

Általában nem befolyásolnak a vélemények, már olyan szempontból, hogy a történet alakulására nincsenek hatással. Ha valaki olyasmit ír, azt természetesen a kereteimen belül igyekszem megfogadni és hasznosítani, és természetesen minden véleménynek nagyon-nagyon örülök. Igen, persze szerintem mindenkit zavar, ha sokkal többen nézik meg, mint ahányan nyomot hagynak maguk után, de azt hiszem, ez még azokkal is így van, akik sokkal több kritikát kapnak, mint én (úgy értem, őket még annál is többen olvassák. :))

Kedvenc szerzőid? 

Húha, ez jó kérdés volt. Ismét jó nehéz. Nem vagyok túlzottan rajongó típus, így nem azt figyelem, hogy ki írta, hanem hogy milyen a történet (ha zenéről van is szó, számok fognak meg, nem előadók, ritka az olyan, akinek egységesen szeretem minden számát). Talán, könyves szerzők közül Robert Merle és Anne Rice, akiket pedig a neten olvasok... nem tudom, tényleg Neten minden slash írásra rávetem magam, ha a leírása felkelti az érdeklődésem, aztán vagy bejön vagy nem. :) Persze, ha valami tetszett, és megragadt, akkor a szerzőnek szívesebben megnyitom más írását is, de volt már olyan, hogy a másik nem tetszett. Tehát nem tudnék kedvencet mondani, túl sokan vannak. :)

Amikor bekíváncsiskodtam a merengős kedvenc történeteidhez, találkoztam Harry Potter írásokkal is. Ezek szerint olvastad a könyveket?

Nem olvastam a könyveket, viszont a filmeket sokszor láttam. És szeretem a HP-es írásokat, noha én soha nem írnék fanfictiont.

Azok között is inkább a slasht részesíted előnyben, vagy olvasol más témában is?

Csak slasht olvasok, nagyon ritka, hogy mást. Mást csak ismerőstől vagy kifejezett ajánlásra.

Az olvasóid bizonyosan kíváncsiak, mik a terveid a továbbiakban. Mit mondanál nekik?   

Terveim mindig, folyamatosan vannak. Azt is befejezem, amit úgy tűnik, félbehagytam, és mindig igyekszem valami újjal előállni. Mondanám, hogy rendesen fogok frissíteni, az oldalakon és a blogon is, de azt hiszem, kutyából nem lesz szalonna. Azért igyekszem, és mindig megfogadom, hogy rendesebb leszek. Igyekszem valóra váltani a könyvespolcra kerülős tervemet, és remélem, az olvasóim majd olyan formátumban is szeretni fognak.

Olvasói kérdések:

Milyen a bögréd? A letisztult színeket szereted, vagy a figurásabb, vidámabb darabokat?

Sokféle bögrém van, még a gyerekkoriak közül is megvan néhány. :) Úgyhogy a legváltozatosabb mintákkal büszkélkedhetnek, :) És mintásak, egyszínű egyáltalán nincs :)

Mi a kedvenc szavad, amit szeretsz kimondani és sokszor is használod? Melyik az, amit utálsz, és esetleg rá is szólsz a beszélgetőtársaidra, hogy a jelenlétedben hanyagolják?

Amit utálok és amire allergiás vagyok, az a mindegy. Azért szoktam szólni. :) Kedvencem ilyen téren nincs, de ha sokat vagyok együtt valakivel, sokszor azon kapom magam, hogy átveszem a gesztusait és az ő szavajárását. Szóval a kedvenc az változó. :) (Bár amit mostanában sokat használok, csúnya szavak helyett, az a: oh, hogy zavarodnál össze kifejezés. :D)

Ki az a valós/fiktív, még élő/már halott személy, akivel szeretnél megvacsorázni, beszélgetni és miért pont ő?

Valós, élő: Anne Rice: mert szívesen elbeszélgetnék vele bizalmasan Lestat-ról, :D

Fiktív: Spencer Reid a Gyilkos elmékből. Imádom a kölyköt, és olyan okos.

Sok sikert kívánok a terveidhez, reméljük, valóra válik mindegyik. :) Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdésekre, örömömre szolgált.

Én köszönöm a lehetőséget. :) Nagyon jó érzés és kellemes meglepetés volt.

Cartwright