Deszy interjú

Hölgyeim és Uraim! Theodora S Carter büszkén prezentálja Önöknek azzal a fanfic íróval készített interjút, aki ugyanabban az évben két kategóriában első hellyel duplázott a 2011-es Arany Főnixen, aki legalább olyan sokszínű, mint a Mindenízű Drazsé, akinek a fejéből kipattant egy boszorkány Dursley és aki nem más, mint Deszy!

Szia Deszy! Először is szeretném megköszönni, hogy elfogadtad a felkérést! Rögtön meg is kérnélek rá, hogy mutatkozz be pár szóval, hátha valaki még nem ismer.

Huszonkét éves vagyok, átlagos egyetemista. Vérbeli könyvmoly. Szabadidőmben mániákus blogger és fanfictioníró, bár a kettő között néha nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt. A blogvilágból a Cassandra Clare rajongói oldal szerkesztőjeként ismerhetnek, könyves blogom is van, fanfiction körökben pedig talán az Egy Dursley Roxfortban című írásom miatt.

Neked mi a történeted? Hogyan találkoztál először Harryvel, illetve a fanfictionök világa végül mikor ért utol?

Érdekes, a legtöbb esetben elmondható, hogy azokat a dolgokat szeretem meg a legjobban, amiket eleinte nagyon utálok. Így alakult ez a Harry Potterrel is. Láttam az első filmet, aztán a másodikat, és bár tetszett, nem igazán értettem, mi ez a hatalmas felhajtás körülötte. Fel nem foghattam, hogy képesek órákig sorba állni a könyvesboltok előtt, amikor megjelenik, és miért akar valaki minden varázsigét megtanulni. Azért nekiálltam egyszer, valamikor hatodikban, de az első fejezetnél el is akadtam. Emlékszem, nagyon idegesített, hogy nem derül ki mi baj van Potterékkel, meg hogy az a macska miért olyan érdekes... Aztán jött a Nagy Könyv szavazás, én meg elhatároztam, hogy elolvasom az első százat – ami egyébként azóta sem sikerült. Normális gondolkozású diákként a könnyebbekkel akartam kezdeni, így ugrottam neki megint a Harry Potternek is. És valahogy beszippantott. Innentől sorban ragadtam magamhoz a könyveket, le se akartam tenni, a hatodik rész megjelenését pedig már mániákusan vártam. A sors iróniája, hogy azóta az a bizonyos legelső fejezet a kedvencem. Valahogy eközben találtam rá az első fanfictionre is, amire egyébként azóta is nagyon élénken emlékszem. Egy Snanger történet volt, teljesen megdöbbentett, hogy miért akarná valaki összehozni Pitont és Hermionét. Ennek ellenére imádtam, és rájöttem, miért szeretik annyira. Azt a történetet sajnos azóta sem fejezték be, pedig egyébként megtalálható Merengőn is, Második esély a címe. Na, de visszatérve az elejére, ezt a történetet még egy Gportálos oldalon olvastam, aztán elvesztettem. Évekkel később eszembe jutott, milyen jó lenne megint elolvasni, és kíváncsi voltam, befejezték-e. Ekkor találtam rá a Merengőre, innen pedig egyenes út vezetett oda, ahol most vagyok.

Mi volt az első írás, amit publikáltál a Merengőn? (vagy egyéb más fanfic oldalon)

 Vámpírfogak a címe. Jézusom, így visszatekintve szánalmas volt! Nem azért, mert annyira olvashatatlan vagy tele van nyelvtani hibával. Egyszerűen csak rövid, és gyakorlatilag annyira Twilight, hogy az nevetséges. Visszanézve nem is igazán értem, miért írtam meg. De mivel emiatt vágtam bele ebbe az egészbe, nem bánom.

Melyik írásodra vagy a legbüszkébb? Miért?

Jaj, ez de nehéz kérdés! Minden történetemet szeretem valamiért, de talán a szomorúakat szeretem a legjobban. Érdekes és már-már perverz örömet okoz, amikor valaki azt írja, hogy sírt egy történetemen. Mert kicsit talán úgy érzem, hogy nevettetni könnyebb, mint megríkatni. Úgyhogy nagyon büszke vagyok az Egy szál fehér liliom című történetemre, imádtam megmutatni Jamesnek ezt a másik, érzékenyebb oldalát. A Tekergők mindhaláligra nagyon szívesen gondolok. Imádom a Tekergőket, ennek ellenére csak ritkán merek írni róluk, viszont szerintem ez jól sikerült. De ha tényleg egyet muszáj mondanom, akkor az valószínűleg az Egy Dursley Roxfortban lenne. Hihetetlen, hogy képes voltam a végére érni! Sokszor még magam sem hittem el, hogy be fogok fejezni egy regényt, de sikerült! Ráadásul nincs olyan napom, hogy ne jutna eszembe valamelyik szereplővel kapcsolatban egy ötlet, egy jelenet, egy kósza gondolat... Annyian nőttek a szívemhez, hogy nem is gondoltam volna! Ráadásul arra is nagyon büszke vagyok, hogy ennyien szeretik és várják, még úgy is, hogy félelmetesen lassú tudok lenni a frissítésekkel.

Azt hiszem, ezen senki nem csodálkozik, annak tudatában, hogy két egyetemre jársz, te vezeted a legnagyobb magyar árnyvadász weboldalt, azon kívül van legalább hét (sajnos nem tudok pontos számot) blogod, és naprakész információkkal látsz el bennünket a nagyvilágból, sok érdekes hírt közölsz velünk, amikről egyébként sokkal később értesülnénk. A napokban történt az eset, hogy egy hollywoodi hír teljesen lesokkolt, s talán nem haragszik meg az illető, akit idéznék, hogyan reagált rá: "Nézzük meg Deszynél, akkor tuti igaz a hír!" Még felsorolni is nehéz, mi mindennel foglalkozol egyszerre... Mégis hogy van energiád ezekre a dolgokra? Nem tudom, én valószínűleg összeroppannék...

Sajnos semmire sincs annyi időm, mint szeretném. Ha valamibe jobban bele akarok fogni, akkor az akaratlanul is a másiktól vesz el időt. De általában azért elmondható, hogy nagyjából három dologra lehet visszavezetni, hogy hogy csinálok ennyi mindent egyszerre. Először is, ha valamit szeretek, arra tuti szakítok időt. Általában a hobbim pont a tanulás rovására megy, de ezzel szerintem nem csak én vagyok így. Másodszor, elég gyors vagyok, ha valamit csinálok. Egy átlagos bejegyzést az Árnyvadász oldalra, ami nem igényel szó szerinti fordítást, maximum 1-2 perc alatt megírok. Elég gyorsan gépelek, és már van gyakorlatom, reflexből tudom, hová kattintsak. Harmadszor pedig, és talán ez a legfontosabb: szinte soha nem csinálok kizárólag egy dolgot. Nagyon kevésszer fordul elő. Ritkán van olyan, hogy egyszerűen csak leülök filmet nézni, és csak nézem. Helyette nézem a filmet, és eszek, és posztot írok és még beszélgetek is chaten az ismerőseimmel. Szóval ez a három egyszerre az, ami segít, már persze azon kívül, hogy imádom, amit csinálok. (Már az egyetemeket leszámítva. :D) Ja, és egyébként a blogjaim számát már én sem tartom számon, bár azért ezek közül sajnos kevesebb az olyan, amit tényleg rendszeresen frissítek. Emlékszem, régen milyen lelkesen fordítottam az akkor egyetlen blogomra a filmes, könyves híreket, de most sajnos kevés időm jut ilyesmire. Fontossági sorrendet kell felállítanom, és bizony van olyan oldal, amire most kevesebb időm jut.

Ha nem titok, elárulod, mi szokott általában a fontossági sorrend elejére kerülni?

Mármint milyen értelemben? Hogy melyik tennivalómat sorolom előre? Mert akkor sajnos elmondhatom, hogy mostanában az Árnyvadász oldal meg a Blogturné Klub mellett az írás kicsit háttérbe szorul. Ha pedig kifejezetten az írásra gondolsz, akkor ez nagyon változó. Általában az alapötlet, ami beugrik, az maga a történet. Ezután pedig a szereplőket kezdem el kidolgozni, számomra talán ez a legfontosabb. Mert ha a szereplőket szereti az ember, ha ők érdekesek, akkor még egy sima hétköznapról is lehet úgy írni, hogy az ember ne unja. Ráadásul a névadás a mániám, a legtöbbször oka van annak, ha egy szereplőmnek egy bizonyos nevet választok, szóval a névválasztás is eléggé a folyamat elején van nálam. Innentől pedig már sodródom a történettel meg a szereplőkkel.

Elmesélnéd nekünk, hogyan találod ki az alaptörténetet egy-egy ajándékhoz?

Ez eléggé változó. Van, amikor csak beugrik egy kósza gondolat, aztán elkezdek agyalni rajta és kibontani. Ilyen volt az Egy Dursley Roxfortban is, beugrott, hogy Dursleyéknek van egy boszorkány lánya, aztán elhelyeztem időben, új szereplőket találtam ki... Ilyenkor tényleg elég egy tárgy, egy név vagy egy dal, és már ott is az ötlet! Már olyan is volt, hogy egy teljes regényötletem támadt egy egyszerű bögrétől! Viszont általában azért kevéssé rugaszkodom el Rowling világától, mivel ez az a világ, amit megszerettem. Úgyhogy nagyon sokszor egy-egy ténylegesen a HP világában megtörtént esemény ragadja meg a fantáziám, és arra gondolok, milyen lenne elmesélni kicsit máshogy, vagy ténylegesen is végignézni egy olyan eseményt, amiről egyszerűen csak tudunk, hogy megtörtént. A legtöbb novellám ilyen, és pontosan ebből fakad az is, hogy bár imádom őket, valószínűleg nem láttok majd tőlem Snanger történetet – bár soha nem mondom, hogy soha.

Ne is! Fogadok, megkétszereződne a rajongói táborod, ha írnál egy Snangert. *vigyorog* Ha már szóba kerültek a Deszy-fanok, azt hiszem, kijelenthetem, hogy te nagyon sokat törődsz velük, nem egyszer egész ficeket találsz ki csak az ő kedvükért… És az is bizonyos, sokszor csigázod fel az érdeklődésüket egy-két mondattal a facebookos oldaladon, jobban mondva gonoszkodsz velük.*nevet* Igazából arra lennék kíváncsi, van-e olyan személy, akivel minden kósza ötletedet megosztod, s akinek a tanácsára, véleményére a legjobban adsz?

Meglepő, de nincs. Mármint olyan ember, akivel minden ötletemet megosztom. Az Egy Dursley Roxfortban számomra sok szempontból top secret kategória, ha pedig valamit mégis elárulnék, azt általában részletek formájában meg is teszem. A többi ötletemet pedig két okból nem szoktam általában megosztani: ha olyan, akkor rögtön meg is írom, ha pedig kidolgozást igényel, akkor abban pedig inkább szeretek egyedül elmerülni.

Milyen fanficet szeretsz leginkább írni? Vagy inkább úgy kérdezzem, melyik megy legkönnyebben? *mosolyog*

Erre most rögtön az ugrott be, hogy melyik megy a legnehezebben! (Egyszer írtam 18-as karikás Harry Potter fanfictiont, és valahogy annyira kényelmetlenül éreztem magam. Pedig olvasni imádom őket!) De hogy melyiket a legkönnyebb? Hm... Talán a már korábban emlegetett szomorú történeteket. Ezen belül lehet szó szinte bármiről, temetésről, halálról, nosztalgiáról... Ha bármi olyan van benne, amitől az ember úgy érzi, hogy valaki éppen a mellkasába nyúlt és a szívét szorongatja, akkor én azt valószínűleg szeretni fogom írni. Ha pedig konkrét dologra gondolsz, akkor azt mondanám, a Rowlinghű fanfictionöket szeretem, tehát egy AU történettel minden bizonnyal megszenvednék, illetve kicsit félve gondolok a slash történetekre is. Imádom őket olvasni, de hogy én ilyet írjak, azt egyelőre nem tudom elképzelni! Illetve egy páros, akikről nagy eséllyel soha nem fogok írni, az Harry/Hermione. Attól biztosan rosszul érezném magam. Viszont ifjabb Jamesről és a Rose/Scorpius párosról bármikor boldogan írok.

Ha nevet választasz egy általad teremtett karakternek, mi az elsődleges szempont? Az, hogy jól csengjen? Vagy inkább a jelentése?

Mindkettő. Pontosan ezért szeretem a neveket! Ha egy szereplőhöz nem illik a neve, ha túlságosan idegen hangzású, akkor nem lesz kellemes róla olvasni. Ha tudat alatt is, de végig benne lesz az olvasóban, hogy valami nem stimmel. Viszont én abban is igyekszem követni Rowlingot, hogy nem adok indokolatlanul egy bizonyos nevet egyik szereplőmnek is. Utánajárok a név jelentésének, történetének. Ha megtalálja az ember a jó nevet, akkor a kettő tökéletesen kiegészíti egymást. Példának talán Dahlia Dursley nevét tudnám kiemelni, ebből jól látszik, hogy egy név kiválasztásánál általában mennyi mindenre oda szoktam figyelni. A Dursley adott volt, olyan nevet kellett keresnem, ami passzol ehhez a vezetéknévhez. Ehhez még hozzájött a két hagyomány, amihez szerettem volna ragaszkodni: Dudley Dursley neve alliterál, illetve az Evans ágon virágneveket adtak a lányoknak. Ezt a kettőt ötvöztem Dahlia esetében. Viszont ha valaki utánanéz annak, hogy mit jelképez a dália, akkor láthatja, hogy egyrészt az eleganciát, a magabiztosságot, másrészt a rengeteg létező dáliafajta miatt a vadságot és a változékonyságot is, ami természetében is sokat elárul Dahliáról.

Szoktál rajongani a saját karaktereidért? (nem csak HP fandomban lévőkért)

De még hogy! Néha már félelmetes, hogy némelyik szereplőmet mennyire szeretem! Olykor az is előfordul, hogy ez befolyásolja is a történetet. Például az Egy DursleyRoxfortban-ban Jamesnek nem lett volna nagy szerepe, leginkább csak epizódszereplő lett volna. De aztán annyira megkedveltem, hogy egyszerűen ott volt mindenhol.

Harry Potteren kívül még milyen fandomban alkotsz illetve van-e olyan, amit még nem próbáltál, de nagyon szeretnél?

A Twilight fandomban írogattam régebben, de mostanában már nem. Volt egy hosszabb Éhezők viadala fanfiction kezdeményem, de sajnos ez félbemaradt, mert nincs rá időm. Illetve novellák szintjén már alkottam Cassandra Clare Árnyvadász univerzumában, és elkezdtem abban is egy hosszabb történetet, de lehet, hogy csak akkor tudom majd befejezni, ha már vége az Egy végzős Dursley Roxfortbannak. Meglátjuk. És hogy mi az, amit még nem próbáltam, de nagyon szeretnék? Most hirtelen nem ugrik be ilyen. Ha valami foglalkoztat, akkor abba általában belevágok. De korábban gondolkoztam egy Meg Cabot fanfictionön, ami a Mediátor sorozathoz íródott volna.

Vannak tanító szándékaid a történeteiddel? És még egy ehhez kapcsolódó kérdés: mi volt a legtanulságosabb olvasmányod eddigi életedben? (nem muszáj fanficnek lennie)

Nem igazán szoktam azzal foglalkozni, hogy van-e bármi tanító jellege a történeteimnek. Ez alól egyedül a meséim képeznek kivételt, ott fontosnak tartom, hogy legyen valamilyen plusz üzenet. Viszont, ami a kérdés második felét illeti... Ugye tudjátok, hogy nagyon gonosz dolog ilyet kérdezni egy könyvmolytól? De ha nagyon muszáj választanom, akkor talán a Tizenhárom okom volt című könyvet mondanám, legalábbis a kérdésre rögtön ez ugrott be. Nagyon szépen átadja, hogy a tetteinknek következményei vannak, még akkor is, ha nem számolunk velük. Illetve egészen más szempontból, de hihetetlenül megfogott az 1984, hetekig rágódtam még rajta, miután elolvastam. Rengeteg érdekes gondolat van benne.

Mi az a három melléknév, ami egyáltalán nem jellemez?

Szorgalmas, kitartó, bulizós.

Milyennek tartod magad a mugli életben? Az interneten jobban megnyílsz?

Sokat jártatom a számat, de amikor éppen egyedül vagyok, akkor is képes vagyok lefoglalni magam. Imádom a könyveket, a filmeket, a sorozatokat, rettentő sokat netezek, és több dolognak vagyok rajongó, mint a legtöbben. Ami az internetet illeti... Talán igen. Amikor az életben sok körülöttem az idegen, akkor bizonyos esetekben hajlamos vagyok visszahúzódni. Ismerősök között mindig nyílt vagyok, sokak szerint túlságosan is beszédes. A fő különbség igazából csak abban van, hogy az interneten gyorsabban tekintek egy-egy újabb ismerősre már barátként, mint offline. Viszont azokkal, akiket már ismerek, nagyjából ugyanolyan vagyok, akár az internetről ismerem őket, akár nem.

Milyen beceneveid vannak még a Deszyn kívül? Melyiket szereted/utálod?

 Nem sok van. Születésemtől kezdve Deszy a becenevem, még a nagymamám is így szólít. Akadnak néhányan, akik Merciznek, de ők általában nem ismernek túl jól vagy pedig tanárok. Illetve a legjobb barátnőim szoktak még máshogy hívni időnként, Desszunak meg Merci Potternek. Utóbbi persze inkább csak vicc. A Deszyt szeretem, már annyira megszoktam, hogy nem tudom elképzelni, hogy valaki máshogy hívjon. És már a Desszut is egészen megszerettem, de azt nem igazán tudom elképzelni, hogy a barátnőmön kívül más így hívjon.

Nos, akkor azt hiszem, kifogytam a kérdésekből *mosolyog* Köszönöm szépen az interjút, Deszy, remélem, hogy te is annyira élvezted, mint én *vigyor* Ezennel átadnálak az olvasóknak.

Én köszönöm! Nagyon élveztem, de néhány kérdéssel azért megizzasztottál kicsit, ugye tudod?

*-*

Olvasói kérdések:
Milyen a bögréd? A letisztult színeket szereted, vagy a figurásabb, vidámabb darabokat?

Igazából nincs egy konkrét bögrém. Hegyekben állnak otthon a bögréink, mindenféle színben, egyszínű, mintás, vannak ajándék bögréim, pl. egy Karib-tenger kalóza is, és épp az idei nyaralásomról hoztam egyet, amin Athén van, és van egy kanál a fülébe állítva. Azt most nagyon szeretem. De amúgy mindenféle mintájú és formájú jöhet.

Kutya vagy macska? Esetleg más állatka? Miért?

Ha muszáj választani, akkor macska. De a kutyákat is szeretem. És hogy miért? Nem is tudom. Szerintem ez bizonyos szinten zsigeri dolog, valaki vagy erre vagy arra húz inkább. Szeretem a cicákban, hogy kecsesek, előkelőek, még azt is szeretem, hogy kicsit fenn hordják az orrukat. De mint írtam, a kutyákat is szeretem.

Melyik az a páros (leginkább Harry Potter fandomban, de ha van más kedvencetek, akkor akár arról is nyilatkozhattok), amiről soha nem olvasnál vagy írnál?

Harry-Hermione. Számomra ez egy félelmetesen beteg párosítás, de tudom, hogy nagyon sokan szeretik. Számomra Harry és Hermione mindig olyanok voltak, mint a testvérek, nulla köztük a kémia, és valahogy... természetellenesnek érzem, hogy róluk írjak. Talán még néhány slash párosba is előbb belevágnék, mint egy Harry-Hermione történetbe, pedig slasht sem szoktam írni.

Kedvenc étel?

Na, ez az a kérdés, amire tényleg soha nem tudnék válaszolni. Hát hogy lehetne ennyi étel közül választani? Ráadásul olyan típus vagyok, hogy ha valami édeset mondok, akkor tuti valami sóst fogok kívánni, és fordítva. Mondjam a pizzát? Az úgyis annyiféle van. De úgy alapjáraton szinte minden paradicsomszószos dolgot nagyon szeretek, lehetőleg minél kevesebb hússal, mert nem vagyok nagy húsevő.

Theodora S Carter