iuwan interjú

Ismeretségünk kezdete:

„hmmm... *nagyon zavarban van*Ez valószínűleg nagyon furcsa kérdés lesz xD és nem is igazán kapcsolódik a Továbbvilághoz, moderáláshoz, és ha nem akars,z nem is kell válaszolnod, de: Véletlenül nincs semmi kapcsolatod a szülővárosommal? *gyorsan elküldi, mielőtt még inába száll a bátorsága* ’’

Mentségemre legyen mondva, hogy ez már majdnem két éve történt 2012. augusztus 23-án, hogy egészen pontosak legyünk, akkor is a mostani beszélgetőpartnerem felengedte az egyik történetem a Továbbvilágra. Azóta pedig, miután kiderült, hogy kb. húsz percre lakunk egymástól, rengeteg e-mailt váltottunk, és sokszor zaklattam számítógépes problémáimmal (itt jegyezném meg, hihetetlen türelemről tett tanúbizonyságot, mert már akkor is rengeteget kérdeztem, és tulajdonképpen most, közönség előtt folytatjuk, ahol abbahagytuk). Íme tehát iuwan, mugli életében web-programozó, egyébként a Továbbvilág egyik adminja, Nem apja lánya /(írója) és a legnagyobb OUAT fan, akit volt szerencsém megismerni!

Ahogy az lenni szokott, arra kérnélek legelőször, hogy mutatkozz be nekünk!:)

Hát, az ilyen bemutatkozásokkal mindig gondban voltam, de igyekszem összeszedni pár fontos dolgot magamról: iuwan vagyok, e névnek pedig az a különlegessége, hogy nem szeretem, ha nagy kezdőbetűvel írják, ezért általában igyekszem elkerülni, hogy mondatkezdő szóként szerepeljen. Huszonegy éves vagyok, frissen végzett web-programozó (jó csajos szakma, voltunk is kemény ketten csajok, aztán a másik lány otthagyta a csapatot). Nagyon-nagyon régóta írogatok, de tényleg, az első szárnypróbálgatásomat, hét-nyolc éves koromból a nagyszüleim (sajnos) a mai napig őrzik... Szerencsére csak versecske volt, így mindig sikerült hamar túlesni a műnek nem nevezhető valami családi ünnepeken való körbemutogatásán, felolvasásán. Ó, elkanyarodtam a témától, bocsi....

Ha már az írásról is szót ejtettél a bemutatkozásodban… Melyik napszakban szeretsz írni? Vagy te inkább az a fajta alkotó vagy, akinek mindegy mikor, csak írhasson?

Bármikor jó, csak legyen ötlet, idő (ez a ritka), hely (ez sosem gond, szívesen írogatok én egy sarokban is :D), és eszköz. De leginkább az "éjjeles" műszakot szeretem, este hat-héttől kidőlésig.

Harry Potterrel mikor és hogyan ismerkedtél meg? Van ötleted, hogy mi fogott meg benne annyira?

Háthű... ez egy kicsit vicces sztori. Nagy könyvmániás voltam attól a pillanattól fogva, hogy megtanultam olvasni, volt idő, amikor egyszerre négy könyvtárban is tag voltam, de a Harry Potter könyveket valamiért mégis az iskolai könyvtárban láttam meg először, harmadikos voltam általánosban. Egészen pontosan A Titkok Kamráját láttam meg, és rögtön megtetszett a borító - az az apró tény, hogy a gerincen szerepelt egy kettes, annyira nem zavart. Ki is vettem volna, de mondta az iskolai könyvtáros, hogy van egy első része, de az most nincs bent, és tanácsolta, hogy várjam meg, fel is írt a várólistára, szóval nagyon rendes volt. Végül csak A Bölcsek kövét vettem ki, mert éppen jött a Jézuska szezon. Biztos ti is ismeritek, az a novemberi-decemberi időszak, amikor az egész család azt kérdezi tőletek, "Mit hozzon a Jézuska?", és mondtam a nagyszüleimnek, hogy már nagylány vagyok, és könyvet szeretnék, ráadásul ki is néztem már ezt a Harry Potter könyvet, amelyiknek ilyen piros madár van a borítóján. Hát, meg is kaptam, de szerencsére a könyvesboltosok felhívták a nagyszüleim figyelmét, hogy ez egy második rész, így megvették az elsőt - meg a harmadikat is. Jézuska viszont összecserélte a könyveket, legalábbis szerintem az első két részt szerette volna a karácsonyi csomagba rejteni, de a második és a harmadik sikerült, ami nekem azért volt jó, mer azokat még úgysem olvastam A Tikok Kamrája volt egyébként az első, és eddig egyetlen könyv, amit olvasva annyira nem bírtam kivárni, mi lesz a vége, hogy kihagytam a közepét. (Konkrétan addig olvastam el elsőre, amikor először említik meg Mardekár utódját, akkor már annyira kíváncsi voltam, hogy előreugrottam a Titkok kamrája című fejezethez amiről máig tudom, hogy a 265. oldalon kezdődik.) De még így is rácsodálkoztam a végére.

 Hogy mi fogott meg benne... hát hm... előszöris gyerekkönyv, egy nagy mesével, a gyerekek szeretik a gyerekkönyveket és a meséket, ráadásul varázslós-boszorkányos-mágiás volt, aminek ekkoriban kezdtem nagy rajongója lenni. (És azt a rajongást sem sikerült kinőnöm még, de nem is bánom.)

Talán nem teljesen aktuális kérdés, de ha elvégeznéd a varázslóiskolát, melyik pályán tudnád elképzelni magad a felnőtt életben?

Ez a kérdés mindig aktuális. Állatbarát vagyok, szóval szívesen foglalkoznék mágikus állatokkal, akár sárkányokkal is. Esetleg valamilyen kutatóként tudnám még elképzelni magam, pl. régi varázsló-kultúra kutatás, vagy rúnafejtés, ilyesmik.

A roxforti órák közül melyik lenne a kedvenc és miért? Rúnatan, esetleg?

Biztos, hogy felvenném! (Bár az már kétséges, hogy a kedvencem lenne-e.) Imádnám a Legendás Lények Gondozását, és az Átváltoztatástant is, és valószínű, hogy nem aludnék mágiatörin sem. Az SVK-hoz túl pacifista vagyok, de a bájitaltant élvezném, viszont a bűbájtant szerintem hamar megunnám.

Ó, akkor te mit gondolsz arról, hogy Binns az örökkévalóságig mágiatöri tanár lesz-e? Mondjuk, én nagyon szeretem a történelmet, de te mivel tartanád ébren magad? Gyufaszálakkal kitámasztani a szemhéjat? Na, csábító ötlet? Főleg, ha a szellemprofesszor tényleg olyan unalmas órát tart...

Valószínűleg az marad, hiszen a saját halála sem tartotta vissza, miért tenné az örökkévalóság? Amúgy szerintem jó tanár lehetett életében, afféle igazi pedagógus, aki imádja a gyerekeket, és azt, hogy taníthatja őket, csak a szellemlét miatt történt meg vele az a kellemetlenség, hogy megromlott a memóriája (hiszen még Harry nevét is elrontotta egyszer-kétszer), valamint nem igazán érzékeli, hogy a diákok figyelmét nem tudja hosszabb távon fenntartani. Az ébren tartásra egyébként egy szuper beépített funkcióm van: ha valamilyen fontos dolog történik velem, nem tudok álmos lenni. (Ezért fekszem ilyenkor 2-3 órával korábban, hogy valamilyen csoda segítségével 4-5 óra alatt álomba dúdolgassam magam.) Egyébként én is szeretem a történelmet, bár volt idő, amikor nem voltunk jóban...de a varázsvilág iránti kíváncsiságom tuti ébren tartana akár tíz évig is, nemhogy hétig. (Plusz ültem már "Binns" óráján, volt egy tanárunk, szerencsére csak egy évig, aki kb. olyan színvonalú órákat bírt tartani, mint amilyennek Harry Binns prof óráit érezte. És kibírtam alvás nélkül, szóval optimista vagyok.) Binns örökkévalóságig való tanításáról még az is eszembe jutott, hogy Dumbledore esetleg azért nem akarta lecserélni, mert évtizedek óta kellett SVK tanárt szereznie minden évre, biztos nem akart még a mágiatörivel is bíbelődni.

Ha szó szerint belecsöppennél a Harry Potter regényekbe egy napra, kinek a nyomába erednél? Kire vagy a legkíváncsibb? Ki az, akit JKR méltánytalanul mellőzött, s akinek a titkait kiderítenéd? Miért Ő?

Hát, szerintem hamar végem lenne, mert tuti valamelyik halálfalót követném, mondjuk Bellát, és ennek nem hiszem, hogy ő kifejezetten örülne. Bár, ha jobban belegondolok, szerintem más sem nagyon, talán a Weasley ikrek igen (szeretnék ’97 előtt menni!), és Percy is, ha megfelelően türelmes hallgatóságnak bizonyulnék, mondjuk a vékonyfenekű üstök terén. Egyébként szerintem Regulus sokkal mellőzöttebb, mint pl. Bella, alig tudni róla valamit. (És picit Sipor is ebben a cipőben jár, de ő számomra kellőképpen közömbös, szóval nem nagyon kutatnék a manó életének rejtelmei után.) Hozhatok valamilyen tárgyi dolgot magammal? Mert ha igen, akkor tuti megvenném Rita Vitrol Dumbledore-ról írt könyvét. (Még akkor is, ha 90%-át nem hinném el.)

Hogyan csöppentél bele a fanficek világába?

A fanficek világába 13-14 évesen csöppentem, amikor már javában égett bennem a Harry Potter-szindróma, a roxforti levelem legalább két éve késett, amit azóta sem hevertem ki (és még mindig nem kaptam meg, biztos, hogy eltévedt a bagoly, valami Errol kaliberű lehetett), viszont nem a Harry Potter volt az első fandom, ami magával ragadott. Animerajongó voltam és vagyok, az első fanfictionömet az AnimeFanfictionStyle-on olvastam, Kaleido Staros volt, de már nem nagyon emlékszem rá. A KS után az Inuyashás fanficek ragadtak magukkal, jó ideig be is voltam hálózva, aztán "csak úgy próbaképpen" rákerestem a bűvös "Harry Potter fanfiction" kulcsszavakra, és láttam csodákat... Egyébként többnyire ez a két fandom (HP, Inuyasha), amit mai napig rendszeresen olvasok, bár mostanában inkább angolul, kiegészítve egy kis Onceupon a time-mal illetve különféle Marveles ficekkel. Egyébként rengeteget köszönhetek a fanficek világának, a legjobb barátnőmet például így ismertem meg, habár akkor nem gondoltam volna, hogy ekkora barátság lesz abból, hogy rendszeresen véleményezem a történetét, és egy szép napon összeszedem a bátorságomat, és felveszem MSN-re. (Gyanítom, az utóbbi többet tett a barátság létrejötte érdekében.)

Törölni töröltél már le valamit fanfic oldalról ilyen, vagy olyan okból?

Igen, a Szemben a széllelt. Újra szerettem volna írni, valamint kibővíteni, bár ez még mindig folyamatban van.

Ahogy már a bevezetőben is olvashattuk, a Továbbvilág egyik adminja vagy. Milyen az admin munka? Biztosan már százan feltették neked a kérdést, de nézd el, nekünk nem nagyon van rálátásunk ezekre a dolgokra, így nagyon érdekel is minket az admin nénik és bácsik élete…

Hát, izgalmas, klassz és néha fájdalmas egyszerre. Izgalmas, mert én lehetek az első (és szó szerint az első), aki felfedez egy nagyszerű történetet. Klassz, mert hát tényleg tök jó, szeretem csinálni, meg minden. És fájdalmas, amikor elutasítót kell írnom valakinek, főleg, ha többedszer. Eleinte rengetegszer volt olyan, hogy precízen kigyűjtöttem az összes hibát az adott feltöltésben (rengeteg volt), odaírtam, mire kellene javítani, de a szerző továbbra is feltöltötte ugyanúgy, hibásan. Azóta már nem vagyok ilyen szorgalmas, ha átlépik a "limitet", akkor (fájó szívvel), de könyörtelenül megírom az elutasítót az addig talált hibákkal.

Folytatva a megkezdett témát: a Továbbvilág adminja vagy, s ha jól tudom, akkor az üres kritikák miatt "pártoltál el" a Merengőtől. Van ötleted, hogy mit lehetne ellenük tenni, vagy egyáltalán azért, hogy az emberek ne törjék fel a még nem engedélyezett történeteket?

Nos, igen. Biztosan nem mondok újdonságot, de az írók általában nagyon szoktak örülni a véleményeknek, de amikor egy frissen feltöltött fejezetem véleményei mellet 6-8 szám szerepel, aztán megnyitva meg mindegyik egy darab pontot/mosolygó arcocskát, rosszabb esetben csak szóközt tartalmaz, eléggé lelombozó. Ráadásul az is zavaró volt számomra, hogy állandóan jártam töröltetni az üres véleményéket - amik hatos-nyolcas csoportokban jöttek, de kb. egy-kétórás turnussal. Ez admini szempontból is eléggé zavaró pluszmeló azért. Közben folyamatosan (reménykedve) követem a Meri ígért eFiction (így hívják a rendszert, ami fut az oldalon) frissítéseit, hátha. De olvastam azt is, hogy a Meri eFictionje valamiért nem hagyja magát frissíteni, pedig akár csak egy verzióval "nagyobbra" való frissítéssel megoldódnának ezek az üres kritikagondok. Olvasói oldalon természetesen türelemmel lehet orvosolni a problémát, nem annyira lassú a moderálás, hogy ne lehessen kivárni. (Vagy ha ennyire türelmetlenke valaki, akkor hagyjon "rendes" véleményt is az üres kritika mellett. )

Tudom, hogy gonosz kérdés, de melyik művedre vagy legbüszkébb? (Csak bátran, ez itt a reklám helye;))

Oh, te jó ég... ez tényleg csúnya kérdés, ráadásul nehéz is. Nem tudom. Úgy összességében mindegyik művemre büszke vagyok, mindegyiket szeretem a maga módján, persze vannak részek, amiket már másképp írnék, vagy másképp fogalmaznék meg.

Ki az, akinek a véleményére legjobban adsz? Zaklatsz valakit az ötleteiddel, vagy inkább magadban rágod át ezeket az írói dolgokat?

Kita. Az ő véleménye a legfontosabb, és 98%-ban őt zargatom az ötleteimmel, miután magamban alaposan átrágtam őket. Volt, hogy közösen vettük át, hogy melyik valósuljon meg két lehetséges történetszál közül. (Illetve előfordult már, hogy megkeresett pár ember, akik a NAL rendszeres olvasói, és onnantól kezdve velük is beszéltem meg NAL-os dolgokat, például kikértem a véleményüket egy-egy eseménnyel, új/régi történetszállal, vagy szereplővel kapcsolatban. Hang is az olvasók miatt maradt ilyen sokáig a NAL 2-ben, a huszonhetedik-huszonnyolcadik fejezet környékén ki akartam írni.)

Mesélj egy kicsit a Nem apja lánya trilógiáról! Hogyan jutott eszedbe az ötlet? Honnan merítesz ihletet, ha elakadsz? Eredetileg hány részesre tervezted? Ha nagyon győzködnének az olvasóid, írnál még hozzá pár részt? :D

Nos, a NAL olyasvalami, amiről nagyon szeretek beszélni, mert az alapötletet nagyon-nagyon szeretem, bár néhol ráférne egy kis újraírás, főleg az első részre... Nagyon sokáig terveztem, hogy megírom a történetet (ez egyébként nálam eléggé megszokott, szóval ha bárkinek utaltam egy lehetséges ficre, amit még nem publikáltam, de várja, ne adja fel, mert biztos, hogy itt van a fejemben!), de kellett egy kis idő, hogy rászánjam magam. Igazából azt hiszem, ezt is Kitának köszönhetem, neki meséltem MSN-en a történetről, hogy mi lenne, ha... és felvázoltam a NAL 1 cselekményét kb. harmincöt fejezetig, ami azért nagy szó, mert végül negyven fejezet lett az első rész. Szóval ott mesélgettem Kitának, és ő egyszer csak rám szólt: "Írd meg!", és így született a NAL. Eredetileg egyébként nem terveztem folytatást, az az ötlet körülbelül a tízedik fejezetnél kezdett körvonalazódni a fejemben, így picit igazítottam a történetvezetésen, hogy megoldható legyen. (Aztán annyira rápörögtem a NAL 2-re, hogy hanyagoltam miatta az első részt, Kita szólt rám, hogy esetleg be kellene fejezni az első részt, mielőtt feltöltögetem a folytatást. Pedig tök izgi lett volna, ha párhuzamosan futott volna a kettő, nem?) Az első részben, ha jól emlékszem február-április környékén volt egy hosszabb szüneten, ihlethiány miatt, akkor egy olvasó hozott vissza, aki azt írta nekem, hogy nagyon hiányolja már a NAL-t, így megpaskoltam az ihletmanók buksiját, és leültettem őket írni. Ha jól emlékszem, másnapra készen is voltam a friss fejezettel. A NAL 2-nél talán nem volt ihlethiány miatti hosszabb kihagyásom, viszont a huszonhattól harmincötödik fejezetig kb. egy-másfél hét alatt jutottam el. Egyébként rengeteget szokott segíteni, ha átbeszélhetem valakivel az eddig történteket, illetve néhány tervezett eseményt, valamiért segít tisztán látni az utat A-ból B-be. A többi történetemnél viszont gyakran előfordul, hogy A és B közé beékelődnek még előre nem látott állomások, például a Szemben a széllel utolsó fejezetét egyhelyben fel tudom mondani, csak arra nem jöttem még rá, hogyan jutok el odáig... Ez az egy dolog, amit mindig biztosra tudok, amikor elkezdek írni egy történetet: az, hogy mi lesz a vége. De a NAL-hoz visszatérve: ahogy említettem, egy részt terveztem, aztán kettő lett belőle (belejöttem az írásba, viszont elegem lett Diből), és rájöttem, hogy Lys jelleme annyira szép fejlődést ért el, hogy talán kár lenne veszni hagyni. Aztán belegondoltam, hogy mi lenne vele a háború után - tovább tudna lépni? Ha igen, hogyan? Mennyire törné össze? És rájöttem, hogy nem tudna tovább lépni, annyira a lénye részévé vált az, akivé lett Tricia halála után, hogy kissé félve, de behoztam ezt az időutazós elemet - egy ugyanazzal a mozdulattal kilőttem a teljes NAL 2-t, gondolhatják az olvasók, pedig nem így van, továbbra is vannak terveim, hiszen Lys szinte összes emléke megmaradt az utókor számára. (Ráadásul most a pakliban van a hihetetlenül irritáló Di, aki biztos nagyon-nagyon mérges lesz apucira, ha az ő kicsi lánya felé mer közeledni a halálfalós dolgaival...) Aztán tovább gondolkoztam a NAL 2-NAL 3 problémájáról, és rájöttem, hogy csapdába kerültem: ha hagyom, hogy Lys életben maradjon a NAL 2 eseményeire, akkor nemcsak két Lys létezne egyszerre, arra is ki kellene találnom valamit, hogy miért nem szerepelt az idősebb Lys a NAL 2-ben, ráadásul Lysnek újra át kellene élnie a csatát, a vereséget, és minden kezdődne előröl. Így aztán Lyst egy elegáns mozdulattal ismét "kiírtam", ezzel újabb jövő ajtaját kinyitva... Mivel tudom, hogyan fog végződni a NAL 3, biztos, hogy az már lezárás lesz, semmiképp sem lesz negyedik rész. Viszont írás közben felmerültek bennem ötletek, amiket nem tudtam megvalósítani (például Lysnek sosem volt alkalma találkozni az áruló Féregfarkkal), némelyiket el is kezdtem írni, bár egyiket sem publikáltam. Szóval, ha az olvasók szeretnének még NAL-os történeteket olvasni, akkor nyitott a lehetőség, hogy komolyan nekifogjak ezeknek a kiegészítéseknek.

A szereplők tulajdonságait általad ismert emberekről mintázod? Például a Nem apja lánya Dianája hajaz valakire?

Ó, Di... nem illik egy írónak ilyet mondani a karaktereiről, de esküszöm, ennyire szörnyű karaktert senki sem alkotott, amióta megtanult írni az emberiség. Nem találkoztam még olyan olvasóval, aki visszasírta volna, amikor kiírtam az első rész végén - de érkezett pár csalódott vélemény, amiért beleírtam a harmadik részbe. (Di karakterének fénypontja volt, amikor Lys alaposan elkente a száját egy párbajban - az olvasók legnagyobb örömére.) A legtöbb karaktert nem mintázom senkiről, legalábbis nem tudatosan, de Di jelleme sok pontban egy régi osztálytársamra hasonlít, leszámítva, hogy neki "csak" elváltak a szülei. Di olyasvalaki, aki a végletekig rajongott az apjáért, és ezzel párhuzamosan tartott is tőle (ezt a fura dupla vonást vettem kölcsön egyébként), mert sosem érezte úgy, hogy ő lenne "apuci pici hercegnője". (Plusz tudjuk, hogy Voldemortról van szó... nem egy könnyű eset, na.) Nála sokat agyaltam a megfelelő házon, szóba jöhetett volna akár a Hugrabug is, de a Griffendél jobban megfelelt a céljaimnak. Lysbe (ő Di lánya) viszont Kitából írtam nagyon sokat (ez részben szándékos volt, részben véletlen), és biztos vagyok benne, hogy ő ennek sokkal jobban örülne, ha nem létezne az a bizonyos szerelmi szál...
Sophie különleges még, őt a NAL 1-ben szó szerint Kita írta, így a jellemének jó részét tőle kapta. Azokat a fejezeteket, amiben ő szerepelt, szerepjáték-szerűen alkottuk meg MSN-en: részletesen leírtam mindent, ahogy egyedül szoktam, és ő közbeírt, vagy reagált Sophie nevében. A kettő végén viszont már egyedül írtam, de átnézte, hogy karakterhűbb legyen.
Cepheust emelném még ki, akit eredetileg Azura bátyjának szerepére alkottam meg a Szemben a széllelhez (bár valójában csak unokatestvérek), a báty tulajdonságok többségét hoztam át a NAL-ba, és kiegészítettem néhány újdonsággal, valamint eltávolítottam a felesleges elemeket a jelleméből. Cepheust lényegében a gyermekkora tette azzá, aki. Cal (ő a NAL-osCepheus) pedig Lysnek köszönhetően találta meg önmagát. A szereplőimről még annyit, hogy általában rengeteg saját szereplővel dolgozom, mert nagyon sok ötletem van, és eddigi tapasztalataim szerint könnyebb kezelni egy "kis írói válságot" (és tényleg csak a kicsit, a nagyobbra nincs hatással), ha lehetőség van arra, hogy egy rég nem látott szereplőt is "bevonjak a játékba".

Melyik általad teremtett karaktert érzed a legjobban sikerültnek?

Hm, ez nehéz kérdés. Annyira szeretném rávágni Lyst, de szerintem Cal jobban sikerült. Nehéz megítélni, elfogult vagyok egy kicsit.

Hogy találod ki a szereplőid nevét?

Van erre egy aranytrióm: behindthename.com, 20000-names.com illetve surnames.behindthename.com. Ha már kellőképpen jól ismerem a megírandó karaktert, akkor nagyjából megvan már a monogramja (de minimum a keresztnév kezdőbetűje), vagy legalább azt tudom, hogy milyen hangzású legyen a neve. Ha még nem nagyon ismerem, mert még nem pörgetem napok óta a fejemben, akkor kiválasztom a legfontosabb tulajdonságát, és rákeresek erre a behindthemane-en, ha van egy szimpi találat, akkor egy körben lejátszottam és örülés van. Ha nincs egy nekem tetsző találat sem, vagy több is van, akkor játszok még egy-két-három stb. kört. A leghosszabb névválogatáson Lara (egy fiókfic szereplője) esett át, másfél hónapig kerestem, és még most is ott tartok, hogy ha találok jobbat, akkor lecserélem.

NAL miatt eléggé bele kellett ásnod magad a halálfalók világába/ beépülni közéjük *nevet* JMár a NAL előtt is rajongtál értük, vagy a történet írása közben kezdődött el?

A negatív karakterek általában mindig jobban meg tudtak/tudnak ragadni, mint a pozitívak, ezért a negyedik könyv óta a halálfalókkal vagyok (ez most úgy hangzott, mint egy béna filmcím...). Biztos korábban is velük voltam, csak még nem tudtam a csoport nevét *nevet*. Mondhatjuk, hogy elég korán beépültem. Szóval, ők érdekelnek a legjobban, ezért róluk kezdtem írni, aztán, ahogy jobban beleástam magam a témába, többet írtam róluk, és még jobban megszerettem őket. Ördögi kör ez... *nevet* Egyébként a NAL-hoz kigyűjtöttem az összes halálfaló nevét, kiválogattam, hogy milyen környezetben kiket tudok felhasználni. Csináltam egy listát Di rokonairól, iskola- és évfolyamtársairól (utóbbiból az összes megvan), felírtam, ki milyen órára jár, kit kikkel hívtak be RBF vizsgára... Ez kitartott a NAL első részében, a kettőhöz kellettek Lys osztálytársai és mugli ismerősei, a háromhoz pedig majdnem elég volt a könyvből megismert névlista. De csak majdnem. A NAL3-hoz kellett még egy "naptárat" is készítenem, hogy a fontosabb események lehetőség szerint egy napon történjenek, illetve én is láthassam, mennyi idővel tudok gazdálkodni. Szóval általában mindent összeszedek (nemcsak a NAL esetében, minden írásomnál), akár papír, akár elektronikus formában, hogy bármikor ellenőrizni tudjak bármit. Emellett részletes statisztikát vezetek a fejezetek egyes szószámairól, és az egyes fejezetek körülbelüli elkészülési idejéről, bár utóbbit a NAL 3 során kissé elhanyagoltam.

Azta! *Megemeli a süvegét*
Amíg írod a történetet, befolyásolnak a kapott vélemények, hozzászólások? Előfordult-e már, hogy csavartál egyet a szálakon csak azért, mert egy olvasód hallatta a „hangját”?

Hát... az az igazság, hogy általában amikor megkapom a véleményt valamelyik történetem x. fejezetére, akkor nekem már legalább x+2. fejezet meg van írva, így a már megírt részeket komolyan nem befolyásolják az olvasók. Persze kisebb-nagyobb mértékben hallgatok rájuk, például valaki kérte a NAL 2 elején, hogy csempésszem be Cepheus Lestrange karakterét (ő a Szemben a széllel című ficemben szerepelt) valamilyen módon, így egy határozott billentyűzetleütéssel berántottam őt a NAL világába. Hozzáteszem, remek ötlet volt, őt is nagyon szerették. Mondjuk ez elég nagy változtatás volt... és ha jól emlékszem az iskolai bált is kérte valaki anno. Igen, volt már olyan, hogy csavartam, teljesen 180 fokot. Elmeséltem egy tervezett változtatást a NAL 3-ból az egyik nagyon régi olvasómnak (vele mostanáig tartom a kapcsolatot), és ő inkább... visszatért volna a NAL 2 "gyökereihez", bár ez fura megfogalmazás, de beilleszthető változtatás volt, amit szeretett volna a terveim helyett (annak ellenére, hogy feje tetejére állította a sztorit), ezért rábólintottam, és újraalkottam a NAL 3 kb. felét. Egyáltalán nem bántam meg, és vicces belegondolnom, de így szinte több lehetőségem van terelgetni a történet fonalát, mint az eredeti ötlettel.

Azt hiszem, senki nem vitatja, hogy az, aki írásra adja a fejét, hatalmas fantáziával van megáldva. Múltkorában feltették nekem a kérdést, amit most én is neked: szerinted lehetséges, hogy némely esetekben ez a mérhetetlen fantázia inkább átok, mint áldás?

Hát, elképzelhető (bár lehet, hogy ezt csak az mondatja velem, hogy fantáziával kapcsolatban semmit sem tartok elképzelhetetlennek). Például, ha valakinek rengeteg ötlete van, de nincs ideje, frusztráló lehet, hogy nem tudja kiírni őket magából.

Nem árt, ha a kedves olvasók tudják, hogy mindketten hatalmas rajongói vagyunk a Once Upon a Time (Egyszer volt, hol nem volt) c. sorozatnak. Te mit láttál először benne, mi fogott meg? És hogyan lehet, hogy az OUAT kicsiktől a nagyokig mindenkit a tv-képernyő elé ragaszt hétről-hétre? Tudom, tudom, "ez nem varázslat, hanem tudomány"... *nevet*

Óóó! Ez egy nagyon könnyű kérdés. Három dolog fogott meg benne: a meseiség, Rumple és Regina (nem feltétlenül ebben a sorrendben). Ők ketten a sorozat legzseniálisabb karakterei között vannak. A népszerűsége egyik meseiség lehet, és az, hogy itt (a régi, Disney mesékkel ellentétben) nincsenek "csak rossz" karakterek (hiszen az általam kiemelt két karakter is erősen a "rossz" oldal főerejét képviseli, aztán kiderülnek dolgok, és azok, akikbe alapjáraton nincs belekódolva a "rajongás" a rossz oldal képviselői iránt, hirtelen azon kapják magukat, hogy egyre inkább megszeretik ezeket a karaktereket is. De komolyan, tegye fel a kezét, akinek szimpatikus volt a Disney Hófehérkéjének Gonosz mostohája! Meg merem kockáztatni, hogy százból talán egy ember keze van fent. Ugyanez a kérdés Reginával (ő a Gonosz Királynő, Hófehérke mostohája), és máris drasztikus változás... Nézőfogás tekintetében az első évad volt szerintem komolyan zseniális húzás, fellibegtettek jól elhelyezett karaktereket, csillogtattak jó pár szuper színészi játékot, megspékelték egy kis humorral és akcióval, jól beszórták Regina-Rumple keverékkel, aztán finoman átsütve tálalták. (Mondjuk az első évad végében voltak olyan jelenbeli részek, ami már nagyon rágógumi-szerűek voltak, gondolok itt a Kathryn körüli hercehurcára). A karakterek többségét is remekül eltalálták, George királyt kellően utálom, Tamarával együtt (akinek a háttérsztorijára azóta is várok), és annak ellenére, hogy Greg indokait ismerjük, őt sem sikerült megkedvelnem... Charming, akarom mondani, David/James fura még számomra, ő néha már annyira "charming", hogy másodszorra már nem bírom megnézni a jeleneteit. Máskor meg annyira szuperül "anti-charming", hogy tizedik alkalommal is visszanézek egy-egy jelenetet. A Hófehérkés jeleneteinél néha úgy érzem, hogy a színészek közötti privát kapcsolat miatt tűnik csak hitelesnek a kettejük közti romantika, annak ellenére, hogy e téren húzópáros, nagyon gyengék néha, tényleg bármelyik páros feltörli velük a padlót. Hmm... Tamara és Neal valószínűleg nem... Említettem, hogy a karakterek a sorozat nagy előnyei, ők a legnagyobb hátrányai is: az említett Tamara, aki kb. öt részt szerepelt, és gyakorlatilag csak annyit tudni róla, hogy érdekből képes volt eljegyeztetni magát, közben meg másik pasival kavar... Ella, mármint Hamupipőke valahol az első évad első felében kiíródott, talán szerepelni sem szerepelt azóta, és biztos, Marco(/Gepetto) Pinokkióval együtt erre a sorsra fog jutni (a jelenbeli idősíkot nézve). Sokáig azt hittem, hogy Aurora (Csipkerózsika, aki állítólag mégsem Csipkerózsika, csak akkor nem értem, miért aludt a rokkától...) is osztozni fog a sorsukban, de sikerült visszacsempészni a harmadik évad jelenébe. Félek, hogy Mulan szála (is) elvarratlan marad, elvileg csatlakozott Robin Hoodékhoz, de valamiért sosem volt ott a Storybrooke-i jelenetekben. Kalaposról pedig ne is beszéljünk... jelen tekintetében kb. a második évad első pár része óta "kispadozik"... De hozok pár pozitív példát: Rumple, Regina, Peter Pan és Hook kapitány 11 pontosak a tízből (Rumple-nél ez mehet még feljebb is), őket mind színész, mint karakterügyileg nagyon szuperül eltalálták.

Egy vicces dolog még, bár erősen spoileres, szóval itt hívnám fel mindenki figyelmét, hogy elronthatom a sorozat élményét a következő mondatokkal, ezért aki még nem látta, ugorjon a következő bekezdésre, köszönöm! Szóval, vicces dolog, hogy eddig az összes "főgonosz" egy főszereplő rokona volt, kíváncsian várom, hogy a negyedik évadban érkező Elsa kivel lesz rokonságban... (Sajnos a rá vonatkozó elméletem megdőlt, mert castingolták Annát. ) De családi sorozatról van szó, és csak nemrég jöttem rá, hogy így kell érteni....

A kérdés végén szereplő Victor Frankensein idézetről eszembe jutott a kedves Doki, aki (nem meseszereplő lévén) óriási port kavart, mesesorozatba ilyet betenni... Pedig egészen ötletes megoldás volt, és megint szuper beszélőnévvel, és mivel nem Elvarázsolt erdei karakter (na, csak sikerül átállnom magyarra), rá szinte senki sem gondolt... És ha már idézet, leírom egy-két kedvencemet, az olvasók kedvéért magyarul, bár így nem hangzanak már annyira jól: Rumple (szinte állandóan): Minden varázslatnak ára van. Hook (Corának, 2x09, amikor odaérnek a Nostos tó kiszáradt medréhez): Lehet, hogy csak egy egyszerű kalóz vagyok, de azt tudom, hogy a tavakban van víz. Henry (Gregnek és Tamarának, 3x01, miután Greg leveszi a walkie-talkie hátulját, és kifolyik belőle egy csomó homok): Jó dolog, hogy nem tesztek fel kérdéseket. (A 3x01 kb. egésze, remélem, meg tudják tartani magyarul legalább a felét. Hm...rengeteg kedvencem van, jobb, ha itt abbahagyom :)

Ha már sorozatok... mit követsz még rendszeresen, melyikekért bolondulsz még?

Ahogy újabban filmeket is, sorozatokat is szinte csak angolul nézek. A Grimmet nézem az első évad fele óta angolul, az elejét magyarul láttam. Érdekes egyébként, hogy sokan műfajilag az OUAT nagy ellenfelének tartották, pedig az OUAT elsősorban családi sorozat (+kaland, némi romantika és mesevilág), míg a Grimm inkább horrorisztikus/drámai jellegű, fantasy elemekkel teletűzdelt krimi. (Vagy csak Davidet /OUAT/ tartották Nick /Grimm/ nagy ellenfelének, amikor David átvette a sheriffi hivatalt a második évadban.) Nagyon várom a Witches of East End második évadát (pont ma, július hatodikán lesz az első része). Biztos, hogy emlékeztek páran a Charmedra... Bűbájos boszorkákra, a WoEE valami hasonló, de sajna évad szinten elég rövid, mindössze 10 rész volt az első évad. Elnézegetem a Hannibalt, ami önmagában nem rossz, de az eredeti Hannibal Lechteres filmeknek a nyomába sem ér. Criminal mindsból (Gyilkos elmék) és Supernaturalből (Odaát) próbálom behozni a több évados lemaradásomat (random részeket láttam random évadokból), bár a Supernatural ötödik évadának eseményei annyira nem jöttek be, ezért azt most pihentetem. Óriási kedvencem a Marvel Agents of S.H.I.E.L.D.-je (ez kikapcsolódásként bárkinek ajánlott darab, megfelelő helyekre szuper poénok vannak bedobva), ezt a sorozatot talán még az OUAT-nál is jobban vártam hétről hétre. A Marvelesek Agent Carterjét is nagyon várom már, ő most lesz újonc. Hasonló a helyzet a The Flash-sel, pedig a DC-t nem nagyon szeretem. Hosszas szenvedés után az OUAT spin-offját is legyűrtem (elkezdtem nézni, aztán valahogy kimaradt az életemből, és nem is hiányzott), pedig a végére egészen kikupálódott. A Dextert is szeretem, és másfél évadnyit kekeckedtem a Da Vinci's demonsszel is. Az Arrow-ból egy évadot láttam végig, meg a második első néhány részét, aztán kimaradt valamiért, és nem hiányzik. A fenti sorozatokat 90%-ban angolul nézem, viszont van egy Wallander nevű nyomozós sorozat, amit egyszerűen nem bírok angolul nézni, pedig ezen a nyelven az összes része fent van… magyarul bezzeg csak az első évadot találtam meg. Beauty and the beastet valahol az első évad felénél hagytam ott, az Arrowhoz hasonlóan ez a sorozat sem hiányzik.

Nos, most hogy sok mindent és hosszan kitárgyaltunk, jöjjenek a rövidebb

Villámkérdések:

Online vagy tv-sorozatnézés inkább?

Hehehe… a köztes megoldás: letöltöm és megnézem TV-n (a nagyobb kijelző méret miatt). Egyrészt nem kell parázni, hogy nem tölt be, mire kellene, vagy hogy egymás után két hatodik rész van, csak a másodikat hetediknek hívják, másrészt nincsenek reklámok. Viszont néztem már sorozatot online élőben (hajnali kettőtől háromig), és döbbenetes volt, hogy kb. ötpercenként van egy 3-5 perces reklám.

Szoktál kritikát írni?

Ez attól függ. Magyar sztorira tízből kilencszer írok, angolra viszont négyszer-ötször ugyanennyiből (ráadásul az angol vélemények valamiért mindig rövidebbre sikerülnek). Valamiért, ha angolul kell írnom, akkor mindig bennem van, hogy ez így biztos jól hangzik-e, meg fogja érteni így, amire gondoltam, nem kellene inkább máshogy írnom…?

Egyébként kritikus személyiség vagy?

Nem igazán.

Legellenszenvesebb HP karakter?

Umbridge, a LUK (Legjobban Utált Karakterek) örökranglistájának királynője. (Még mindig nem találtam egy karaktert sem, aki meg tudná közelíteni!)

Legfájóbb halál?

Bella. Igazából nem is az a baj, hogy meghalt, arra számítottam, de nem arra, hogy így, Molly Weasley kezétől… Na ne már! Molly ANYA (így nagybetűvel), nem harcos. Hét könyv alatt annyit láttunk belőle, hogy egy szerető, szelíd, határozott Anya, aztán ebből hirtelen párbajzseni anyatigris lesz? Valamiért nem tudom megemészteni.

Kedvenc fejezet?

Hm… ilyen szerintem nincs.

Kedvenc HP idézet?

„Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni.” (Albus Dumbledore)

Szeretném megköszönni, hogy vállaltad a felkérést, iuwanJ - az Írófigyelő és a magam nevében is, valamint hálás vagyok a kellemes beszélgetésért is *-*

Én köszönöm a felkérést! J

Theodora S Carter