Etti interjú

Mai interjúalanyom Etti, többszörös Arany Főnix díjazott. A Snanger műfaj kedvelői között bizonyára nem ismeretlen a neve, sőt a figyelmes olvasó felfedezheti egy Severitus írását is. 2004 óta tevékenykedik a fandomban, ha valaki, akkor ő bizony tud majd mesélni nekünk a korai időszakról is. 

Megtennéd, hogy bemutatkozol?

Eszternek hívnak, novemberben harminc éves leszek. Férjnél vagyok, Írországban élek. Szabadidőmben Harry Potter fanfictiont írok, olvasok, sorozatot nézek. Legújabb hobbim a sütés-főzés, blogom is van ebben a  témában. Amit pedig sosem felejtek el, és az interjúhoz kapcsolódik: életem egyik legnagyobb élménye volt személyesen találkozni Alan Rickmannel.

Igen, erre én is emlékszem, és tudom, hogy egy dedikált fotó büszke tulajdonosa vagy. Ehhez a találkozáshoz kapcsolódna Cartwright kérdése:

Találkoztam olyan véleménnyel a Piton professzort alakító színésszel kapcsolatban, hogy a filmekben önmagát adja. Te, aki személyesen is találkoztál vele, hogyan vélekedsz erről?

Azt hiszem, hogy valóban belevitte egyes jellemvonásait. Alapvetően humoros ember, bár picit sötét a humora. Viszont kissé kimért és hűvös, szóval van benne valami pitonos. Volt alkalmam megfigyelni őt a színházi előadás előtti rajongói találkozón. De ettől még nem lettem szakértő. J

Hogy jött a nickneved ötlete?

Egy kedves gyerekkori barátom, tizennégy éves korunkban merészen nyelv piercinget csináltatott, és utána volt egy kis gondja az sz-betű kiejtésével. Így lett az Esztiből Etti, és ez rajtam is ragadt.

Mi hozott a fanfictionök világába?

Én először a filmeket láttam, és csak utána fogtam bele a könyvek olvasásába, de mindkettő élmény volt. Csak sajnos a filmekre és a könyvekre is sokat kellett várni, így elkezdtem az interneten keresgélni, és a Harry Potter címszóra előbukkantak a fanfiction oldalak is. Kezdetben szinte válogatás nélkül mindenhova benéztem, végül leragadtam a Merengőnél és az IEPP-nél. Aztán később a Heliopath is érdekesnek bizonyult.

Ez a kezdet érdekelne engem. Akik ma kapcsolódnak be a fanfictionok világába, véleményed szerint miről maradtak le? Hallani innen-onnan, hogy régen nagyobb élet volt az oldalakon, és aktívabb volt az olvasóközönség is. 

Régebben valóban sokkal többen olvastak fanfictiont, és azt hiszem a történetekből is nagyobb volt a választék. Sok olyan kiváló író volt pár éve, akik ma már nem, vagy csak ritkán írnak. A stílusuk olyan remek volt és élvezhető, hogy sokszor jobbnak bizonyultak az írásaik, mint az eredeti könyvek. Persze ma is rengeteg jó írás van, de az ötletek egyre jobban beszűkülnek. Bár erre nagyon jó ellenpélda a mostani Kívánság Üst, mert nem egy szuper történetalapot olvastam a fórumon.

A filmekre és a könyvekre visszatérve, sokan kíváncsiak, hogy neked melyik rész a kedvenced. Volt olyan filmjelenet, ami nem tetszett? Esetleg olyan színész, aki helyett mást láttál volna a vásznon?

A könyvekből a negyedik és az ötödik a kedvencem, bár hangosan zokogtam olvasás közben, amikor Sirius meghalt. A filmekből is ez a két rész volt az, amit a legjobban kedveltem. Minden színésszel elégedett voltam, kivéve Narcissa Malfoy megformálójával, valahogy egyáltalán nem ilyennek képzeltem őt.

Miért pont a 4. és 5. könyv a kedvenced?

Igazából azért, mert azokat olvastam először. Kezdetben nem nagyon rajongtam a Harry Potterért, aztán megnéztem az első három filmet, és utána elolvastam a soron következő könyveket. Nagyon sok minden történt bennük, eseménydúsak voltak és lekötöttek, nem bírtam abbahagyni az olvasást, mindig tudnom kellett, mi lesz a következő fejezetben. Egyébként az első három könyvet tavaly olvastam el életemben először… De továbbra is a negyedik és az ötödik könyv a kedvencem.

Melyik volt az a fanfiction, ami először megfogott?

Már nem emlékszem az elsőre, amit olvastam, de azt tudom, hogy eleinte csak továbbírásokat, illetve Piton-saját szereplős történeteket olvastam. Aztán egyszer csak eljutottam Enahma írásaihoz, és onnantól már szinte jobban szerettem a fanfictiont, mint az eredeti könyveket.

Az írás mellett, gondolom, még most is beleolvasol ficekbe. Kinek a történeteit követed?

Mrsppiton dramione története elvarázsolt, Midnights Prophet fordításait is kedvelem, bár nem mindegyiket követem nyomon. Ha Snapefan ír valamit, azt mindig elolvasom. Luna_L tficeit is szeretem, annak ellenére, hogy nem vagyok nagy slash barát. Heteira történeteit imádom, Tb, Avalon régebb műveit is nagyon szerettem. De egyébként egyre kevesebbet olvasok, mert nem nagyon van időm.

Hogy jött az ötlet, hogy fanficet fogsz írni?

Miután elolvastam jó néhány mások által írt történetet, valahonnan hatalmas önbizalmam kerekedett – máig nem tudom, honnan jött –, és azt gondoltam, én is szeretnék írni, sőt naivan azt hittem, tudok is. A kezdeti szárnypróbálgatásaim elég gyatra minőségűre sikeredtek, ma már egy olyan írásom sincs meg, amit még akkoriban alkottam. Egyetlen karaktert tartottam meg, Siddalee Owenst, akit egy sajnos máig be nem fejezett Perselus - saját szereplős történetben használtam fel.

Ezzel félig-meddig meg is válaszoltál egy olvasói kérdést, ahol a korai munkáidra lettek volna kíváncsiak, és arra, hogy mai fejjel mit gondolsz róluk. Gondolkodtál már azon, hogy előveszed valamelyik történeted, és újraírod?

Igen, el is kezdtem, de második nekifutásra sem voltam elégedettebb vele, és letöröltem a 16. fejezet után. Ez egy Piton-saját szereplős történet volt. A többi publikált történetemhez nem szeretnék nyúlni, mert lehet, inkább csak rontanék a színvonalon. De néha szívesen átírnám egy-két történetem, mert máshogy látok dolgokat, mint pár éve, de azt hiszem, az olvasók úgy szeretik a régebbi történeteimet, ahogy vannak.

Találkoztál már olyan párosítású történettel, amire azt mondtad, hogy erre nem vagy kíváncsi, ezt inkább nem olvasod el?

A canon párosítású írások többsége nem szokott érdekelni. Egyenesen a hideg futkos a hátamon, amikor Ron-Hermione történettel találkozom, nekem ők soha nem lesznek egy pár, bármit mondjon is JKR. De, ha Perselust nem Hermionéval párosítják, hanem mondjuk Lunával vagy Ginyvel, akkor általában azokat sem olvasom el, de voltak már kivételek.

Mi az a kategória, amit szeretsz olvasni, de az írásával nem próbálkoznál meg, vagy esetleg fontolgatod, de még nem volt rá időd?

Nincs ilyen. A legtöbb engem érdeklő kategóriában legalább egyszer kipróbáltam magam.

Ezek szerint főleg Snangert és Severitust olvasol? 

Igen, bár régebben elolvastam jó pár Dramionét is, mert az is tetszett. Írtam már Snangert, Severitust, Dramionét, Lucius-Hermione, Piton-saját szereplős történetet.

A Piton-saját, az melyik írásod?

Az a címe, hogy Veled büntet a sors, tíz fejezet van meg belőle, és évek óta félbehagyva várja, hogy egyszer folytassam. A történet a harmadik könyvtől kezdődik, és a női főszereplőt úgy próbáltam beleépíteni, mintha eredetileg is benne lett volna a könyvben. A történet követi az eredeti HP eseményeket.

Jól hangzik. Miért hagytad félbe?

Elkanyarodtam a Snanger felé. Az a terv, hogy az lesz majd az utolsó HP írásom, de valószínű nem lesz befejezése.

Miért a Snanger a kedvenced?

Kezdetben ódzkodtam tőle, de aztán elolvastam a Piton álomnő főzete c. történetet sok másik kiváló Perselus-Hermione párosítású írással együtt, és valahogy megkedveltem.

Mindig is úgy éreztem, hogy Perselus Piton igazságtalanul volt magányosságra ítélve JKR által. Hermionéval nagyon jól kiegészítik egymást a korkülönbség ellenére, és mindkettőjük karakterében sok minden rejlik. Én tökéletesen el tudom hinni minden írónak – aki ebben a műfajban ír –, hogy Hermione és Perselus akár lehettek volna egy pár.

Miért Piton a kedvenc karaktered?

A Piton iránti imádatom nagyban köszönhető az őt alakító színésznek, aki fantasztikusan játszott az összes filmben. Mr. Rickman már a Harry Potter sorozat előtt is nagy kedvencem volt. A könyvbéli Piton karaktere nagyon rejtélyes, és bár látszólag kis szerepet kapott a hét kötet alatt, mégis szinte sugárzik az energiája a lapokról. Egy-egy mondatában annyi minden rejlik, a gúnyos hangvétele, a cinizmusa, az őt körülvevő világ utálata, amiért senki soha nem értette meg... Először azt hittem, egy egysíkú megkeseredett figura, de ahogy haladt előre a történet, rájöttem, hogy több van benne ennél. Ő is volt szerelmes, ő is volt reménykedő.

Igazán szerencsésen találkozott nálad a könyv és a filmbéli karakter, talán ez lehet a Pitonod titka.

Amikor elkezdesz egy történetet, tudod előre, hogy milyen hosszúságú lesz, vagy ez folyamatában alakul ki? Felépíted vázlatosan a cselekmény menetét?

Általában van egy tervem, de elég sokszor nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy szeretném. Nem szoktam vázlatot írni, nagyjából a fejemben van a történet cselekménye az elejétől a végéig, persze írás közben sok minden változik, gyakran eltérek az előzetes elképzeléseimtől. Van olyan történetem, aminek elterveztem a hosszúságát, és úgy is lett. De sokszor csak írom, és majd egyszer vége lesz.

Mit szeretsz jobban írni, novellát vagy regényt?

Regényt. Jobban szeretem a hosszú történeteket, mert akkor nem kell elkapkodnom semmit. Romantikus regény esetén van időm kifejteni a szerelmi szálat, és az esetleges jellemfejlődést.

Melyik az az írásod, amelyik a legjobban a szívedhez nőtt, és amire a legbüszkébb vagy?

Az első snangerem a Folyó. Egyszer félbehagytam, de végül az olvasók örömére befejeztem. A másik, amit nagyon szerettem írni, a Munka/Kapcsolat c. snangerem, mert az a leghosszabb írásom. Abban egy eléggé agresszív Pitonról írtam, néha féltem is, hogy soha nem fogom tudni hitelesen kiépíteni a szerelmi szálat, de végül sikerült, legalábbis remélem. Mindenképpen kihívás volt.

Ezeket én is olvastam, pedig nem vagyok egy snangeres. Miért hagytad félbe anno a Folyót?

Borzasztó munkaidőben dolgoztam, és akkoriban elég csúnyán elvágtam a kezem egy szeletelő géppel... Többször is. Míg gyógyulgattam, szépen lassan megfeledkeztem az írásról. 

Még jó, hogy az olvasók nem hagyták ezt annyiban!

Igen, elég sok e-mailt kaptam az elején, aztán mintha szegények feladták volna a reményt. De amikor folytattam, elég nagy volt az érdeklődés, ami kellemes meglepetés volt számomra.

Mi az, amit íróként nem szeretsz, és olvasóként sem tennél soha?

Nem szeretem, hogy sokan hanyagolják mostanában a kritikaírást. Ha én elolvasok valamit, és van róla véleményem, meg szoktam írni, természetesen a negatívumokat is úgy írom le, hogy ne sértsem vele végig az írót. A másik, amit nem tennék, az a személyeskedés. Az írást kell véleményezni, nem az írót, főleg ismeretség nélkül. Sajnos sokan beleesnek ebbe a hibába. Én még soha senkit nem pécéztem ki magamnak.

Van-e másik fandom, amit úgy ismersz és szeretsz, mint a HP-ét? Gondolkodtál-e azon, hogy most már abban kéne alkotnod, mert azt többen olvassák?

Nem vagyok a vámpíros történetek kedvelője. A Gyűrűk Urát láttam filmen, de annyira nem fogott meg, hogy írni akarjak róla. De egy Poirot/HP crossoveren gondolkozom. Természetesen a mágiát kihagynám a történetből, csak egyes szereplőket használnék fel.

Ez érdekesen hangzik.

Mit gondolsz, meddig fogsz még ficeket írni?

Ezt nem tudom megmondani... Volt már olyan, hogy a "nyugdíjazásomon" törtem a fejem. Valószínűleg pár éven belül végleg ki fogok nőni a Harry Potterből, de még sok ötletem van, amit szeretnék megvalósítani.

Ez mindenképpen jó hír az olvasóidnak.

Ha kézhez kapnád a roxfortos leveled, mit gondolsz, a Roxfort melyik házába kerülnél?

Ez fogós kérdés… Valószínű a Griffendélbe, vagy ha szerencsém van, a Hollóhátba, bár nem vagyok annyira okos... Nem szeretnék mardekáros lenni, bár Piton professzor miatt vérezne a szívem.

Ha lenne animágus alakod, mi lenne az? Szerinted milyen alakja lenne a patrónusodnak?

Ló! Egy izmos, mégis kecses ló szeretnék lenni, akinek fényes, sűrű sörénye van, és nagy, melegséget sugárzó szeme.

 

Az érdeklődők hol találkozhatnak az írásaiddal?

Az összes írásom fent van a Merengő nevű magyar fanfiction oldalon és a Fanfiction.net-en is.

Pillanatnyilag van tervben olyan írásod, ami még fejben van, de már készülget?

Kettő snangert is elkezdtem írni, az egyikből már csak négy fejezet van vissza. A másik történet nem tudom milyen hosszú lesz, remélem, nem életem végéig írom. A Lucius/Hermione történetem második felvonása is készülőben van.

Ennek biztos örülni fognak egy páran.

Remélem. De lehet, lesz, aki letargiába esik, mert soha nem szabadul meg tőlem.

Az interjú elején említetted, hogy vezetsz egy főzős blogot. Mondanál erről pár szót az érdeklődőknek?

Az egyik középiskolai barátnőmmel, Bálint Judittal fogtunk bele. Mindketten szeretünk főzni, és mindenféle főzős műsort nézni, a közös szenvedély pedig hamar egy blogot eredményezett. Igyekszünk olyan ételeket, desszerteket bemutatni, amiknek az elkészítése nem túl bonyolult és időigényes. Egyébként nem vagyok olyan gyakorlott "cukrász", szóval minden egyes sütemény kihívásnak számít. De szeretjük csinálni, és elég sok az érdeklődő. A főzés mindig népszerű téma.

Meghiszem azt, enni mindenki szeret!

Így van, és mivel az elkészítést képekkel is dokumentáljuk, így már nem is olyan nehéz egy sütit összedobni.

Mit üzensz azoknak, akik most találtak a fandomra, vagy esetleg fontolgatják, hogy írni fognak?

A fanfiction nagyon sok örömöt szerzett nekem, az írás maximálisan megmozgatta a fantáziámat, az olvasás pedig hihetetlen világokba kalauzolt, hála a sok tehetséges hölgynek és úrnak, akik publikálták a történeteiket az interneten.

Sikerült igazi barátságokra szert tennem, pedig interneten keresztül nem könnyű elmélyíteni egy kapcsolatot. Néhány íróval, mrsppitonnal és Snapfannal személyesen is találkoztam. És jó barátságot ápolok az egyik olvasómmal is, Ancsa 1537-tel. De másokkal is sokat beszélgetek, Nilnell, Emyke, Midnights Prophet is gyakori levelezőtársaim.

Etti interjúját olvashattátok.

Köszönöm, hogy vállaltad a felkérést, és kitartottál, még ha egy kissé hosszúra is nyúlt az interjú elkészülésének az ideje... Oyannyira, hogy közben sikerült is betöltened azt a bizonyos harmadik X-et. Utólag is boldog születésnapot kívánok neked, és remélem, még sokáig maradsz a fandom aktív tagja!

Smaragd