Cartwright interjú

Újabb „csapattagos” interjút hoztunk nektek – remélem, emlékeztek még az akciónkra! Ezúttal én bújtam riporterbőrbe, Cartwright pedig alannyá avanzsált – egy kattintás, és már olvashatjátok is. A szavak, amelyeket hozzá tudok párosítani az interjú után a Remus – mert bizony az egyszerű és jóságos Holdsáp az, akivel azonosulni tud, és mostanra számomra is világossá vált, miért; kedvesség – mert csöpög a soraiból, valamint bizalom – amit nem lehet megmagyarázni. Fogadjátok szeretettel riporterem, Cartwright válaszait!

Az első feladvány nálam sem más: mutatkozz be!

Sziasztok, Viki vagyok, dombóvári születésű lányka, aki jelenleg augusztus közepe óta Angliában dolgozik, és ismerkedik az itteni kultúrával, szokásokkal és emberekkel. Végzettségemet tekintve turizmus-vendéglátást tanultam, és ha sikerül olaszból is nyelvvizsgát tennem, akkor egy diploma büszke tulajdonosa leszek.  Igyekszem pozitívan látni a dolgokat, az életet, ami még kissé döcögősen megy, de alakul, és tényleg sokkal jobb így nézni a világra. Szentimentális romantikusnak tartom magam, aki szeret ábrándozni, álmodozni, és maximalista jellemmel van megáldva.   

Miért épp Cartwright? Van valami egyéb jelentősége, mögöttes tartalma, vagy pusztán hangzatosnak tartod?

Annyi mögöttes tartalma van, hogy Bognár a vezetéknevem, ami angolul Cartwright, ez pedig nagyon tetszett nekem már régebben is, így nem volt kérdéses, milyen nicknevet választok magamnak.

Úgy látom, a fanfic-köztudatban 2007 óta vagy jelen regisztrált tagként. Már előbb is rátaláltál az oldalakra és rögtön fellelkesültél, vagy előtte még ismerkedtél az új tereppel?

Abban az évben kötötték be nálunk az internetet, a fanficek világába pedig egy újságcikk kapcsán jutottam el. Az egyik ifjúsági magazinban a Harry Potter ötödik filmjéről cikkeztek, forrásként pedig a lumos.hu-t jelölték meg. Az oldalon nézegelődve találtam rá az akkori Lumos Továbbilágra, ahol először csak ismerkedtem, rövid időn belül pedig beregisztráltam, hogy be tudjak tenni történeteket a kedvenceim közé.  

Mikor fordult meg először a fejedben, hogy alkoss valamit? Azonnali volt a késztetés, vagy később, kicsit higgadtabban ragadtál tollat/billentyűzetet?

Amikor elolvastam az azkabani foglyot – ennek már picit több mint tíz éve -, Remus karaktere nagyon megfogott.  Van a könyvben egy olyan mozzanat, amikor a varázsló vigasztalásképpen meg akarja érinteni Harry vállát, de a mozdulat abbamarad. Ebből az jött le nekem, hogy valahol úgy tekint a fiúra, mintha a saját fia volna. Ez elgondolkodtatott, és rájöttem, hogy el tudnám őt képzelni apaként. Innen jött az ötlet a Legfontosabb a bizalom elődjére, amit tizenhárom évesen írtam, és amit aztán pár évvel később teljesen átdolgoztam, és ez a változat került fel a netre. Akkor még nem tudtam Tonksról, sem arról, hogy ők ketten egy párt fognak alkotni, így az eredeti változatban a boszorkány nem szerepelt. Amikor azonban elkezdtem átdolgozni, arra gondoltam, elég nagy konfliktust csempészhetnék a történetbe a megjelentetésével, így került ő is bele.   

A vélemények egyfajta mozgatórugóként szolgálnak a legtöbb publikáló alkotó számára. Téged mennyire befolyásolnak? Ha nem érkezik vélemény, azt zokon veszed? Mesélj erről!

Régen, főleg, amikor elkezdtem publikálni, sokkal jobban kötődtem, ragaszkodtam a véleményekhez. Tulajdonképpen abban mértem egy történet, illetve a sajátom sikerét. Úgy hittem, attól jó egy írás, ha minél több vélemény érkezik rá. Akkoriban még minden fejezet vagy novella megjegyzéséhez kiírtam, hogy „véleményeknek örülnék”. Aztán egy idő után rájöttem – főleg, amikor egy rövid ideig bétázással is foglalkoztam -, hogy ez nem feltétlenül igaz. Találkoztam olyan történettel, amit a maga nemében egyedinek, és jól kidolgozottnak találtam, a vélemények számában ez mégsem mutatkozott meg. Rájöttem, hogy minden embernek más az ízlése, így lehet, hogy olyan írás tetszik neki, ami nekem éppen nem vagy fordítva. Hazudnék, ha azt mondanám, nem esik jól az ember lelkének, ha véleményezik a munkáját, ugyanakkor mára már nem biggyesztem ezt oda megjegyzésként, és a feltöltéseimet sem befolyásolják.

Remus a kedvenc karaktered – remélem, jó nyomon járok -, miért? Ez azért is érdekel bővebben, mert én nem látok benne fantáziát; számomra szürke jófiú, egy sótlan karakter, aki bár okos és jószívű, cipeli a keresztjét: a vérfarkas-létet. Ez lehet, nyers megfogalmazás, de engem ő tényleg nem mozgat meg semennyire. Téged mi fogott meg benne?

Azt szokták mondani, hogy hasonló a hasonlónak örül. Igazából ezzel tudnám leginkább magyarázni a hozzá való kötődésemet. Pont a jószívűsége az, ami megfogott, hogy rá bármikor számíthat az ember. A fantáziát én a Tonksszal való kapcsolatában látom. Úgy hiszem, pontosan ő az a lány, aki hozzá való, mert tökéletesen kiegészítik egymást. Míg Remus (túl) komoly ember, aki negatívan látja önmagát, tele van kétségekkel és önbizalomhiánnyal, addig Dora lelkes, cserfes, életvidám teremtés, aki tele van szenvedéllyel, és aki ezekkel a jellemvonásaival képes életet lehelni a varázslóba. Őket a sors és Rowling néni is egymásnak teremtette. :) Szóval bárhogyan is pattant ki az írónő fejéből, hogy kettejükből párt csinál, piros pont jár érte. Éppen ezért sajnálom, hogy a filmekben, és eddigi tapasztalataim szerint a ficek világában nem kapnak elég jelentőséget.    

Kik azok a szereplők, akikről még szívesen olvasol?

Szeretek Harry és Perselus kapcsolatáról olvasni, legyen az mentori vagy érzelmi kapcsolat. Ő az egyedüli, akit mindkét változatban el tudok képzelni Harrynek. A bájitalmesterrel kapcsolatban még érdekesnek és szomorúan szépnek tartom a Lilyhez fűződő kapcsolatát, így az ilyen témájú írásokat is szeretem. Mostanában egyébként sok slash történetet olvasok, a párosítás pedig a hangulatomhoz igazodik, így jelenleg Harry és Draco van a középpontban. Ez amúgy általánosságban is igaz: az aktuális hangulatom nagyban befolyásolja, kikről olvasok, és mivel kíváncsi természet vagyok, elég sok mindenbe belekattintok.

Moderátorként is tevékenykedsz a Lumos továbbvilágon. Mikor kerültél oda, mióta töltöd be a posztot?

A Továbbvilág volt az első fanfiction oldal, amellyel találkoztam. Mint már korábban említettem, egy újságcikk útján jutottam el az oldalra, aminek azóta is tagja, illetve 2010  januárja óta moderátora is vagyok, amit nagy megtiszteltetésnek tartok, és bár ez egy kisebb Harry Potteres közösség, számomra mégis sokat jelent. Szeretem, amit csinálok, még akkor is, ha időnként több az elutasítás, mint az engedélyezés. Felelősségteljes és egyben izgalmas feladatnak tekintem, és örülök, hogy a munkámmal segíthetem az oldal működését. Emellett több ismerőst, barátot is az oldalnak köszönhetek, akiket nem konkretizálnék, mert nem szeretnék senkit sem kihagyni. :)  

Mi az a dolog a magánéletedben, ami visszaköszön az írásaidban? Van egyáltalán ilyen?

Igen, van. A Legfontosabb a bizalom című regényem főszereplőjét, Kellyt például önmagamról mintáztam. Külsőleg is hasonlítunk, illetve belső tulajdonságainkban is sok a közös. Mind a ketten makacsok vagyunk, nehezen nyílunk meg másoknak, és ha olyan sérelmünk van, ami nem apró-cseprő, akkor nehezen bocsátunk meg; ugyanakkor nagyon tudunk szeretni. Annyi eltérés van, hogy Kelly képes olyan dolgokat kimondani, amit én hasonló körülmények között nem. Van egy olyan fejezete a regénynek, ami az apa feladatáról szól, amelyben a lány kifejti véleményét a szülők válásáról, az például a saját véleményemet tükrözi vissza. Úgy éreztem, muszáj kiadnom magamból azokat a gondolatokat, és illet a történetbe is.  

Ha egy napot a Roxfortban tölthetnél, mit csinálnál? Beülnél az órákra, és szorgosan jegyzetelnél, a Tekergőkkel lógnál, megnéznéd a manókat? (Gondolom, a Tekergőkre szavaznál, de mivel egy napod van…)

Miután csak egy nap állna rendelkezésemre, kihagynám az órai jegyzeteléseket; bár a suliban szorgalmas diák voltam, de akkor nem jutna idő arra, hogy körbemenjek az iskolában. A tekergőket csak abban az esetben választanám, ha valamelyikük végigvezetne, mint valami idegenvezető. Azt hiszem, erre a feladatra inkább Hermione lenne a legalkalmasabb. :)

Van kedvenc helyed? Valami ország, vagy akár szoba, bármi?

Gimnáziumban eljutottam Észak-Olaszországba, az nagyon tetszett, egyébiránt pedig megmondani nem tudom, mióta vagyok Anglia és főleg London bolondja. Álmaim netovábbja volt eljutni ide, ami végül sikerült, bár még nem látogattam el Londonba, de ami késik, nem múlik. :)

Volt olyan, hogy megfordult a fejedben: abbahagyod az írást?

Kicsivel több mint két évvel ezelőtt olyan események történtek a magánéletemben, amik elgondolkodtattak, és megfordult a fejemben, hogy nem írok többet – annak ellenére, hogy arra törekszem, ne hagyjak félbe semmit. Akkor egyébként volt is egy nagyobb szünet, amikor nem publikáltam semmit, illetve pár hónap volt, amikor olyan történeteket nem bírtam elolvasni, amiket amúgy szerettem. Valahogy idegennek éreztem őket. Ebben a csendben jöttem rá, hogy szinte lételememmé váltak a ficek, és szükségem van rájuk. Ha nem írva, hát olvasva. Így hát újból olvasni, majd pedig írni kezdtem, illetve folytattam a már megkezdettet. :)

Mit kívánnál, ha volna egy lehetőséged?

Azt hiszem, nagyobb önbizalmat, mert e téren mindig is bátortalan voltam, illetve vagyok. Szeretnék olyan ember lenni, aki nem ijed meg a saját árnyékától, és aki ki tud állni önmagáért.

Az újraindult Írófigyelő csapatának egyik riportere vagy (nagy örömömre). Ez egy más műfaj, aminek megvannak a maga sajátosságai, korlátai. Te hogyan látod ezt? Mit jelent számodra a kezdeményezés?

Először is köszönöm szépen a bizalmat, igyekszem a legjobb tudásom szerint „dolgozni”. Nekem mindig is tetszett az a kezdeményezés, hogy a Harry Potter fandomban tevékenykedő szerzőket közelebb hozzuk az olvasókhoz. Külön öröm volt, amikor olyan íróval készült riport, akitől én is olvastam és szerettem a stílusát, így még többet megtudhattam róla. Nagyon sajnáltam, amikor sokáig nem készült új riport, és aggódtam, hogy esetleg végleg abbamarad ez a dolog. Időnként akkor is fel-felnéztem az oldalra, és megörültem, amikor láttam, hogy újra fog indulni. Ez valóban egy egészen másik műfaj, ugyanakkor mérhetetlenül izgalmas is, hiszen olyan emberekkel készíthetünk interjút, akiket az olvasók szeretnek, és akiket ezáltal jobban megismerhetünk. Emlékszem, mennyire izgultam, és kicsit tartottam is tőle, vajon milyen lesz Snapefannal interjút készíteni, hiszen ő volt az első olyan alanyom, akit előtte csupán hallomásból ismertem. Aztán ahogy beszélgettünk, kellemesen csalódtam, és rájöttem, hogy nincs mitől tartani, hiszen minden szerző ugyanolyan ember, mint a másik. :)

Ez pont így van. Kicsit mintha fanfic-sztárnak hinnénk őket (van egyáltalán ilyen?), aztán sok esetben kiderül, hogy valójában szerényebbek és kedvesebbek, mint gondoltuk volna.

Neked mit nyújtanak az oldalak? Szabadságot, fejlődést, hobbit, esetleg egy feladatot, amit komolyabban veszel?

Az első hármat mindenképpen: a fanficek egy másik világba repítenek, és ameddig írok vagy olvasok, megfeledkezhetem a külvilágról. Hobbi is, hiszen szeretem, amit csinálok, és mindig jó érzés, ha ígéretes történetre bukkanok. A fejlődés abban mutatkozik meg, hogy amikor elkezdtem publikálni, nem tudtam úgy fogalmazni, mint most, illetve sok tőmondatot használtam. Ahogy azonban egyre többet olvastam, és próbáltam igényesebb írásmódúakat keresni, általuk észrevétlenül sikerült fejlődnöm. Amin még mindenképpen szeretnék javítani, az a szóismétlések elkerülése, amivel még mostanság is meggyűlik a bajom, illetve a leírások. Az érzelmek közvetítésében otthonosan mozgok, ugyanakkor elég gyakran háttérbe szorul például egy környezet, helyszín leírása. Két-három mondatban le szoktam tudni, úgyhogy ezen szeretnék még javítani.  

Volt olyan fanfiction, ami annyira elgondolkodtatott, hogy a hatására változtál, vagy átértékeltél dolgokat az életedben? Másképp állsz mondjuk emberekhez vagy kapcsolatokhoz? Ha volt ilyen, melyik írás az?

Nehéz kérdés. Elég sok történetet olvastam már, és számos tetszett is, ugyanakkor csak néhány tudta elérni nálam azt az érzelmi hatást, hogy olvasás közben szó szerint beleremegjen a szívem. Ezek nagy hatással voltak rám – az egyik ilyen Athina Alard: Egyedül című drámája, ami Sirius/saját szereplős történet, mégis mellőz mindenféle sablont; aztán Kaseitől a Kötelék című snarry regény, amin az utolsó pillanatig izgultam a végkifejlet miatt, illetve a legújabb ilyen szívfájdító történet Kyraper: Nélküled, nélkülem… című drarryje. Ezek mind-mind nagyon jó történetek, ugyanakkor olyat nem tudok mondani, amitől átértékeltem volna az életemet.  

Számomra shanon egy inkognitó, a családom nem ismeri ezt az oldalam. Te szint vallottál?

A szűk családi köröm (anyukám és a húgom) tudják, hogy szoktam írni, néhány munkámat látták is, és anyukám – mint minden szülő – nagyon elfogult ezzel kapcsolatban. Amikor tavaly megkértem, hogy olvassa el a Kívánság Üstre írt írásom addig megírt részét, nem győzte mondogatni, milyen szépen tudok fogalmazni. :) Az írásaimat a barátnőmnek szoktam megmutatni – akit a moderátorságnak köszönhetek -, őt szoktam megkérni, nézze át, és mindig őszinte véleményt kérek tőle.

Mik a terveid? Az olvasóid biztosan kíváncsiak arra, lesz-e még valami folytatás, esetleg újdonság!

Mindenképpen szeretném befejezni a regényemet, amiből már nem sok van vissza. Néhány fejezet csupán, ugyanakkor a Kívánság Üst miatt most háttérbe szorult a történet. Mostanában próbálkozom egypercesek írásával, ezzel kapcsolatban tervben van egy egyperces-gyűjtemény, ami Harry és Teddy kapcsolatáról szól, és az én elgondolásaimat tükrözi. Egyelőre három szösszenet van kész belőle, és hogy mennyi lesz, azt így előre nem tudom megmondani. Azt tudom, hogy ide szeretném gyűjteni az ezzel kapcsolatos elgondolásaimat. Illetve pár hete írtam egy nagyon angstosra sikerült Remus-Sirius párpercest, ami nem slash, hanem Piton megtréfálása után játszódik, és Lupin érzéseit foglalja magába barátjával kapcsolatban.  A többi pedig a jövő zenéje. :)

Olvasói kérdések:

A regényfolyam és a filmek a végükhöz értek, immáron befejeződött a történet, így mostanában egyre többen beszélnek arról, hogy érezhetően csökken a HP iránti érdeklődés, és ez tendencia megmutatkozik a fanfiction-írók és olvasók aktivitásán is. Ti hogyan látjátok a helyzetet? Befolyásoltak-e titeket ezek a szempontok, amikor úgy döntöttetek, hogy újra életet leheltek az Írófigyelőbe?

Én inkább azt vettem észre, hogy előtérbe került az alternatív univerzum, a non-canon párosítás és a slash. Ami véleményem szerint érthető, mert a canon párok esetében valamennyire meg van kötve az ember keze, ha hűen akarja követni az eseményeket. Egy AU esetében pedig arról írhat, amiről szeretne – feltámaszthatja kedvencét, összehozhatja valaki szerinte jobban hozzá illővel stb. Amikor jelentkeztem, bennem fel sem merült, hogy csökken(t) az érdeklődés, azt láttam, hogy vannak még nagyszerű alkotók, akik megérdemlik, hogy többet tudjunk meg róluk, én pedig szerettem volna részese lenni ennek. :)

Mi a kedvenc könyved a hétből? Melyik a kedvenc filmed? Ki az a karakter, aki számodra nem elég könyvhű, nem ilyennek képzelted el a filmvásznon olvasás közben?

A kedvencem a harmadik, ugyanakkor filmben ez tetszik a legkevésbé. A filmek közül az elsőt, másodikat és a negyediket szeretem. Van egy-két szereplő, aki az én képzeletemben nem egészen így él: Billnek például több sebhelye van, és helyesebb, illetve Harryről is jobban szeretem a rajzokat. Ami azonban a leginkább bosszant, hogy Remust és Dorát sikerült így elfuserálniuk… Tonks az ötödikben még tetszett, annak ellenére, hogy nem volt tüsi, rágógumi-rózsaszín haja, mert jól állt neki az, ami volt. A hatodik részben inkább a színésznőt láttam, mint az általa játszott karaktert, a hetedik részre pedig visszahozhatták volna a vidám tincseket. Illetve azt szokták mondani, a szerelem fiatalít, ehelyett sikerült a boszorkányt Remushoz komolyítani, és szerintem nem pozitív értelemben. A varázsló esetében a magyar hangja az, ami barátságossá tette számomra, mert olyan megnyugtató. Illik a karakterhez. Igazából velük kapcsolatban inkább a fanartokat szeretem, van is néhány kimondott kedvencem. :)      

Melyik az a filmjelenet, ami végképp AU, OCC szerinted? 

Bár nagyon tetszettek a Herceg visszaemlékezései, a könyvben is sokszor újraolvastam az a részt, és egyik kedvencem az alatta szóló háttérzene, az nem tetszett, hogy Dumbledore olyan hidegen beszélt Harry végzetéről, illetve nem Harrynek, hanem Potternek szólította, ami nem jellemző rá. És amikor megkérdezte Pitont, hogy fontos-e neki a fiú, olyan érzésem volt, mintha neki nem lenne az. Ezen kívül szívesen megnéztem volna Harry tombolását az igazgatói irodában, a filmben inkább csendben szenvedő volt, illetve amikor a fiú hatodikban lekapja Ginnyt – úgy igazán :)

Mi lenne az animágus alakod/ esetleg tudod-e, hogy milyen állat lenne a patrónusod?

Régebben töltögettem ki mindenféle HP-s tesztet, amik szerint a patrónusom hiúz, az animágus alakom pedig egy veréb. Viszont ha én választhatnék, szívesen lennék ló, kecses és szelíd. :)

Milyen ficeket olvastál legelőször? (és írtál-e olyat?)

A legelső történet, amit olvastam, és aminek sajnos sem a szerzőjére, sem a címre nem emlékszem, arról szólt, hogy egy átlagosnak tűnő mugli lány számára, aki rajong Harry Potter világáért, kiderül, hogy ez nem csupán egy könyv, hanem a valóság, ő pedig belecsöppen ebbe a világba. Az elején sok Remushoz kapcsolódó írást olvastam, amikben saját karakterrel hozták össze (Tipca: Angie/Lupin széria, Sillas: Dear Isobel) illetve a canon párosokat részesítettem előnyben, mint Harry/Ginny, Ron/Hermione és Lily/James. Írni viszont nem írtam róluk, egyszer próbálkoztam egy Sirius/saját szereplős történettel, ami hirtelen pattant ki a fejemből, és amit rövidesen le is töröltem, mert rájöttem, hogy nem volt jó ötlet. Az volt egyébként az egyetlen írásom, ami így végezte, azóta nem törlök le semmit, még akkor sem, ha megosztja az olvasókat. 

Novella/regény? Canon/non-canon? Kedvenc shiped, amiben írsz és az is, amit nem írsz, de hajlandó vagy elolvasni? 

Amikor belecsöppentem a ficek világába, inkább a canon párokat részesítettem előnyben, róluk olvastam, illetve sok saját szereplős írást. Manapság a canon párok közül csak Remus/Dorát és ha ide tartoznak, akkor Perselus/Lilyt olvasok, és inkább a non-canon felé húzok. A legeslegkedvencebb shipem Remus/Dora, az írásaim nagy része is róluk szól. Akiket még szeretek, de nem tudok róluk írni, ezért meghagyom őket azoknak, akik igen: Harry/Hermione, Draco/Harry, Perselus/Harry. Egy időben SS/HG-ket is olvastam, manapság csak ritkán. Valamint mostanában kezdek visszaszokni a Remus/Sirius párosra, akiknek egy időben hátat fordítottam, de egyelőre olvasóként, és a rövid aprókat olvasom. Remy és Remie stílusát szeretem ebben a témában a legjobban. :)

Novella vagy regény? Régebben több regényt olvastam, manapság jobban válogatok, és csak azokba kezdek bele, amik annyira felkeltik az érdeklődésem, hogy muszáj elolvasnom, és izgatottan várom a folytatást. Jelenleg két ilyen történet van, az egyik Kyraper: Játékkatonák c. története, a másik pedig Kasei: Remény c. írása, amivel kapcsolatban reménykedem benne, lesz folytatás. :)

A leghajmeresztőbb fic alap, amivel valaha találkoztál :-)

Számomra ez a Torry/Vorry párosítás. Tiszteletben tartom, hogy vannak, akik szeretik, és úgy vettem észre, egyre inkább kezd elterjedőben lenni, de nem nekem való. 

Van-e másik fandom, amit úgy ismersz és szeretsz, mint a HP-ét?

Annyira, mint a HP-t, egyiket sem ismerem. Olvastam ugyan a Twilight-sorozatot, láttam a filmeket, és tetszettek is, ugyanakkor abban a témában nem szoktam ficeket olvasni, mert számomra az úgy volt jó, ahogy.

Melyik típusú író vagy, aki letörli, szégyelli a régi írásait, vagy az, aki azt gondolja, hogy a múltat nem kell szégyellni? Melyik a kedvenc írásod magadtól? Van-e olyan írásod, amit ma már, gyakorlottabb íróként teljesen átformálnál?

Ahogy korábban is válaszoltam, volt egy történet, ami a kukában végezte, manapság ugyanakkor már nem teszem, mert még ha negatív véleményt is kapok egy írásomra, akkor is az enyém. Nem lehet mindenki mindenben jó, időnként kell a szárnypróbálgatás, hogy tudd, a téma neked való-e vagy sem.

Ki az a valós/fiktív, még élő/már halott személy, akivel szeretnél megvacsorázni, beszélgetni és miért pont ő?

Nem egyszerű kérdés. :) Szívesen találkoznék mondjuk Danielle Steellel, hogy megkérdezzem tőle, hogy csinálja, hogy ennyi év és megjelent könyv után még mindig van ihlete. Rajta kívül Katy Perryvel, akinek megköszönném, hogy a Firework című száma segített egy nehéz korszakomban, amikor feleslegesnek éreztem magam. Bizonyosan örülne neki, hogy a dala ilyen hatást ért el, és mert szeretem a zenéjét, és szimpatikusnak tartom. Ami a fiktív személyeket illeti, ha a HP-t nézem, akkor az egyértelműeken kívül… :D szívesen találkoznék Regulusszal, mert egy ideje bele vagyok zúgva a Remus/Regulus párosba, illetve megkérdezném tőle, milyen Sirius testvérének lenni. Rajta kívül Dumbledore professzorral, mert igazán érdekes lehet egy olyan emberrel társalogni, akinek mindenre van válasza, és aki ennyi mindent véghezvitt az életben. Tőle is ugyanazt kérdezném, mint az írónőtől: hogy csinálta?

Mi a kedvenc szavad, amit szeretsz kimondani és sokszor is használod? Melyik az, amit utálsz, és esetleg rá is szólsz a beszélgetőtársaidra, hogy a jelenlétedben hanyagolják?

Mostanában rászoktam az ugyanakkor kifejezésre, írás közben előszeretettel használom. Amit nem szeretek, és bár rá nem szólok másokra miatta, csak magamban jegyzem meg, az a de viszont szókapcsolat.

Nekem még azt tanították az iskolában, hogy vagy egyik, vagy másik. Nincs olyan, hogy de viszont. Emellett az indokolatlan káromkodás irritál, amikor emberek észre sem veszik, vagy csak már nem tudnak leszokni róla, hogy majdnem minden mondatuk végére trágár kifejezést tesznek.        

Illusztráld egy számodra jellemző képpel azt a szót, hogy harmónia!

http://www.magyarvagyok.com/14566/Farago-Ferenc/fotok/6972-Allatok-vegyes/80118-Kozos-gondolatok-1-28-1920x1200-1.jpg

Melyek azok a melléknevek, amikkel soha nem jellemeznéd magad?

Bátor, határozott, bőbeszédű, hangos, realista.

Mit tennél, ha egy napon mennél az utcán, és szembejönne veled a saját hasonmásod, aki tényleg a megtévesztésig úgy nézne ki, mint te? 

Miután kibámultam magam, megbeszélném vele, hogy amíg én pihenek, ő bemegy a munkahelyemre, aztán felkeresném a varázslókat, és az orruk alá dörgölném, hogy „Látjátok, én tudok egyszerre két helyen lenni!” :D A valóságban valószínűleg elájulnék…

Miért pont Remus? Mi fogott meg benne?

A jószívűsége. Ő olyan karakter, akire bármikor számíthat az ember; mint egy kedves nagybácsi, akihez odamehetsz tanácsot kérni, bármilyen problémád is legyen. Én mindig is így gondoltam rá, soha nem olyan valakire, akit el tudnék képzelni, mint páromat. Ő Dorához tartozik, illetve ha slashről beszélünk, akkor Siriushoz vagy Regulushoz. :P   

Alkotás közben a filmbeli színészeket vagy a "saját", általad elképzelt alakokat látod magad előtt?

Mindenképpen az általam elképzelt vagy a rajongói rajzok alapján látom magam előtt a karaktereket. Nagyon szeretem a fanartokat, mert nagy többségük a könyvre alapozva mutatja a szereplőket, és ezáltal közelebb állnak a valósághoz.

Mikor és milyen körülmények között veted "monitorra" a történeteidet? Igényled magad körül a csendet, vagy éppen a zene, a háttérneszek inspirálnak?

Igazság szerint elég sok minden tud inspirálni, kivéve a csendet. Nem tudok úgy írni, hogy némaság vesz körül, mert akkor sokkal lassabban haladok, mintha jelen van valami háttérzene. Egy időben instrumentális zene szólt, főleg HP-s, mostanában már a rendes zenék sem zavarnak írás közben, azok is meg tudják adni az alaphangulatot. A zenére azért van szükségem írás közben, hogy általuk megfelelő hangulatba kerüljek. Ha épp szomorú részt írok, a zene is ehhez igazodik. Egyébként nagyon sok minden inspirálóan hat rám, legyen az egy filmjelenet, egy idézet, zeneszöveg vagy egy olvasott fic, az utóbbi időben pedig még a rajongói rajz is.  

 Miből, kiből merítesz ihletet az írásaidhoz?

Azt hiszem, az előző résznél akaratlanul is sikerült megválaszolnom ezt a kérdést. Annyival egészíteném ki magam, hogy a Legfontosabb a bizalom esetében a magánéletemben történt események is ihletet adnak. Említettem, hogy Kellyt magamról mintáztam, és hogy a saját véleményem jelenik meg az Egy apa feladata c. fejezetben. Azt hiszem, aki tud a sorok között olvasni, rájöhet, ki is vagyok. :)

Milyen a bögréd? A letisztult színeket szereted, vagy a figurásabb, vidámabb darabokat?

A bögréimet sajnálatos módon nem hoztam magammal, de több is van, a hangulatomtól függ, épp miből iszok. Van egy Harry Potteres (tényleg), egy neves és egy mintás, aminek nem tudom megmondani, mit ábrázol, de azt használtam legutóbb. :) A második kérdésre válaszolva a vidámabb darabokat jobban szeretem. 

Kutya vagy macska? Esetleg más állatka? Miért?

Kutyánk és macskánk is volt, a mérleg nyelve mégis inkább a macska felé húz, mert a kutyaugatástól frászt kapok, nem tudom, miért. Ezért van az, hogy ha járdán megyek, minden kerítésen benézek, és ezért nem szeretek olyan utcán menni, amit ilyen tekintetben nem ismerek… Nem tehetek róla, na! :D

Melyik az a páros (leginkább Harry Potter fandomban, de ha van más kedvencetek, akkor akár arról is nyilatkozhattok), amiről soha nem olvasnál vagy írnál?

A már korábban említett Torry/Vorry páros, rajtuk kívül még nem tudom elképzelni Perselust és Remust együtt, illetve a threesome is messze áll tőlem.

Kedvenc étel?

A rakott karfiol – máris megéheztem. :)