Evelyn interjú

A mai egy rendhagyó interjú lesz, ugyanis ezúttal nem egy íróval, hanem egy lelkes hozzászólóval fogok beszélgetni. Hiszem, hogy sok írás a kritikázók érdeme, ők is szerves részei a fandomoknak, hozzászólásaikkal támogatják az írókat, és ösztönzik őket a frissítésekre. A választásom Evelynre esett, aki tagja az oldalamnak és még sok másiknak. Hozzászólásaiban ő már feltűnt nekem „hallgatag” koromban is, amikor még csak olvasni jártam bizonyos oldalakra.

Megtennéd, hogy néhány szóban bemutatkozol?

Nem is olyan könnyű magamról írni…

74-es születésű, fiatal nő vagyok. Szeretek olvasni, zenét hallgatni, játszani a kutyámmal és természetesen imádok kritikát írni. Sajnos a munkám miatt kevés időt tudok fordítani arra, amire szeretnék. Úgy gondolom, hogy jó szívű, kedves és őszinte ember vagyok, de ha valaki a szeretteimet bántja, akkor előtör belőlem a házisárkány. 

Mely oldalakon és milyen nicknéven kritikázol?

Nálad evelyn néven, a Merengőn néhány írónál szintén, de a legtöbb esetben meichan néven, hiszen ezen regisztráltam anno. A Livejournal oldalakon és a Töviskapun meichan125 néven, a Fanfiction.net oldalon viszont evelyn74 néven hagyok kritikát.

Ez jó sok oldal, mondhatjuk, hogy mindenütt ott vagy : )

Mi hozott téged a fanfictionök világába? Mióta vagy ilyen lelkes hozzászóló?

Nos, hogy mi hozott a fanficek világába? Elsősorban a kíváncsiságom. Mikor jó néhány évvel ezelőtt a munkám miatt itthon is be lett kötve az internet, elkezdtem barangolni a világhálón, és egészen véletlenül egy fanfic oldalra tévedtem. Kíváncsi voltam, hogy milyen történeteket találnak ki és igazán megtetszett ez a világ. A Harry Potter világába úgy kerültem be olvasóként, hogy egyetlen könyvet sem olvastam előtte és egyetlen filmet sem láttam. A hatodik köteten még mindig nem jutottam túl, de nem bánom. Azt hiszem, mióta ez a világ beszippantott, azóta írom le a véleményem egy-egy történetről. Úgy gondolom, ha egy író lelkesen erőt és időt nem sajnálva dolgozik azon, hogy egy-egy történetet megírjon, akkor az a legkevesebb, hogy azzal hálálom meg, hogy leírom a véleményem.

Ez igazán szép gondolat, merem állítani, hogy sokan örülnek a hozzászólásaidnak.

Ezek szerint nem csak HP ficeket olvasol. Naponta kb. mennyi időt szánsz fices barangolásra? Mert hát valljuk be, olvasni is épp elég néha az adott történetet, nemhogy még le is írni róla a véleményünket!

A HP ficeken kívül mást is szívesen olvasok. Nagy kedvencem például még a Naruto az animék világából, de tény, hogy sokkal több HP-es ficet olvasok. Sokszor az időm nem engedi, hogy órákat töltsek el fices oldalak barangolásával, de ha lehetőségem adódik rá, akkor minden nap a neten bolyongok. Átlagosan mondhatom, hogy napi szinten két-három órát biztos ezzel töltök, de sajnos van, hogy nem jut rá időm. Ez nálam bizonytalan. Igyekszem minden nap legalább egy-két órát szánni rá, ha kell, késő este teszem.

Igen, igazad van, sokszor elég néha az olvasás is, de csak ritkán fordul elő, hogy nem írok azonnal véleményt. Ha nem tudok azonnal írni egy történetre, akkor rendesen elcsúszok vele, mert később már nem biztos, hogy sikerül megtennem anélkül, hogy újra elolvasnám, és így már nem biztos, hogy elég időm marad rá. Ezért van, hogy néhány kedves írómnál sajnos rendesen el vagyok maradva a kritikáimmal, de ettől még figyelem a frissítéseket és olvasom az újakat.

Belegondolni is sok.

Emlékszel még az első ficre, amit olvastál?

Konkrétan arra, hogy melyiket olvastam legelőször, már nem emlékszem. Nagyon sok ficet olvastam különböző témákban, de az biztos, hogy egy Severitus volt az első. Akkoriban még nemigen olvastam slasht, az csak később került a repertoáromban, de azóta nagyon hosszú idő eltelt, és a memóriám már nem a régi.

Kár, pedig kíváncsi lettem volna rá, hogy melyik fic rántott magával ebbe a világba.

Mi az, ami hajt téged? Mert már-már olyan, mintha kötelességednek éreznéd kritikát írni.

Egyáltalán nem érzem kötelességemnek, hogy kritikát írjak, bár valóban lehet így értelmezni. Én mindig saját magamból indulok ki, hogy mi az, aminek én is örülnék, ha író lennék, és úgy gondolom, hogy minden író szereti látni, hogy a története tetszett-e az olvasóknak, milyen lett, hogy érdemes-e folytatnia vagy sem. Ezt pedig csak a kritikákból tudja leszűrni. Azok, akik írnak, időt és energiát fordítanak arra, hogy egy történetet megírjanak vagy lefordítsanak. Szívüket-lelküket beleteszik az adott történetbe. Én nem teszek mást, mint a hálámat fejezem ki azért a rengeteg munkáért, amit beleadnak, hogy minket, olvasókat megörvendeztessenek az újabb és újabb fejezetekkel vagy novellákkal. Sok esetben ezek a történetek sokat segítenek nekem, hogy a nehézségeket át tudjam vészelni, hogy tovább tudjak haladni az utamon. Ezt nem tudom másként kifejezni, csak azzal, hogy megtisztelem az írókat egy kritikával.

Ez nagyon szép gondolat, bár minden olvasó így gondolná!

Mi alapján választasz történetet? A kategória, a leírása, vagy inkább az író neve alapján? Pl. őt már olvastam, ezért ez a története is biztosan jó lesz.

Azt hiszem, hogy mindegyik alapján. Ha egy írót már ismerek, akkor a neve már elég ahhoz, hogy egy újabb történetet olvassak tőle. Persze ettől még elolvasom a leírást is, de ez esetben a kategóriát nem szoktam figyelembe venni. Ha egy új írótól olvasok, akkor persze elsőnek a kategóriát nézem meg, aztán a leírást, mert az alapján sokat meg lehet tudni egy történetről. Ha a leírás nem tudja felkelteni az érdeklődésem, akkor nem biztos, hogy elolvasom. Persze ez ritkán fordul elő, mert a kíváncsiságom adott és mindig elgondolkozom azon, hogy miért ne lehetne a történet maga érdekes attól, hogy a leírása esetleg nem sikerült olyanra, ami felkelti a figyelmemet.

Van kedvenc kategóriád?

Sok kedvencem van. Többek között szeretem az Angst és a romantikus történeteket, ahogy szeretem az általános történeteket is. De tulajdonképpen mindenevő vagyok. Inkább azt mondanám, hogy kategória helyett kedvenc szereplőim vannak. Ha a szereplők megfelelőek, akkor a kategória másodlagos szempont. Épp úgy szeretek egy humoros történetet, mint egy erőszakos sötét sztorit, a lényeg a szereplőkben és a történetben van.

Ezt meg tudom érteni, míg nekem nem volt kedvenc kategóriám, én is a szereplőket néztem meg előbb.

Ha már szereplők, kik a kedvenceid?

Azt hiszem, nem árulok el vele nagy titkot, ha Perselus Pitont említem. Ő az első számú kedvencem, mellette Harry Potter. Az sem titok, hogy őket minden formában csak együtt tudom elképzelni. Vagyis legyen az Severitus vagy Snarry, én mindenhogy szeretem. Persze nem kizárólag csak őket szeretem, de ők az első számú kedvenceim. Az egyik kedves író ismerősünknek köszönhetően Perselus mellet még Minervát is el tudom képzelni. Rajtuk kívül még szeretem a Malfoyokat és Neville-t. A többiek általában az adott szituációtól függnek, de a Tekergők közül kizárólag csak Remust kedvelem.

Volt már, hogy megírtad a hozzászólásodat, de az író nem örült neki? Esetleg nem tetszett a történet, de nem tudtad, hogy hogyan hozd ezt a szerző tudomására? Bevallom, ha semmi pozitívval nem találkozom a történetben, akkor inkább nem szoktam semmit sem írni. Mert valljuk be, olyan ember nincs, akinek minden tetszik. Vagy igen?

Ez teljesen igaz. Nem létezik olyan ember, akinek minden tetszik, és ez így is van jól. Különbözőek vagyunk, mindenkinek más a stílusa, más az értékrendje. Ettől vagyunk emberek. Úgy hiszem, hogy nem fordult még elő, hogy a hozzászólásom ne tetszett volna, vagy az író nem örült volna neki. Ez pedig boldoggá tesz, mert örömet okozhatok csak azzal, hogy leírom, amit nekem jelentett egy történet. Bevallom, hogy én is inkább hagyom a kritika írást, ha nem tetszik az adott történet, mert ha nem nyerte el a tetszésem, akkor nem olvasom tovább és nem szeretek senkit sem megbántani, mert attól még másnak lehet a kedvence. Viszont ha egy történet, mondjuk egy regény eleje nem tetszik, de látok benne fantáziát, akkor nem vagyok szívbajos, hogy leírjam szerintem merre kéne változnia az írónak, onnan pedig már rajta múlik, hogy megfogadja vagy nem. Bár eddig még nemigen fordult elő ilyen.

Hogy születnek a kritikáid? Mert elárulom, egyszer viccesen megjegyeztem valakinek, hogy ha kíváncsi az adott történetre, elég, ha a te hozzászólásodat elolvassa, onnan aztán megtud mindent.

Egyáltalán nem hangzik gonoszul : ) Már vártam ezt a kérdést : )

Ez igazán egyszerű. Miután elolvastam a történetet, megfogalmazódik bennem sok minden. Ezeknek akarok hangot adni, hogy jelezzem az írónak, mit váltott ki belőlem. Igen, igazad van, sokszor elég elolvasni a kritikámat, hogy bárki megtudja, mi volt az adott műben. Ha egy írás jó, akkor arról sokat lehet beszélni, én is ezt teszem. Leírom, hogy mit éreztem, kitárgyalom a történetet, különösen, ha például egy rejtélyekkel teleszőtt izgalmas krimi. Olyankor magát a rejtélyt is meg akarom fejteni, és ezt is beleszövöm a kritikámba. De ha romantikus töltetű az adott mű, akkor inkább az érzelmek jönnek ki, azok kerülnek előtérbe. Sokszor van, hogy egy hosszabb történetnél vagy fejezetnél nem is sikerül mindenre kiterjedően leírnom mindent. Ilyenkor előfordul, hogy visszatérek, és ismét írok egy kritikát, amibe beleírom azt, amit még mindenképpen szeretnék tudatni a szerzővel. Ez az oka annak, hogy nem szeretem hanyagolni vagy halasztani a kritikáimat, mert lehet, másnap már nem tudom megfogalmazni olyan jól, mint abban a pillanatban, amikor elolvastam.

Gondolom már sokszor mondták neked, hogy ilyen kimerítő és részletes hozzászólással, remek felvetésekkel akár saját történetbe is kezdhetnél, hisz a fantáziád megvan hozzá. Olvastam azt a két írásod, amit még a Scripta első játékára írtál, és egyáltalán nem voltak rosszak. Elképzelhető, hogy ha megunod a kritikaírást, akkor felcsapsz írónak?

Igen, sokszor mondták már, hogy próbálkozzam meg az írással. Egészen a Scripta első játékáig eszembe sem jutott, hogy meg is tegyem. Attól, hogy ilyen, mások által remeknek mondott kritikákat tudok írni, nem jelenti azt, hogy remek történetet is tudnék. A kritika írás teljesen más. Ott egy eleve megírt történetet véleményezek, egy saját történethez sokkal több kell. Persze a Scripta első játéka után ez a véleményem egy kicsit megváltozott, de még mindig úgy érzem, hogy kritikát írni könnyebb... de ez persze nem jelenti azt, hogy nem fogom esetleg folytatni azokat a történeteket, amiket a játékra írtam. Szerintem a kettő nem zárja ki egymást. Ha egy nap úgy döntök, hogy mégiscsak írásra adom a fejem, attól még megmarad a kritikaírási szenvedélyem.

Nos, én mindenképpen várom azokat az írásokat.

Mi a véleményed a filmekről?

Azt hiszem, a filmek nem tudták kellően visszaadni azt, ami a könyvekben van. Persze ez érthető, hiszen nem tudták volna belesűríteni az egész könyvet egyetlen filmbe. De ettől függetlenül jók voltak, a szereposztás is kiváló volt. Azt hiszem, Perselus karakterét találták el a legjobban. Nem tudnék elképzelni mást, aki jobban játszotta volna Piton szerepét. Az utolsó filmet még nem láttam, de amint tudom, megnézem. Bár azt hallottam róla, hogy nem lett olyan jó, mint amire számítottak. Majd kiderül, ha sikerül eljutnom odáig, hogy lássam.

A Roxfort melyik házában tudnád a legjobban elképzelni magad? Szerinted a Süveg téged hová sorolna?

Ez egy kicsit nehezebb kérdés. A Hollóhát eleve ki van zárva, mert annyira nagy tudásszomjam nincs, viszont hűséges vagyok azokhoz, akik ezt kiérdemelték és kiállok azok mellett, akiket szeretek. Nem tudom elviselni az igazságtalanságot, és nem bírom, ha bántanak valakit, csak azért, mert nem szimpatikus. Szerintem a Griffendél lenne a házam, bár nem rohanok fejjel a falnak, persze előfordul, kivételes esetekben.

A Merengő az egyik legnagyobb fanfices oldal, mégsem vagy tagja az ottani Kritika Klubnak, pedig a feltételeket biztos tudnád teljesíteni. Miért?

Ez egy jó kérdés. Már felmerült egyszer, Lord Dracul említette, hogy jelentkezhetnék a Kritika Klubba, mert minden adottságom megvan hozzá, de pont azokban a napokban-hetekben voltak változások a klub háza táján, aztán meg megfeledkeztem a dologról. Arra már nem emlékszem, hogy milyen változások voltak, de arra igen, hogy úgy döntöttem akkor, inkább kivárom, amíg rendeződik a dolog, de aztán az idő tovaszaladt, nekem meg kiment a fejemből.

Lenne esetleg olyan mondanivalód, amit fontosnak tartanál, de én nem kérdeztem rá?

Most utánagondoltam, hogy miket kérdeztél, és úgy érzem, eléggé alaposan kitárgyaltuk a témát. Inkább csak azt tudnám mondani így a végére, hogy hálás szívvel gondolok minden íróra, aki valaha írt, és szomorúan azokra, akik már nincsenek közöttük, hogy írhassanak és élvezhessék a történetükre kapott kritikákat. Elszomorít a tudat, hogy vannak olyanok, akik felháborodva kérdezgetik az írót, hogy miért nem folytatja az írást és kijelenti, hogy minek kezdett bele, ha nem akarja folytatni és befejezni, de nem gondol arra, hogy esetleg azért van ez így, mert már nem lehet közöttünk. Nem minden esetben lehetséges, hogy egy barát vagy hozzátartozó tudja értesíteni a közösséget a szomorú esetről, és sajnos vannak, akik ezt nem veszik tudomásul. Ezért én annak örülnék, ha egy napon minden olvasó lenne olyan tisztességes, hogy megosztja az íróval a véleményét és mindezt kulturált formában tenné, ha pedig évekig nem jelentkezik az író semmiféle megkeresésre, akkor mindenki elgondolkozna, mielőtt dühében nekiállna írni, mert lehet, hogy nem azért nem jelenik meg új fejezet, mert az író tesz rá, hanem mert már nincs rá lehetősége.

Nos, ez végszónak is megteszi. Köszönöm azt, hogy hajlandó voltál válaszolni a kérdéseimre, és remélem, hogy az interjút elolvasva mások is elgondolkodnak, mert ha világrengető igazságok nem is, de az mindenképpen kiderült, hogy kicsiny közösség a miénk, toleránsabb hozzáállással pedig többet elérhetünk, mint vagdalkozással. Kívánok neked erőt és időt, hogy minél tovább örvendeztethess meg minket a kritikáiddal!

Evelyn interjúját olvashattátok, akit közben még nekem is sikerült egy újabb oldaláról megismernem. Bevallom, amikor elkezdtük az interjút, fogalmam sem volt, hogy ez lesz a vége, de egy cseppet sem bánom, hogy így alakult.

Smragad