Szakkara interjú

Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem a következő interjúalanyomat, azt mondanám: alapos. Az írásaiban minden apró részletre gondosan odafigyel, ami nagyon hasznos, ha komolyan szeretne ezzel foglalkozni.

Fogadjátok szeretettel Szakkarát!

Első kérésem roppant egyszerű: mutatkozz be azoknak, akik nem ismernek!

Nos, hol kezdjem? Talán a nevemnél. A valódi nevem Ferencsik Dóra Edina, a merengős nicknevem Szakkara. Huszonnyolc éves vagyok, a szakmám rehabilitációs terapeuta, és irodai asszisztens is vagyok. De valójában írónak érzem magam.

Vidéken élek, és nem vagyok az az álmodozós, mások által meg nem értett fajta, mivel sosem akartam, hogy megértsenek. :) Mondjuk szoktam álmodozni, mert állandóan a történeteimen jár az agyam, szóval ilyen szempontból az vagyok.

Szeretek zenét hallgatni, sokszor írás közben is, de van, amikor csend kell, és az újraolvasáskor megy valami zene, amitől sokszor jobb ötletek ugranak be egy-egy jelenethez. Még az jellemző rám, hogy keveset beszélek. Szóval feleslegesen nem szoktam nyomni a rizsát.

Nagyon érdekes a névválasztásod. Honnan ered? Mesélj erről egy kicsit.

Ennek nincs nagy sztorija. Amikor megírtam a Halott Nevek Könyvének első fejezetét, mint sok kezdő író, azonnal fel akartam tölteni a Merengőre. Semmi értelmes nicknév nem jutott eszembe, ezért a Halott Nevek Könyve kezdő jelenetéül szolgáló helynév lett a nicknevem, ugyanis Szakkarában, a Dzsószer piramisban játszódik az első jelenet, ha jól emlékszem.

Mostanra már megbarátkoztál a névvel, vagy ha tehetnéd, megváltoztatnád?

Már nem változtatnám meg, megtetszett, valahogy hozzám nőtt.

Próbáltam különben változtatni. A nem HP-s sztorikat eredetileg másik néven akartam feltölteni, de aztán valahogy a másik név idegen maradt számomra annak ellenére is, hogy a nagymamáim és édesanyám lánykori neveiből állítottam össze.

Mikor szippantott magába Harry Potter világa? Szerelem volt első olvasásra?

Az első könyveket anyukám olvasta. Amikor megláttam nála, azt gondoltam, nem normális.  Hiába mondta, hogy milyen érdekes meg minden, én azt gondoltam, biztos valami hatásvadász sztori, amolyan sablonos bestseller. Nővérem is olvasta őket, de az sem győzött meg, mivel ő is a habos-babos, egy kaptafára íródott romantikus regényeket preferálta. Én először 2003-ban olvastam, és akkor is a második részt.

Azért a másodikat, mert láttam filmben a Titkok Kamráját, és nagyon megtetszett Lucius karaktere. Ha nem lett volna benne szőke, hosszú hajú pasi, lehet, bele sem kukkantottam volna a könyvbe. :)

Szóval a második részt olvastam el először. Utána meg az elsőt, és aztán a többit sorban, ahogy jöttek. Mondjuk a Tiktok kamrájának a története is elég érdekes volt, hogy felkeltse a figyelmemet a sorozat. Azóta pedig nagyon sokszor újraolvastam minden részt.

Ezek után felmerül bennem a kérdés: hogyan sikerült rávenned magad, vagy másoknak téged, hogy megnézd a Titkok kamráját, ha előtte teljesen elzárkóztál a történettől?

Unokatestvéreméknél voltunk, és nem volt más nézni való. Őket érdekelte, így én is megnéztem.

Mint fentebb is kiderült, kedvenc karaktered Lucius Malfoy. A Harry Potterrel foglalkozó írásaid is hozzá kötődnek. Mi fogott meg benne? Hogyan tudnál meggyőzni arról, hogy ő több mint egy érzéketlen arisztokrata, amilyennek például én látom?

Szerintem minden ember több annál, mint aminek első látásra tűnik. Én, ha egy karakterről van szó, megpróbálok a háta mögé nézni. Mi motiválhatja, miért olyan, amilyen? Nem hiszek mindig a látszatnak. Talán próbálom az emberekben a jót látni, illetve megérteni cselekvésük indokait, ezért gondolkoztam el rajta, milyen ember lehet ő a "valóságban".

Saját történetem (A gyilkos gyermeke – a Merengőn nincs fent) egyik karaktere kapcsán is, aki nem volt főszereplő, és szörnyű dolgot tett, végül rávilágítottam, miért tette, amit tett. Nem tudtam úgy továbbmenni a történetben, hogy nem tudtam, miért. Talán megnyugvást hoz számomra, hogy a leggonoszabb cselekedetben is megláthatom az okot, a miérteket, legalábbis az írásban.

Talán ezért is kezdtem Luciusszal foglalkozni. Azután az események előrehaladtával Bellatrix is terítékre került, bár Voldemorthoz még nem találtam ihletet – egyszóval: nem érem be a maszkkal, látni akarom azokat a lehetőségeket, amik mögötte vannak.

A Halott Nevek Könyvéről beszélek most, a fenti mondatban.

A történeteket úgy szoktam írni, hogy írom, írom, ahogy jön. S amikor épp megcsappan a lelkesedésem, vagy épp (nem szeretem ezt a szót) elakadok a történetben, akkor átolvasom, és ha olyasmit találok benne, törlöm.

Ha van olyan jellemvonás, cselekmény, aminek a miértje piszkálja a csőröm - itt nem a rövidtávú előzményekre gondolok, mert persze azt tudom a történet vezetéséből, hanem a hosszú távúakra -, addig nem megyek tovább. Persze ez nem mindig tart sokáig. Gyorsan fel szoktam vázolni egy karakter előtörténetét, de vannak nehezebb diók. Egy ilyen tisztázás révén most egy újabb regényt írogatok, hogy azt a karaktert, akit mélyen el lehet majd ítélni a történetemben lévő tette miatt, meg tudjam érteni. Gyerekkorától vezetem a szálakat a felnőtt koráig. Nos, így, hogy egy mellékregényben leírom az ő életét, a másik történetem is jobban megy.

Hogyan kell téged elképzelni írás közben? Szoktál jegyzetelni, vázlatot készíteni, vagy azonnal monitorra veted az elképzeléseidet?

Én szeretek utánajárni a dolgoknak. Helyszíneket például megnézek a neten, ha a múltban írom a történetemet, akkor az akkori szokásoknak nézek utána, technikai eszközöknek, épületeknek.

Nagyon fontos az időrend. Mármint hogy ha egy keddi nap x év májusában 3-ára esik, akkor az a történetemben is arra a dátumra kell hogy essen.

Halálra idegesít, amikor eltévesztik az írásokban azokat a napokat, amikre hivatkoznak - én ilyenkor az öröknaptárt szoktam segítségül hívni. Illetve készítek külön időrendet is - van, amikor csak utólag -, hogy a történet eseményének x évében y hónapjának mely napjain mi történt.

Ha nem is írom le pontosan a dátumot, én szeretem tudni, hogy az adott nap melyik dátumra esik, s ha két hét telik el a műben, akkor az tényleg két hét legyen. Szóval napra pontosan ki szoktam számolni, mert így nem esek abba a hibába, hogy egy eseményről, ami nem eshet mondjuk hétvégére vagy hétköznapra, kiderüljön, hogy hoppá, ez az író teljesen el van tájolva! Ez nem lehet így. Vázlatot eleinte nem írtam. Újabban már azért le szoktam írni, sacc per kábé mi lesz. De sokszor a karakterek nem hagyják magukat irányítani. :)

Ez most furcsán hangozhat, de sokszor jártam úgy, hogy na, kitaláltam egy jelenetet. Már láttam is magam előtt, ahogy szoktam - mintha filmet néznék -, és valahogy, ahogy leírtam, rájöttem, hogy a jelenet nem passzol a karakterekhez, valahogy másképp kell írni. És van, amikor teljesen más irányt vesz a történet.

Amúgy írás közben nem a betűket látom magam előtt, bár fizikailag látom, de nem szoktam "felfogni" - talán ez rá a jó szó - a betűként. Egyből filmként látok mindent a lelki szemeim előtt. Még a szakkönyveket is mozis verzióban olvasom. Ebből kiderül, hogy olvasni is így szoktam.

Egyszóval szeretek utánajárni a dolgoknak, mert nem akarok hülyeséget leírni, és még ha nem is írok le valamit, szeretem, ha van némi fogalmam róla. Például a Merin fent lévő saját történetemnél érdekes volt megtudni, hogy a régiek hogyan próbálták megelőzni a nem kívánt terhességet.

Van, hogy mindennap írok, persze ahogy az idő engedi. A Halott Nevek Könyvében volt olyan időszak, hogy napi 8-10 órát írtam. Máskor meg van, amikor hónapokig nem nézek az írásaim felé.

Ilyenkor, ahogy előveszem őket és átolvasom, más szemmel figyelhetem meg őket, és észreveszek olyan esetleges logikátlanságot is, amit a nagy buzgalomban nem regisztráltam. A történeteim fejezeteit, ahogy leírom, mindig elküldöm a nővéremnek. Ő szokta rágni a fülemet, ha egy ideje nem kapott tőlem friss írást, hogy mikor jön már a következő?

Mottód: "Az irodalmi műnek nem a nyelvtani helyesség a célja, hanem az, hogy üdvözölje az olvasót, azután elmondjon neki egy történetet... és amikor csak mód nyílik rá, hagyja megfeledkezni arról, hogy egy történetet olvas."

(Stephen King, Az írásról) Ez azt jelenti, hogy eszerint is írsz?

Igen. Próbálom úgy megírni a történeteimet, hogy az emberek teljesen belefeledkezzenek. Meg persze, a helyesírásom sem tökéletes, és King e mondata megnyugtat, hogy attól, mert nem vagyok jó helyesírásban, még írhatok érdekes, magával ragadó történetet. A helyesírási hiányosságaimat béták közreműködésével küszöbölöm ki. Azért többes számot írok, mert a Halott Nevek Könyve a nagy terjedelme miatt sok bétát elfogyasztott. Illetve most úgy csinálom, hogy egy-egy történetemet más-más béta javítja, hogy ne terheljem le őket. Nagy példaképem King. Imádom a regényeit.

Igaz, még sosem rettegtem egyik elolvasása után sem, de olvasás közben az ember azért érzi a feszültséget. Azt szeretem benne, hogy nem cicomázza túl a mondatokat. Nem tűzdeli tele metaforákkal, mégis úgy tud hatni, mint kevesen. Legalábbis rám.

Említetted, hogy a Halott Nevek Könyvét többen is bétázták. Nem volt nehéz alkalmazkodni a bétázási szokásaikhoz? Hiszen többen több módon teszik.

Nem. A legtöbben érdekes módon hasonlóan bétáztak és mindig megkérdezték, én hogyan szeretném. Inkább az volt megterhelő, hogy újat keressek, hogy ha az egyik bétám különböző dolgok miatt már nem tudott vállalni. De szerencsére mindig akadt bátor jelentkező.

Mi az, ami inspirálóan hat rád? Van olyan elem, motívum, ami minden írásodban megjelenik? Ha igen, mi az?

Valószínűleg vannak ismétlődő motívumok. Szerintem minden írónál vannak, de én nem szoktam erre figyelni. Inspirálóan szokott rám hatni a zene. Mikor milyen. Általában nem olyan, amiben ének is van. Bizonyos jelenetekhez, cselekményhez vannak zenéim. Például a Halott Nevek Könyvének folytatásának írásakor gyakran hallgattam a Trailerhead Trial of the Archangel c. számát, az An Epic Age-et vagy a Lacrimosa dominae-t, illetve: http://www.youtube.com/watch?v=_hbx378ndsc

Máskor opera áriákat hallgatok.

Kedvencem a Lammermori Lucia őrület áriája. Az ötödik elem c. filmből ismerhetik az emberek. Persze ott egy kis részlet hallatszik belőle, a díva énekli. Mostanában gyakran hallgattam a Thousand Years ének nélküli verzióját, amikor az Élet rubinját pötyögöm, ami a Rúnakard átkának a folytatása. Tehát a Halott Nevek Könyvével indult a trilógia utolsó része.

Még mielőtt megkérdeznéd, a HNK nem trilógiának indult. Utána csak második részt akartam, de annak a vége nem tetszett, így született meg a harmadik rész. Amúgy még mindig kattog az agyam a történeteimen. Elmémben számtalan verzió megszületik, mire a végén gépre kerül a mű.

Ha valamilyen műfajban írok – pl. romantikus regény -, akkor amíg írok, hasonló műveket véletlenül sem olvasok, nehogy hatással legyenek rám.

Kétség kívül a HNK az egyik legismertebb írásod. Engedd meg, hogy ebben a kategóriában még kiemeljem két művedet. A Sziget, mely Lucius Malfoy/mugli saját karakter történet és a Molly és Lucius, mely egy Molly-Arthur-Lucius szerelmi háromszögre épülő írás. Mind a kettő igencsak érdekes elképzelés. Honnan jött az ihlet?

King írta Az írásról c. könyvében, hogy ő úgy szokott írni, hogy a szereplőket belehelyezi egy környezetbe, és megnézi, mit tesznek. A Sziget nálam is valami ilyesmi volt. Lucius mellé pedig teljesen ellentétes embert érdemes egy szigetre tenni, mert így lehet legjobban megfigyelni a személyisége esetleges változásait.

A Molly és Lucius úgy pattant ki a fejemből, hogy sosem értettem, Arthur és Lucius miért utálják egymást ennyire. Elméletileg nemigen érintkezhettek, teljesen más körülmények közül jöttek. Jó, a Roxfortban találkozhattak, de több száz diák járt oda, és Luciusból nem nézném ki, hogy egy ágrólszakadt véráruló bármilyen módon is huzamosabb ideig a figyelmébe kerüljön, hacsak nincs nyomós oka rá. Az, hogy egy boszorkányba szerelmesek, elég nyomós ok szerintem.

Sajnos ezzel a történettel elkövettem azt a hibát, hogy azelőtt kezdtem feltölteni a fejezeteit, hogy kész lettem volna vele, és most nem tudom, mikor fogom folytatni. A Szigetet pedig az első megjelenése után nem találtam elég jónak, így azt újraírom sokkal színesebb, élettelibb jelenetekkel. A régi olvasóim is találnak benne új dolgokat. :)

A Harry Potter fandom mellett vannak Alkonyat témájú és Privet Drive saját írásaid is. Mélyedjünk el először az Alkonyat világában. Mikor és hogyan találkoztál a történettel?

Hallottam róla mindenfelől, hogy hú de jó, meg minden. Keresztlányom olvasta, és így én is elolvastam, hogy tudjak vele miről beszélgetni. Alapból nem fogott meg.

Az első rész még tetszett, a második már untatott, de végigrágtam magam rajta. És bár nem olyan átgondolt és aprólékos munka, mint a Harry Potter, egy élménynek elment. Többször nem hiszem, hogy elolvasnám. Hogy miért írtam ebben a fandomban? Mert bár Bella idegesít, azért más karakterekben láttam fantáziát.

Különben a túldicsért regényekhez - amilyen számomra a Twilight is volt - mindig fenntartásokkal állok hozzá.

Ezt nem kérdezted, de az Éhezők viadala is ilyen volt. Az például nagyon tetszett. De abban még nem találtam olyan karaktert, akivel tudnék bármit is kezdeni.

Sokan támadják a történetet a vámpírok ábrázolása és jellemvonásaik miatt. Neked mi a véleményed erről?

Érdekes, új megközelítés. Szerintem hülyeség Bram Stoker ill. Rice-féle vámpírokkal azonosítani a vámpírokat. Egyes népi hiedelmek szerint - utána olvastam egy ilyen témájú könyvben - még csak nem is emberi formájuk van. Inkább valami zsákszerű szellemlények, akik elszívják az emberek – ált. az elhunyt ember haragosai, vagy családtagjai - életerejét. Szóval, szerintem hülyeség támadni. Az "eredeti" vámpírok is csak kitalációk. Stoker előtt szerintem - bár nem tudom biztosan - nem is ábrázolták őket olyan módon, ahogy mi megszoktuk.

Ha az Alkonyat vámpírjai és vérfarkasai olyanok lennének, mint ahogy megszoktuk őket, nem is lett volna ilyen nagy siker a könyv. Legalábbis én így gondolom.

Csak gratulálni tudok Meyernek, hogy meg merte lépni a kővámpírok ábrázolását, és örülök, hogy ilyen sikeres lett. Akik meg támadják, szerintem csak irigyek, hogy nem nekik jutott előbb eszükbe a séma megváltoztatása.

Végül szeretném, ha beszélnénk pár szót a saját történeteidről is. Mikor kezdtél teljesen saját műveket írni?

 Első "művem" egy krimi lett volna, úgy tizenkét évesen, de nővérem leszólta az első oldal után, hogy olyan, mint egy rádiójáték. Én nem értettem, mit gondol ez alatt. Ma már tudom, hogy túl sok volt a párbeszéd, kevés a cselekmény, leírás stb.

De akkor annyira rosszul esett, hogy nem írtam semmit. Legalábbis nem papírra. A fejemben továbbra is történeteket találtam ki. Egy csomó fanfictiont képzeltem el, az akkoriban futó sorozatokkal - akkor még nem tudtam, hogy fanfictiont képzelgek. Azután ténylegesen írni édesanyám halála után kezdtem el, 2010-ben. A Halott Nevek Könyvével kezdtem, majd egy évre rá a saját történetem, majd felváltva haladtam velük – amelyikhez épp ihletem volt, azt írtam. Hol a HNK-t, hol a saját történetemet. Azt még hozzátenném, hogy a gyász elől menekültem az írásba. Legalábbis sokat segített az írás feldolgozni a veszteséget.

Szeretnéd egyszer viszontlátni a munkádat a könyvespolcon, vagy az írás egyfajta kikapcsolódás számodra?

Persze. Én komolyan gondolom az írást, célom, hogy nyomtatásban is megjelenjenek saját történeteim.

Olvasói kérdések:

Melyik az a HP karakter, akiről elképzelhetetlennek tartod, hogy róla írj?

Nincs olyan karakter, akiről elképzelhetetlennek tartom, hogy írjak. Inkább páros van olyan, amit nem írnék, de ott sem bizonyos karakterekkel van gondom, inkább bizonyos kategóriával, értem ezalatt a slash párosításokat.

Szerinted milyennek lát téged a környezeted? Illik rád a jellemzés?

Szerintem visszahúzódónak, csendesnek. Olyan embernek, aki ritkán szól, de akkor nagyot. Igaz, újabban már kezdek változni, jobban kinyílni és olyan hobbikat űzni, amit senki nem nézett volna ki belőlem.

Melyik általad teremtett karaktert érzed a legjobban sikerültnek?

Ramani Akbar Blacket, de talán azért érzem így, mert sokáig görgettem/görgetem az élete fonalát. Rajta kívül talán Yamika királynő, aki sikerült.

Kutya vagy macska? Esetleg más állatka?

Kutyusom van, Angyalkának hívják. Nagyon aranyos kis keverék. De a macskákat is szeretem, igaz, jelenleg nincsen egy sem.

Milyen a bögréd? A letisztult színeket szereted, vagy a figurásabb, vidámabb darabokat?

Sok bögrém van, van mintás is, és egyszínű. Szeretek bögréket vásárolni boltban, bolhapiacon. Amit a leggyakrabban használok, az éppenséggel ciánkék.

Cartwright