Aislin interjú

Bevallom  neked őszintén, kedves olvasó, hogy következő interjúalanyomnak roppant nehéz volt kérdéseket feltenni, hiszen ha csak egyetlen pillantást vetünk is merengős profiljára, kiderül számunkra, kik az általa nagyra tartott írók, mik a kedvenc könyvei, rajzfilmjei… és még ezer más dolog. Én azonban megpróbáltam Álom kisasszonnyal eldiskurálni a Frozenről, Epicről, Post Mortemről, Jádéról, kötelező olvas(ármá)mányokról, természetesen Harry Potterről, és az éjszaka rejtelmeiről is :D Olvassátok el két nagyon is elvetemült ember beszélgetését, s rájöttök, miről hablatyoltam idáig…

Kérlek szépen, mutatkozz be nekünk!

Bemutatkozás, azt nem szeretem, sosem tudom, mit mondjak. :) 

Pontosan egy hete huszonkét éves, másodéves nőnemű egyetemista vagyok elektronikus ábrázolás/animáció szakon. Imádom, amit tanulok, de mellette fordítással is komolyan foglalkozom, és diploma után szeretnék szakfordítói vizsgát tenni. (Egyébként van egy kereskedelmi szakmenedzser OKJ-m is, de azt jelen pillanatban nem sokra használom.) Az animáció mindig is nagyon érdekelt, mivel megveszekedett szerelmese vagyok a rajzfilmeknek; Walt Disney, Pixar, Laika, BlueSky, DreamWorks, Sony Pictures, Illumination... mindent láttam ezektől a stúdióktól, és még sok egyébtől is, folyton idézek belőlük. Régen dédelgetett álmom volt, hogy Kaliforniába költözök és a Pixarnál fogok dolgozni, de mióta ténylegesen foglalkozom 3D modellezéssel és rájöttem, milyen nehéz, már nem török ilyen olümposzi csúcsokra. :'D

A rajz mellett a zenével is komolyan foglalkozom: középfokú vizsgát tettem zongorából, de plusz három évig még vendégszereplőként visszajártam hangversenyekre. Most sajnos nincs a közelemben zongora, de otthon szoktam még játszani.

És persze az írás. Lételemem. Sajnos az utóbbi években súlyos krízisen ment át a családom, ami miatt jelentősen lecsökkent az az idő, amit írásra szánhattam, de kezdünk révbe érni, és így remélem, én is visszatalálok a régi vágányra. A fanolás mondjuk mindig nagyon sokat segített. Rengeteg fandomban mozgok (van, amiben folyamatosan, másokból ki-be ugrálok alkalom és hangulat szerint), és a hozzájuk készült alkotások illetve a többi fannal való beszélgetés nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a legnehezebb időkben is jó hangulatban tudjak nekikezdeni a napnak.

Húha! Nem semmi dolgokat írsz! Ezzel kapcsolatban muszáj feltennem egy kérdést, mert egyszerűen nem hagyja nyugodni a csőröm :) Láttad a Jégvarázst (Frozent - nekem az angol cím személy szerint jobban tetszik) ? Nagyon jó kritikákat kapott és kíváncsi vagyok, hogy szerinted eléri-e a "régi" Disney-filmek színvonalát? És úgy általánosságban mi volt az első benyomásod az egészről?

Frozen! (Én is jobban szeretem az eredeti címeket. A Jégvarázs mondjuk még találó is! Aminél a fogamat csikorgattam, az az Epic - A zöld urai átfordítás volt. Mármint, WTF?! X__x) Szóval: naná, hogy láttam! Nagyon készültem a megjelenésére, angolul leszedtem, amint kijött (de erről pssszt), aztán a magyar premier után moziban is megnéztem. Youtube-on fenn van néhány dal fordítása, amint én készítettem FunnyBooLena feltöltéséhez. ;)

Konkrétan a filmről, nekem nagyon tetszett, és határozottan eléri a Disney Classic és Renessaince korszakok színvonalát. A 2010-es Tangled mondjuk jobban hozta a classicdisneyprincess érzést, de a Frozen nem is olyannak készült, legfőképp a két testvér kapcsolatáról szólt, és hogy ne félj önmagad lenni. A végéről nem mondok konkrétat, hátha olvassa e sorokat olyan, aki még nem látta (bár ha akad ilyen személy, sürgősen pótolja a mulasztást!), de a csavar, hogy végül is hogyan menekült meg XY személy az átoktól, nekem nagyon tetszett. Remek volt Elsa egész sztorija, hogy a kedvesnek tűnő személyek nem mindig azok, hogy oda kell figyelni egymásra, hogy Olaf nemcsak tipikus vicces mellékfigura volt, hanem a két testvér szeretetének megtestesítője, és még sorolhatnám. Az animáció káprázatosan szép - Elsa átváltozásánál még mindig kiráz a hideg. A dalok is fantasztikusan sikerültek, bár az ogrék dalát és Olaf énekét nem szerettem. A magyar verzióval annyira nem vagyok megelégedve, eléggé átírták és kimaradtak fontos, visszatérő motívumok, de azért költői és szép, és kellemes a feléneklés. (Párosok terén Anna nagyon édes a párjával, a viszonzatlan Elsanna a bűnös gyengém, és Elsa az egyetlen nő, akit shippelek Jack Frosttal :D)
Nem első, hanem negyedik vagy ötödik benyomás: remek film, mindenki nézze meg! Aki kicsit is tud angolul, az legalább egyszer eredeti nyelven is. :)

Jaj, ne is mondd! A Zöld urai??? Én azóta is ezen röhögök :D Bár mondjuk, azt se nagyon tudom, hogy az Epic-et hogyan lehetne legmegfelelőbben magyarra lefordítani, de a Zöld urai határozottan pfff :P

Örülök, hogy nem csak engem bosszantott az Epic fordítása! Jó, szó szerint nyilván nem lehetett volna átfordítani, hisz ennek nincs igazi magyar megfelelője, de a tartalom alapján valami találóbbal is előrukkolhattak volna. "A zöld urai" - Ennek még értelme sincs! Akkor már legalább A zöld erdő urai / A természet urai / Valami hasonló! Eh, mindegy, ezen változtatni már nem tudunk. x)

Ha már így belejöttünk, maradjunk még a rajzfilmeknél :D Kérlek, kérlek áradozz az Így neveld a sárkányodatról (HowToTrainYour Dragon) !!! :D Miért olyan megható számodra Hablaty és Fogatlan kapcsolta? :))

Jaj, hát erről bármikor, bárkinek áradozok én ezer örömmel! :D Te kérted ellenben, úgyhogy utólag ne reklamálj a hosszért. :P

 Nagyon-nagyon szeretem. Alapvetően én mindig inkább Pixaros voltam, de a DreamWorks ezzel az adaptációjával nagyon megnyert magának, és azóta egyre jön felfelé a stúdió. Mikor először hallottam, hogy trilógia lesz, kicsit tartottam tőle, nem lesz-e az, mint ami a DW többi franchise-ával lett, de kellemesen csalódtam. A folytatás is fantasztikus lett.

És hogy mi olyan megható számomra Hablaty és Fogatlan kapcsolatában? Rövid válasz: minden. De tényleg. Mondjuk mindig is vonzottak az ember/nem-ember kapcsolatok (és nem csak románcot értek ez alatt, hanem mindenféle szeretetteljes köteléket; Natsume& Madara/Nyanko, Casper&Cat, Sesshoumaru&Rin... stb.), az ő barátságukat pedig még a tiltottság is alaposan megfűszerezte az első pillanattól. Nem szerencsés a példa, de volt benne egyfajta Rómeó és Júlia párhuzam, ahogy a két harcoló családot összebékítik a saját kapcsolatuk - és majdnemi haláluk - által.

Számomra ők az abszolút lelki társak, fajtól függetlenül testvérek. A többi sárkány esetében azt érzem, inkább kiskedvencként lehetne jellemezni őket, de Fogatlant nem; ami persze következik abból is, hogy az Éjfúria a legintelligensebb mind közül, és nyilvánvalóan érti valamennyire a beszédet. Annyira szeretik, annyira védik egymást! Az első film számomra egyik legmeghatóbb jelenete például, amikor Hablaty bajba kerül az arénában, és Fogatlan a messze távolból is meghallja a segélykiáltását. Önmagáért Fogatlan sosem volt képes kijutni a mederből, de Hablatyért képes rá. Az önfeláldozásáról a végén már ne is beszéljünk. :)

Aztán itt van a húsz perces karácsonyi rövidfilm (Gift of the Night Fury), amit minden HTTYD rajongónak látnia kell! Őszintén bekönnyeztem rajta a meghatottságtól, egy tömör gyönyör az egész. Hablaty ajándéka Fogatlannak a lehetőség, hogy egyedül is képes legyen repülni egy új szerkezet segítségével - a szabadság. De Fogatlan hűséget ad: annyira szereti Hablatyot, hogy nélküle már nem is akar repülni, így gondolkodás nélkül összetöri az új gépet, hogy továbbra is együtt lehessenek. (És még van megannyi gyönyörű mozzanat persze, de mindet nem sorolom el. De tessék megnézni ezt a videót, gyönyörű! :D https://www.youtube.com/watch?v=O4hhIYQ9zfA)

A barátságuk a filmek mozgatórugója, nincs egyetlen kapcsolat sem, ami riválisa lenne.  Hasonlítanak egymásra, hasonlóan száraz humoruk van, még az aranyos/zöldes szemszínük is ugyanolyan. A testi fogyatékosságuk is csak még jobban összeköti, párhuzamba vonja őket, és a sok párhuzamot a 2. film még tovább erősíti. Arról nem tudok spoilermentesen beszélni, de a vége láttán rögtön érteni fogjátok. :) Az előzetesben is elhangzik Hablatyról a mondat: "A szíved egy törzsfőé, de a lelked egy sárkányé." Ez nagyon-nagyon találó. És Fogatlanról akár el is mondhatnánk ugyanezt, csak a visszájára fordítva. A repülési jeleneteikben válik leginkább nyilvánvalóvá, milyen egyformák - ahogy szállnak a szélben és élvezik a repülést… Hablaty szereti levetni magát Fogatlanról, hogy csak zuhanjon, és elképesztő mennyiségű bizalmat fektetnek egymásba ezzel, hiszen ilyenkor mindketten védtelenek.

Spoiler nélkül mondhatom, hogy ami nagyon tetszett az HTTYD2 során, az az, hogy mennyire összeszokottá és még testvériesebbé vált a kapcsolatuk. Hablaty végig a "legjobb barátom"-ként utal Fogatlanra, de tényleg olyanok, mint a tesók: birkóznak, viccelődnek, védik egymást, morognak egymásra. És nagyon sokat játszanak, ölelkeznek! Szinte nincs olyan pillanat, hogy Hablaty ne érne hozzá. Még akkor is, amikor Hablaty kissé zavartan, de beismeri az egyik új szereplőnek, hogy ő maga okozta Fogatlan rokkantságát, közben végig szelíden mosolyog a barátjára és simogatja a fejét. Az első közös jelenetükben szerintem minden megjelenik, ami csodálatossá teszi a kapcsolatukat... és most legszívesebben áradoznék is a szívbemarkoló jeleneteikről, de annyira friss a film, hogy inkább erőt veszek magamon és a számra ülök. :)

Olvastam pár fantasztikus Toothless/Hiccup barátság fanfictiont, amik még tovább cementálták nálam a kapcsolatot. Mindben igazi lelki társak lettek; az egyikben még telepatikus kapcsolat is született közöttük, és ah, maga a tökéj. Kétség nélkül ez számomra a DW legjobb alkotása, és nagy reményeket fűzök a 2016-os trilógiazáró filmhez is.
Addig pedig, remélem, nemsokára jön a post-HTTYD2 fanfic-áradat. :)

 (Szerzői megjegyzés: remélem, ezek után mindenki megnézi az első részt, aki még nem ismerte J Aislin remekül összefoglalta nekünk, miért érdemes feltétlenül ismerni az Így neveld a sárkányodatot, és azt hiszem a lelkesedése/lelkesedésünk süt a képernyőről, bár ezt az érzést valószínűleg felerősítik a friss élmények ;)

Na, vissza a valóság talajára, most hogy egy csomót meséltél nekünk a rajzfilmcsodákról, megint magadról kérdeznélek. Hogy kezdtél el írni? Milyen apropóra vezethető vissza az első dolog, amit papírra vetettél, vagy bepötyögtél a számítógépbe?

Az első írói megnyilvánulásom sajnos nem olyan kellemes dologra vezethető vissza. Tízéves koromban több mint két hetet kórházban kellett töltenem, és akkor unalmamban naplót kezdtem írni. Olyan unalmas volt azonban, hogy inkább felturbóztam egy kicsit meg nem történt eseményekkel. A végén ebből alakult ki az első saját történetem, amit természetesen soha senki nem látott. Na jó, anyum igen, de őrá Exmemoriamot szórtam, ami a jelek szerint bevált. :) Az a tipikus "kislányról kiderül, hogy csak ő mentheti meg az emberiséget a Gonosztól azzal, hogy összegyűjt öt mágikus kristályt" történet... Sose fejeztem be, de annak a bepötyögésével tanultam meg rendesen gépelni, és mai napig úgy gondolok rá, mint arra a pillanatra, amikor felfedeztem az írói homokozót, ahol jókat lehet játszani. :)

Utána próbálkoztam még rövidebb-hosszabb saját történetekkel. Volt egy, amiben évszak-mágiát kaptak közönséges lányok, illetve az, amivel a legtovább jutottam, egy vízzel elborított világban játszódó fantasy volt. Ez utóbbi volt az, amit először publikáltam online is, de azóta már levetettem, és sehol nem elérhető, kérésre sem. 13-14 lehettem akkor, és azóta nem is foglalkoztam komolyabban originál történettel. (Bár évek óta dolgozom egy saját regény cselekményvázlatán, de ki tudja, mikor lesz abból valami...)

 Ha nem túl személyes a kérdés, mesélnél egy picit a saját regényedről? Bizton állíthatom, hogy a rajongóid, vagy az éppen most beléd szerető olvasók pár morzsának is örülnének :))

Saját regényről tényleg csak morzsákat kaphattok, mivel eddig inkább a karaktereken dolgoztam; cselekményből csak olyan csúcspontjaim vannak, melyek mind spoileresek. :) Három részes, lazán összefüggő highfantasy sorozat lesz, ugyanabban a varázslókkal, mágikus lényekkel, intrikával és izgalommal teli világban. Az első kötetnek 3 főszereplője lesz, és prominens slash és hetero románc vonul végig rajta. A második kötet e történet prequel-e, azaz előzmény sztorija lesz kb. 100 évvel korábban játszódik, az egyik főszereplő akkor még fiatal nagyanyjának főszereplésével. Ez a könyv mutatja be, miért és hogyan alakult ki az a vezetői rendszer, amit az előző kötetből megismerhettünk, és hetero románcot taglal. A harmadik kötet egy spin-off lesz: időben valamennyivel az első kötet után játszódik, a főszereplője egy olyan karakter, akit visszatérő mellékszereplőként már sokszor láthattunk, és akit annyira szeretek, hogy képes vagyok külön sztorit írni róla. :D Bár megjelennek majd mindenféle kapcsolatok, ebbe nem tervezek romantikát.
Sajnálom, tudom, hogy ezek inkább technikai dolgok és sok érdekeset nem mondtam, de egyelőre nem tudok spoilermentesen beszélni a cselekményről. A karaktereken viszont már sokat dolgoztam; remélem, az olvasók szeretik majd őket, ha eljutok a publikálásig. :)

Nos, én drukkolok, Aislin és a legjobbakat kívánom! De beszélnünk kell még arról is mindenképpen, hogy a Post Mortem című írásoddal a közelmúltban jelentős sikereket értél el, gondolok itt a Mindenízű Drazsén elnyert Legsikeresebb történeti díjra, és hogy márciusban szerepeltél a Merengő ajánlójában a Kiemeltek között! Ezekhez a sikerekhez meleg szívvel gratulálok :) Hogyan keletkezett a történet? Először vettél részt a kihíváson, vagy visszatérő vendég vagy? Ha az volt az első alkalom, milyen indíttatásból jelentkeztél? Ó! És nagyon szeretném, ha mesélnél a történethez tartozó képről is! :))

Nagyon szépen köszönöm a gratulációt! :) Bár bíztam benne, hogy a szokatlan páros ellenére lesz pozitív reakció, ilyen meleg fogadtatásra nem számítottam - de persze nagyon-nagyon jólesik. :) A Mindenízűre most először írtam, korábban két Torry-Vorryn és egy Lily-Pitonon vettem részt. Korábban is szemezgettem már ezzel a kihívással, de már akkor is azért, mert ez a történet már ott volt a fejemben, és az MD-t, ami köztudottan a ritka és szokatlan párosok melegágya, remek platformnak éreztem a történet megvalósítására.

A Post mortem már elég rég megszületett a fejemben - azt hiszem, még a III. TVO alatt. Megmondom őszintén, már nem emlékszem, honnan jött az ihlet. x) Azt tudom, hogy sokat gondolkodtam akkoriban, hogy a megszokott párosaimon kívül kikkel tudnék, mernék komolyabban foglalkozni, de hogy hogy a csudában lyukadtam ki a kísérteteknél, azt nem tudom. Rengetegszer átbújtam a HPwikin lévő életrajzukat, és felkeltette az érdeklődésemet, hogy Nick már gyerekként is ismerhette a többi háziszellemet. Elkezdtem összefűzni, mi történhetett kánonban, és hogyan tudnám Nicket és a Bárót lassan úgy összekovácsolni, hogy ne mondjak ellent az eredeti univerzumnak sem... és lényegében akkor egyben el is készítettem a cselekményvázlatot. A TVO után meg is írtam a legelső jelenetet, de aztán elapadt a dolog.

Eléggé eltávolodtam utána a HP világtól (az elmúlt évek magánügyi nehézségei miatt igazából amblokk nem írtam/olvastam sokat), és ami azt illeti, nem is hittem volna, hogy jelentkezni fogok megint kihívásra. De aztán egy ismerősöm felhívta a figyelmemet az idei MD-re, ránéztem a felhívásra, megláttam, hogy indul "Friendship" kategória... gondoltam aztán: hmmm, az pont illene ahhoz a régóta porosodó Nick/Báró ficemhez... Úgyhogy végül belevágtam. És nem bántam meg. :)) Azon felül, hogy végre volt kellő motivációm befejezni a történetet, remekül éreztem magam, jó kis csapat volt, és kellemes tapasztalatokkal gazdagodtam. Bár kellően megizzasztott: aki többször olvasott már tőlem, valószínűleg nem lepődik meg, de iszonyúan elszaladt velem a ló a szószámot illetően. Én őszintén hittem, hogy 15E - maximum 20E - szóból kihozom, de végül 44E lett... Pedig volt pár jelenet, amit végül kivágtam, mert nem illeszkedett szorosan a cselekményhez.

Ha már itt tartunk, van egy jó hírem a PM olvasói számára! Legalábbis, remélem, hogy jó hír. :) Készülőben van egy PM-hez illeszkedő, azt kiegészítő oneshot-gyűjtemény. Még nem vagyok vele teljesen kész, és a vizsgaidőszak most nagyon le is köt, de remélem, hogy a nyári hónapokban publikálni tudom majd. :)

Te jó ég, mennyit írok, és akkor még a képekről is kérdeztél, ugye? *ideges kacaj* Igazából, arról nincs sok mondanivalóm. Nem tetszett, amilyennek a filmekben ábrázolták a szellemeket, az a fanart ellenben, amit a fejlécben meg is jelöltem, nagyon illett ahhoz, amilyennek a fejemben elképzeltem a karaktereket. Megrajzoltam hát a borítót, majd azt alakítgattam át kissé a fejezetek külön bannereihez. Ezzel a világító fehércsíkos, egyszerű stílussal egyébként akartam már kísérletezgetni egy ideje, úgyhogy jó gyakorlat volt.

Maradva az író munkásságodra vonatkozó kérdéseknél: tervezel-e folytatást a Jádéhoz? Belekukkantottam a kritikáidba, amiket a Merengőn kaptál és többen is könyörögnek és reménykednek a folytatás lehetőségében. Valami biztatót ezzel kapcsolatban küldenél nekik? Vagy most túl elfoglalt vagy folytatást írni?

Ó, a Jáde. Na, az a másik nagy bűntudat-forrásom a null:nullmidnight és a To The Sequestered Camellia mellett. Pontosan tudom, mit tervezek a Jáde befejező részében, a nyers cselekményvázlataim készen is vannak, de a közeljövőben nem tervezek visszatérni hozzá, nem. Szimplán azért, mert a Jáde azért többé-kevésbé befejezettnek tekinthető, ellentétben a 0:0 és Camellia írásaimmal, amiket konkrétan a háromnegyedénél/felénél tettem kényszerszünetre. És van még két angol sorozatom is (egy Merlin és egy Atlantis), amit illene befejeznem...

Nem tudom. Van, hogy leülnék folytatást írni, de egyszerűen más fandom ragad magával éppen. Amikor tudom, hogy valamit írnom kellene, az rám nehezedik, ellenben azzal, amit mondjuk hirtelen felindulásból, könnyedén "rázok ki" magamból. Mindenképp szeretném egyszer elkészíteni a Jáde befejező részét, de az biztos, hogy a 0:0 és a Camellia előrébb áll a sorban.

De ki tudja; talán nyáron olvasok egy fantasztikus Snarryt, ami feléleszti bennem a lángot, és nekiesek. Bármi megtörténhet. :)

Mikor találkoztál életedben először a fanficekkel? A sok-sok fandomos oldal közül, ahol jelen vagy, melyikre bukkantál rá legkorábban illetve hova regisztráltál, hol publikáltál először?

A fanfictionökkel való első megismerkedésem szintén 13-14 éves koromra tehető, amikor megszállott rajongója voltam Meg Cabot éppen futó Mediátor könyvsorozatának. Egy rajongói honlapon bekerültem egy olyan közösségbe, ahol nemcsak jó barátokat találtam, hanem megismertették velem a fanfictionöket is. Az első tényleges ficem egy a második kötetbe illeszthető kis szösszenet volt, amit aztán egy hosszabb AU követett, valamint egy collab két másik lánnyal. Ezek persze mind a pre-Aislin korszakban születtek, más név alatt, és nagyon kezdetlegesek - mivel azonban ezek a gyökereim, a saját honlapomon elérhetőek. (dreamfictions.hu)

Miután bekerülte gimibe, elmaradt az írás. Ellenben megismerkedtem a yaoival! Első beléfutásom egy YamiYuugi/Yuugiyaoidoujinshi volt (ami, úgymond, a fanficmanga megfelelője), és először a frászt kaptam tőle, de aztán valahogy mégis visszamentem és...khm, hogy is mondják? A többi már történelem. =) Miután yaoista lettem, egyre több shippet megszerettem, és végül eljutottam a SasuNaru párosig. Ez fordulópont volt. Tizenhat évesen elég sok dj-t olvastam, és az egyik – YoshinoMiri Mekakushi-ja - annyira megihletett, hogy annak révén belekezdtem az első Aislin néven írt, folyamatosan publikált fanficembe: az Alku a kígyóval. Bár ma már csak fintorogva tudom megnyitni, az volt életem első olyan története, amit befejeztem, és a nagyon pozitív visszajelzés arra ösztökélt, hogy írjak újabbakat is.

Az AnimeFanfictionStyle volt az a fices oldal, ahová először regisztráltam, és sok éven át kizárólag ott publikáltam. Nagyon szerettem az AFS-t, remek volt a közösség is - most már csak azért nem használom, mert jó ideje nem írtam anime/mangaficet. (Pontosabban írtam párat, de azokat angolul, és eleddig nem fordítottam őket vissza magyarra.) A Merengőre ugyan még 2007-ben regisztráltam, de egészen 2010-ig nem írtam HP témában, így ott nem publikáltam, Töviskapura pedig csak nemrég kezdtem el feltenni a sorozat/film alapú történeteimet. Nem szeretem keverni a fandomokat a különböző archívumokon, úgyhogy pl HP ficet senki nem fog találni az AFS-profilomon, és fordítva sem. Az egyetlen, ahol minden egyben össze van gyűjtve, az a saját honlapom.

Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy angolul is írsz. Ez hogy kezdődött nálad és mikor? Miért írsz angolul? Talán azért, mert jó gyakorlásnak tartod? Vagy úgy érzed esetleg, az angol olvasók jobban méltatják a munkádat? Illetve azt is írod a saját írásaidról: "eddig nem fordítottam őket vissza magyarra" - nem furcsa élmény, hogy a saját szellemi termékedet fordítod vissza az anyanyelvedre?

Így van, angolul is írok. :) De egyáltalán nem azért, mert azt érezném, hogy az angol olvasók jobban méltányolják az írásaimat.

Az első két angol szösszenetem (egy Naruto és egy HP ficlet) 2009-ben íródtak, és igen, ezek kizárólag gyakorlás gyanánt készültek. Akkoriban szoktam át inkább az angol ficek olvasására, és ki akartam próbálni, nekem hogy menne. Nem volt egyszerű, mivel nem arról van szó, hogy fejben magyarul megfogalmazom, átfordítom angolra, aztán úgy papírra vetem, hanem eleve az angol szófordulatok megfogalmazásával alakul ki bennem a szöveg. Persze idő kellett hozzá, még ez rendesen kialakult, de a fent említett két fic nagy segítség és igazán tanulságos tapasztalat volt a számomra.

A többi angol ficemet viszont nem gyakorlásként írtam angolul, hanem szimplán azért, mert olyan kis fandomokról volt szó, hogy magyarul nem - vagy csak alig - akadt volna rá olvasó. Gondolok a Tactics, A Night of a Thousand Dreams, 07-Ghost, Atlantis vagy a legújabb In the Flesh and omokra - szerintem maroknyi magyar olvasná csak őket. Még angolul se nagy a rajongói tábor:)

Egyedüli kivétel talán a post-finale Merlin fanficem; azt hiszem, elég nagy a magyar Merthur tábor ahhoz, hogy lenne rá érdeklődő. Mivel azonban a sorozatokat általában eredeti nyelven nézem, sok kifejezés magyar változatával nem vagyok tisztában; ez nagyon megnehezítené, hogy magyarul írjak, mivel angolul vannak eszemben a nevek, a kifejezések. Ezt a szóban forgó Merlin ficemet egyébként tervezem átültetni magyarba, de a hossza miatt (77 000 szó) miatt egyelőre még nem tudtam időt szakítani rá.

Lényeg a lényeg: elsősorban akkor írok angolul, ha nem sok esély van rá, hogy magyarul lenne rá érdeklődő, avagy nem ismerem az adott fandomra jellemző speciális magyar kifejezéseket, neveket. :)

Az átfordítást illető kérdésedet illetően viszont: nem! Talán meglepő, de számomra nem furcsa a saját írásaimat fordítani az anyanyelvemre. Semmiben nem különbözik attól, mintha mások írásait fordítanám le, hiszen ugyanúgy megjelennek benne a nyelvi különbségek adódta nehézségek, ugyanazokat a fordítástechnikai fogásokat kell alkalmaznom. Annyiban egyszerűbb a dolog, hogy mivel pontosan tudom, mit akartam kifejezni adott az eredeti nyelven, a magyarra ültetéskor jobban el merek rugaszkodni a forrás-szövegtől. :)

Honnan ered az Aislin név?

Az Aislin úgy jött, hogy az addigi nicknevemet teljesen kinőttem, egyáltalán nem éreztem vele jól magam. Böngészni kezdtem a 20000-names.com honlapot (saját szereplők elnevezéséhez is mindig ezt használom), egész pontosan az ír/kelta szekciót, mivel azt mindig nagyon szerettem, és ez a név egyszerűen beszélni kezdett hozzám. Az Aislin a gyakori Aisling név változata, a jelentése "álom, látomás". AFS-re már ekképp regisztráltam, és azóta a lényem részévé vált; nagyon szeretem.
Mondjuk rosszul ejtem. x) A helyes ejtése "eslin" lenne, de én "ézlin"-ként használom. Ha viszont valaha is publikálok valami originalt, az valószínűleg Ashlynként lesz. :)

A részlet gazdag profilodon olvastam, hogy kedvenc könyveid közé sorolod a Tüskevárat, illetve a Szent Péter esernyőjét is... Felkeltette a kíváncsiságomat, hogy ezeket kötelező olvasmányként ismerted meg és szerettél beléjük, vagy másképp alakult? Van egy ismerősöm ugyanis, aki először nem kötelezőként olvasta az Egri csillagokat, imádta, majd mikor hatodikosként újra a kezébe vette, alig tudta kiolvasni a nem mindennapi hosszúságú regényt...

Nem saját példámon, de tapasztaltam én is, hogy ha egy könyvet kötelezőnek titulálnak, az valahogy máris rontja az élvezhetőségét...
A Tüskevárat csak otthon kezdtem el olvasni, mert anyum annyit ajánlgatta, aztán meglepett, milyen jónak bizonyult. Van benne valami természetes báj, a nyár íze, ahogy kiszöktet a városi forgalomból ez a gyönyörű - nem tudok magyar megfelelőt találni - coming of age történet. Azóta sokszor elolvastam már (a folytatást, a Téli berket is, de az nem varázsolt el annyira), megnéztem és nagyon tetszett a 8 részes ifjúsági sorozat adaptáció is, és a 2010-es felújított filmváltozatot is vadászom egy ideje. Kengyelt remek tanárnak tartom, jó lenne nekem is egy János bácsi, Matula pedig csúcskedvencem a magyar irodalmi karakterek között.

A Szent Péter esernyőjét viszont igen, kötelezőként ismertem meg, és nagyon tetszett! Nemcsak az izgalmas, aranyos cselekménye, hanem a szerkezete is: nagyon-nagyon bejön, hogy különböző szálakon fut, különböző időkben, és csak a végére ér össze átlátható egésszé. Gregorovics bácsi története a kedvencem, mert annyira megható és szomorú. (Szeretem az angst-ot, na xD) Szegény annyira próbálkozott, annyira jó volt, annyira szerette Gyurit, és mégsem jött össze semmi az életében. Nagyon sajnálom őt, és emiatt mindig az az érzés fog el, hogy jó lenne átölelni, forró csokoládéval kínálni és megajándékozni egy kosár pillecukorral... :)

Megtörtént-e már veled, hogy a legváratlanabb pillanatban szállt meg a múzsai erő, amikor tényleg nem számítottál rá, de egyből tudtad, hogy ez valami fantasztikus lesz? (Gondolhatunk itt akár nyugodtan a rajzolásra, illetve az írásra is) NA, akkor, eben a helyzetben mit csinálsz? Leülsz, és azonnal engedelmeskedsz a Felsőbb Akaratnak, vagy inkább hagyod magad lenyugodni, átgondolod, s amikor már képes vagy kusza gondolataidat összerendezni, megcsinálod? Ha azt már átélted, tudsz mesélni egy konkrét szituációról, illetve a végeredményről? :-)

Konkrét példa úgy egy sem jut eszembe, de igen, tapasztaltam már ilyet. Általában váratlanul csap meg az ihlet, és utána hajlamos vagyok éjjel-nappali "brainstorming"-ra; van is egy kis füzetkém, amit kifejezetten erre a célra hordok mindig magammal. Gyakori, hogy a buszon, művtöri előadás közepén, stb. ugranak be cselekménypontok, dialógusok, ezeket rögtön papírra is vetem, amikor pedig gép elé kerülök, elektronikus formában is feljegyzem.

Amikor unalmas órán ülök, igazi hosszú brainstorming során akár az egész cselekményen végig tudok szaladni. Mondjuk ilyenkor pörögnek a gondolataim, és borzalmas macskakaparással írok, szóval utólag sokat kell bogarásznom, amíg sikerül dekódolni. xD Ezeket mindig letisztázom, utána jön a rengeteg kutatómunka (De komolyan, nevetségesen sok órát tudok eltölteni a wikit és Google-t böngészve ahhoz képest, hogy általában pár százalék kerül csak bele a tényleges sztoriba. A PM esetében különösen sokat bújtam a netet, mivel sok történelmi háttérinfót kellett összeszednem xD), aztán végül jöhet maga az írás. Tipikus azonban, hogy egy-két jelenet még váratlanul beugrik a semmiből, ezek szokták általában felturbózni a várt szószámomat.

Mindezek persze csak az írásra vonatkoznak. Rajzok esetében nem jellemző, hogy ilyen hirtelen felindulásból alkotnék. :) Ott valahogy alakul magától minden, nem szokott váratlanul lepni meg a Múzsa. :)

Olvastam nemrégiben egy cikket a kreativitásról, (és mivel eddig megtudtuk rólad, hogy zenélsz, rajzolsz, írsz, nem tudom, sok kreatívabb emberrel összehozna-e a Jósors?) amelyben az állt, hogy mindenki máskor a "legtermékenyebb". Egyesek felkelnek hajnalban, hogy kiélhessék magukat, mások inkább későig fennmaradnak, hogy megteremthessék maguknak a nyugodt alkotás időtartamát. Te be tudod határolni, mikor vagy a legkreatívabb?

Ennek a kérdésnek örülök, mivel erre tudok röviden is válaszolni. :D Éjszaka, mindig éjszaka. Nappal túl nagy a nyüzsgés, valakinek mindig kellek segíteni, vagy épp én vagyok elfoglalt, vagy csak fényben tudok rajzolni, stb... Éjjel viszont csend van, így nyugodtan tudok írni. Korábban az volt rám jellemző, hogy akár 4-ig is fennmaradtam, ha nagyon elkapott az ihlet, de most inkább este 10-11 körül lefekszem, és felkelek 4-5 fele befejezni. Ez egyébként megegyezik a tanulási időmmel is, vagy ha épp valamilyen gondos figyelmet igénylő munkám akad.

 Villámkérések:

Legkreatívabb WWV-termék? Huh, hát nem is tudom mindet észben tartani! Nem is tudom, mind nagyon kreatív. De a személyes kedvencem a Szabadalmaztatott Éberálom Bűbáj. Azt nagyon kipróbálnám.

Kedvenc HP idézet? Könnyebbet is kettőt. xD Komoly idézet sok van, amit szeretek. Vicces is. Dumbledore-tól, bármilyen klisé is, ez: "Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni.” De amit kívülről fújunk és legtöbbször idézgetünk a tesóimmal, az az első filmből Voldemort monológja, mert olyan viccesen susorogja. :D "HarrrrryPother! Ismét szemtől szemben állunk! Lááátod mivé lettem? Áárnyék vagyok csupán...stb"  

Ginny vagy Hermione? Hermione. Ez nem kérdés. Sajnálom, de elég anti-Ginny vagyok. (Bár erős nőkarakternek tartom, de a Harryvel való románca nálam kiütötte a biztosítékot.)

Mozi vagy színház? Mindkettőt szeretem, bár ritkán jutok el akár moziba, akár színházba. Talán mégis inkább a színházra tenném most a voksom, azért, mert az különlegesebb élmény. *suttogásra vált* Filmet bármikor le lehet tölteni a netről, de színdarabokat, színpadi musicaleket már kevésbé, és ha mégis, az se olyan. Nagyon-nagy kedvencem mondjuk A Holdbeli csónakos; youtube-on fenn van, meg is néztem már ott is, de meg sem közelíti az élmény azt, amikor kétszer élőben láthattam.

Könyvesbolt vagy könyvtár? Könyvesbolt. Fura, de annyira nem szeretek könyvtárba járni; inkább csak tanuláshoz szükséges cuccokat szoktam onnan kihozni. Ha felkelti valamilyen könyv az érdeklődésem, általában annyira utánaolvasok neten (*ismét suttog* vagy esetleg angolul le is töltöm és előzetesen ebook formátumban elolvasom), hogy mire könyvesboltba megyek, ott már bátran meg merem venni a köteteket.

Legjobb HP filmadaptáció? Hát ez azért nehéz kérdés, mert nem nagyon szeretem a filmeket. x) Az elsőt milliószor láttam, mert sokáig csak az volt meg videókazettán, és a kistesóm rongyosra nézte, de a többit...az utolsó két filmet mindössze egyszer láttam, a többit kétszer, legfeljebb háromszor. Nagyon zavarnak a változtatások, illetve a színészek között is van jó pár, akivel nem vagyok kibékülve. (Nem teljesítményileg, hanem mert annyira különböznek attól, amilyennek én a karaktereiket elképzeltem.) Ennek okán nem igazán merek válaszolni erre a kérdésre. Az első filmet sokszor láttam, azzal nagyon meg vagyok elégedve, igazán hiteles és könyvhű volt. Még úgy a kettő-három is. De a többi hidegen hagy.

Legellenszenvesebb HP karakter? Szerintem senki nem fog meghökkenni, ha azt mondom, Umbridge. Ő a legundorítóbb karakter az egész sorozatban. De Rowle Gomold szorosan ott van a nyomában; tőle kiváltképp viszolygok.

Olvasol verseket? Nem. Sajnos a versek valahogy kimaradtak az életemből. Néha elkap a hangulat, olyankor rövidebb-hosszabb ideig előveszek pár verseskötetet (ilyen volt a helyzet például az És nem vesz rajtuk erőt a halál c. ficem írása alatt és után), de egyébiránt nem jellemző rám.

Olvasói kérdések:

Tea vagy kávé?

Szeretem a kávét is, de abszolút a tea! Főleg őszi-téli hónapokban, akkor van, hogy két-három 5 decis bögrét lefőzök egy nap, aztán lassan elkortyolgatom. Gyümölcsteákból füvet szoktam venni, de a többiből inkább csak filtereset. A kedvenceim az Irish Cream, Royal Rum, Winter Time (ez sajnos szezonális, csak télen árulják, úgyhogy olyankor be szoktam spajzolni pár dobozzal^^), Sencha, Flying Dragon és Summer Bouquet. Miskolcon van egy nagyon jó ázsiai teaház, a Zöld Sárkány, imádom. Ott a Bájital és a Tejszínes Karamell a kedvencem. :)

Egyébként nemrégiben találtam egy online shoppot, ami spéci fandom-hangolatú teakeverékeket készít: az Adagio Teas (http://www.adagio.com/signature_blend/fandoms.html) Fanarttal díszített díszdobozban küldik a különféle fandomok ihlette teákat. Elképesztő milyenek vannak! Mindenféle fandomban (Avengers, Sherlock, Harry Potter, X-men, Game of Thrones, Hannibal, Naruto, Star Wars, és csak a leghíresebbeket mondtam) külön karakter, párosítás vagy egyéb fancucc ihlette keverékek.

A Sherlock pakliban vannak a kedvenceim. Elnézést nem-Sherlock fanoktól, de párat muszáj megosztanom! xD

Reichenbach Recovery – „Csak az idő tudja meggyógyítani az összetört szívet. Ez a tea azonban talán kis vigaszt nyújt, amíg Sherlock visszatér.”

Mind Palace –„Egy rendkívül élénkítő, pezsdítő keverék, ami felébreszt és gondolkodásra ösztönöz. Édesnek kell lennie, úgyhogy ne sajnáld belőle a cukrot (de csak miután ellenőrizted, hogy nincs-e bedrogozva).”

És a fenomenális #Believe In Sherlock – „Egyszer azt mondtad, nem assam vagy. Volt idő, amikor nem is hittem el, hogy egyáltalán tea vagy. De hadd mondjak valamit: te voltál a legjobb keverék, a leginkább angolos… angol tea, amit valaha is kóstoltam, és soha senki nem fog meggyőzni arról, hogy keserű voltál. Ennyi. Olyan szomjas voltam, és olyan sokkal tartozom neked. De kérlek, csak még egy dolgot, csak még egy dolgot, még egyetlen csodát, Sherlock, értem. Ne lény… silány. Megtennéd ezt, értem?”

Elnézést a kifakadásért, ez így nem lett villám-válasz… de most mondjátok, hogy nem oltári! Mondjuk elég borsos áron adják őket, és Magyarországra a postaköltség sem olcsó, de talán egyszer megadatik, hogy megkóstoljak párat a kínálatból.

Kedvenc magyar városod, ahol élnél vagy ahová örömmel mentél nyaralni?

Balaton-környék. Teljesen szerelmes vagyok a Balatonba, imádok nyaranta ott lenni, és nagyon szívesen laknék egy köpésre tőle. Ténylegesen egyébként Kaposvárra tervezünk költözni a családdal, csak menne el a régi házunk. De Kapos csak úgy órányira van a Balcsitól :)

Mi az a tulajdonságod/szokásod, amivel a környezeted idegeire mész, de képtelen vagy leszokni róla?

A közeli barátok számára nem idegesítő, csak ha túlzásba viszem (ami egyébként gyakran előfordul...xD), de talán az idézés. Állandóan idézgetek - a tesóimmal együtt - filmekből, mesékből, könyvekből, animékből... A "Mennyi az idő?" kérdésre konkrétan nem tudok máshogy reagálni, mint hogy *komoly fej, mély hang* "Az idő nem fontos. Csak az élet számít." XD (Csók annak, aki vágja!) Ez talán nem olyan szokás, amilyenre gondolt a kérdező, de mással szerintem nem vagyok idegesítő. De erről nem is akarok leszokni, nagyon muris. :)

Sorold fel azt a három könyvet, amit elvinnél magaddal egy lakatlan szigetre!

Nehéz ügy, nehéz ügy! (Nesztek, idéztem! :P Segítek. A folytatás: "Miért mondod mindig azt, hogy nehéz?! A jövőben talán megváltozik a Föld gravitációja?) A kedvenc könyveim időszakosan változnak. De mivel lakatlan szigetről van szó, stílusosan vinném a Robinson Crusoe-t és egy csónaképítési útmutatót. Meg a Wolf's-Own sorozat valamelyik kötetét, mert izgalmas slash azért mindig legyen nálam! ;P

Melyik tévéműsor az, amit sose néznél?

Ezt nem tudom megmondani. Amilyen sorozatról tudok valamit, az általában érdekel is. Nem volt még olyan, hogy belefutottam valamibe és azt mondtam: pfúj, ez borzalmasnak tűnik, sose nézném meg! A Supernaturaltől ódzkodok, de az is érdekelne, csak szimplán megijeszt, milyen hatalmas a fandom, és tudom, hogy ha belekezdenék, azonnal rákattannék és jóval több időt invesztálnék a nézésébe/ficolvasásba/ficírásba, mint amennyire most valójában lehetőségem van. De nem tudok egy olyat sem megnevezni, ami akármilyen okból aktívan taszítana.

Van konkrét kedvenced a műveidből? Ha igen, miért pont az?
Hú, hát egy konkrét kedvencet nem tudnék megnevezni - meg általában mindig a legfrissebb felé húz a szívem -, de a legtöbb fandomon belül igen, van/vannak olyanok, amikre különösen szívesen tekintek vissza.

Narutósok közül például ilyen a Till the Last Moment; azt nagyon-nagyon szerettem írni, és szerintem az egyik legjobban sikerült korai írásom. A Demilitarizált Zóna is. Bár az nem sajátom, de az volt az első komolyabb fordításom, és nagyon sokat tanultam belőle.

HP fandomban az Emlékek tava megírása volt számomra az egyik legemlékezetesebb (bár az pont az egyik legkevésbé olvasott írásom xD), mert nagyon elrugaszkodtam magamtól, nagyon más stílusba, nehéz témákba merültem benne. Érzelmileg rettentően kimerítő volt, de talán pont ezért gondolok vissza rá büszkén. És lehet, hogy most csak a frissesség beszél belőlem, de a Post mortem is kedvencem lett; nem írtam korábban ilyen pihekönnyű, Slice of Life PG sztorit korábban, de nagyon élveztem, és a karakterekbe is beleszerettem. :)

Egyéb fandomos ficeim közül a From Up Above(07-Ghost), A Longing That Persists/Múlhatatlan vágyakozás (Atlantis) és a Like a Forever Wandering Bird (Merlin) történetek a kedvenceim, ezeket többször is újraolvastam, meg vagyok elégedve velük. Leginkább a karakterek és a hangulat miatt.

Ki a kedvenc íród/aki inspirál/akinek a példáját szeretnéd követni, már ha van ilyen?

Publikált írók közül Lois Lowry az elgondolkodtató témái miatt, Carole Cummings pedig a kifejezései és világépítése miatt. De mivel fanficeket többet olvasok, mint publikált könyveket, leginkább a ficírók azok, akik inspirálnak engem. :)

Akik stílusilag, történetvezetésileg és karakterek alakításának ügyében is toppon vannak nálam, azok ac1d6urn &Sinick, TiraNog, Cybele (Snarry), Elspethdixion&Seanchai (Superhusbands - Steve/Tony), bendingsignpost, Beautifulfiction (Johnlock), valamint not-poignant (BlackIce - Pitch/Jack és original). Bármit olvasok tőlük, az mindig inspirál, és a stílusuk szerintem valamennyire óhatatlanul visszaköszön a saját írásaimban.

És bár nem pont írók, mégis megemlíteném a kedvenc mangakáimat is, akiknek a történetvezetése mélyen szokott hatni rám: MizushiroSetona, FujiyamaHyouta és KuniedaSaika.

Az összes felsorolt személy alkotásaira jellemző, hogy a szórakoztatáson túl mély, drámai, angstos témákba nyúlnak és olyan gondolatokat vetítenek fel a történeteik során, amiket aztán napokig nem tudok kiverni a fejemből. Törekszem arra, hogy magam is képes legyek ilyen hatást elérni. :)

Theodora S Carter