Mzperx interjú

Mai interjúalanyunk mzperx, akit személyesen is van szerencsém ismerni. A magam részéről nagyon szeretem az írásait, és talán még mások is, látva az AF helyezéseit. Bízom benne, hogy ez az interjú egy kicsit jobban megismerteti őt a jelenlegi, illetve leendő olvasóival is.

Kezdjük a nyilvánvalóval, miért ez a nickneved?

Gyerekként szerettem a Mézga Géza sorozatot – bár most valószínűleg futva menekülnék a szobából, ha menne a TV-ben. Mindenesetre az „MZ/X jelentkezz!” szállóige lett a családban. Amikor pedig regisztrálni akartam, és az első pár próbálkozásom már foglalt volt, akkor eszembe jutott ez, és hál’ Istennek mások meghagyták MZ-t szabadon nekem.

És milyen jól tették, MZ csak egy lehet!

Tudom, hogy nem szeretsz beszélni magadról, de megtennéd, hogy néhány szóban bemutatkozol?

Hmm… 28 éves nő nemű egyén vagyok, meglehetősen unalmas érdeklődési körrel. Szeretek olvasni, zenét hallgatni (különösen a komoly zenét kedvelem), és régen szerettem túrázni is, de manapság csak nagyobb sétákra futja. Dolgozok, de tanulok is még mellette. Otthon élek a családommal és népes állatseregletemmel.

Népes állatsereglet? Hallhatnánk esetleg valami közelebbit is róluk?

Hát van egy németjuhászunk, aki kicsit sunyi és neveletlen, de azért a miénk. Aztán a csapat népesebb része öt, ill. most már hat cicó, négy fekete démon és két cirmos. A legutolsót pár hete szedtem össze a Városligetben, kedves barátném asszisztálásával, így most megtört a kedvenc kandúrom egyeduralma a négyfős háremében.

Meg sem kérdem, hogy ki is lenne ez a személy…

Ne is, még a nevét is rettenet kiejteni!

Természetesen nem más, mint aki rávett, hogy ennek az interjúnak alanya legyek. Tiszteletére lett a macsek neve Zafír.

Öhm… nos, igen. Inkább térjünk vissza a zenei ízlésre: milyen zenét hallgatsz?

Hát az operákat szó szerint kivétel nélkül fogyasztom, de a szimfonikusok közül is sokat szeretek. E mellett pedig hol innen, hol onnan szemezek. Nagy kedvencem az Era, az Immediate Musik alkotásai, Vangelis, az EDDA, de ha olyanom van, filmzenéket hallgatok.

Semmi rendszer nincs a zenei ízlésemben, csak szaxofon ne legyen benne, attól kiver a víz!

Sokan szeretnek zenét hallgatni írás közben, ezek szerint akkor valamelyik neked is segít az alkotásban?

Nem, szó sincs róla, általában szeretem a háttérzajt munka közben, de ha írok, mindig csönd van körülöttem.

Zene még sose ihletett nálam történetet, de még csak jelenetet se.

Mi hozott a fanfictionök világába? Főleg, hogy a HP könyveket nem szereted. Ez egyébként egy olvasónk kérdése is egyben.

Hát ezt most már kicsit nehéz felidéznem. A könyveket tényleg nem szerettem és most se szeretem, sőt tulajdonképpen pont azért olvastam el anno azt a párat, amit olvastam, hogy ha vitatkozok a HP-ről, legalább megalapozottan tehessem. Merthogy én nagy Tolkien rajongó voltam, vagyok és maradok is.

Aztán valahogy rávett valaki (egyértelműen az öcsém a ludas), hogy nézzem meg vele a filmet, ami tényleg jó kis alkotás lett, kikapcsoló, látványos... de, ami megfogott, az Alan Rickman szereplése volt. Aztán nem tetszett, ahogy a karakter végezte. Véletlen ráakadtam a neten egy továbbírásra (enahma), innen meg ment minden a maga útján.

Írtad, hogy véleményed szerint több továbbírás irodalmi stílusa vetekszik a HP könyvekkel. Melyekre gondolsz?

Ami jobb, azt nem is akarom felsorolni, merthogy rengeteg szerzőnek sikerült felülmúlnia sok nyelvterületen. Én a magyar mellett a német és az angol ficeket ismerem még. Irtó sok kedvencem lett azóta.

Azért párat mégis említs meg, csak hogy ne legyen csalódott az, aki ezt kérdezte.

Megpróbálom, szóval: enahma, Exmemoriam és Severosa, mint alap, aztán banyus, Nimphadora, Sortium, Smaragd (Bár még mindig nem fejezte be a kedvenc ficem!), Delwen, herika... Folytathatnám még, tényleg sok jó magyar van. Angolból éppen négy kedvencem van most, pekeleke, Loten, Snapegirlkmf, CRMediaGal.

Azt már tudjuk, hogy nem az eredeti HP-t, de akkor miket szoktál olvasni?

Legalább annyira kusza az ízlésvilágom olvasás terén, mint a zenénél. Tolkien mindenképpen, szeretem a sci-fiket, Frank Herbert Dűne c. regénye a nagy kedvencem. Valamikor még Vernével kezdtem, miután kivégeztem, jöttek az indiánkönyvek, aztán Shakespeare. Manapság legtöbbször, valamilyen történelmi regényt olvasok, épp a Trónok harcával szemezgetek mellette.

Ez valóban elég vegyes.

Hogy jött az ötlet, hogy fanficet fogsz írni? Hogyan született meg az első írásod a DoleorHYPERLINK "http://www.fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=94649", ergo sum! − Szenvedek, tehát vagyok!?

Elég régóta voltak már ötleteim, és előtte már legalább fél éve furdalta az oldalamat, hogy vajon menne-e egyáltalán nekem az írás, de sose volt merszem tényleg elkezdeni. Aztán épp leadták a tévében a 3. részt, és én a film alapján elgondolkoztam (be kell vallanom, a könyvekre tényleg szinte egyáltalán nem emlékszem, hogy ott mi, hogyan történt), hogy jó-jó, na, de most mi van Pitonnal a vérfarkas után...

Megszületett az ötlet, és összekaptam magam, de hogy minek a hatására... ? Talán egy átbulizott éjszaka után lehetett...

Én mindenképpen örülök neki, hogy rászántad magad az írásra, számomra adott újat a történet, és különösen tetszett Minerva eddig még nem ismert gondoskodó oldala.

Igen, Minerva nagy kedvencem lett...

Az írásaidban vannak olyan kedvenc jeleneteid, esetleg meghatározó elem, mondanivaló, amiket mindenképpen belefoglalsz a történetbe?

Szeretem a mozgalmasabb ficeket. Számomra fontos, hogy két-három erény mindig megjelenjen a történetemben: becsület, emberi méltóság és kötelességtudat. Ezen kívül nagyon szeretem, ha van a történetben legalább egy valaki, aki Piton barátja, aki átlát rajta, vagy legalább is a fic folytán megismeri. Ez általában olyan valaki, aki idősebb és anyáskodhat vagy apáskodhat kicsit felette. Nekem erre Minerva a kedvenc karakterem. Aztán igyekszem mindig belecsempészni egy állatot a történetbe, akivel szemben Piton önmaga lehet, szabadon. Sokak nagy unalmára imádok lélektani folyamatokat, belső vívódásokat hosszan ecsetelni. Fontosnak érzem még, hogy Piton – akit úgy szoktunk szeretni, hogy ember feletti erővel tűr és cselekszik – néha megmutatkozik gyengeségében is: betegség vagy Voldemort apró ügyködése folytán. Még egy dolog: nálam egyik oldal se lehet csak gonosz vagy jó. Voldemortnak és híveinek is vannak emberi vonásai, és a fény oldala is megmutatja az árnyoldalát, manipulációit.

Érdekesnek tartom, hogy az első ficed nem Severitus, pedig az a kedvenc műfajod. Sőt, ha jobban belegondolok, még egy sem (Piton-Harry) született ebben a kategóriában.

Ki tudja? Talán soha nem is fog...

Valóban a kedvenc kategóriám, de aligha hiszem, hogy meg tudnám szabatosan fogalmazni azt a folyamatot, ahogy ők ketten apa-fiává válnak. Sokszor gondolkoztam ilyen ötleteken, de sehogy sem tudtam megragadni. Inkább tartom valószínűnek, hogy a háború utáni egymásra találásukat egyszer meg fogom tudni írni (nem snarryben!), amikor már Harry is érettebb fiatalember, de ehhez az kell, hogy a változatosság kedvéért életben hagyjam a profot.

Miért Piton a kedvenc karaktered? Véleményem szerint, ehhez képest, még így is gyakran megölöd az írásaidban. Gondolok itt például a Gondnok gondokra, ami ettől függetlenül az egyik kedvencem.

Nem tehetek róla, szeretem megölni, de ilyenkor mindig teszek róla, hogy szép halála legyen, mint a Voldemort ajándékában, vagy pedig egy másik szereplő által megadom neki holtában az elismerést, a végső kegyeletet, vagy az éppen esedékes megkövetését, amiért félre ismerték (Gondnok gondok, Halottról jót vagy semmit).

Hogy miért ő a kedvenc? Nem is lehetne más! Magányos, üldözött és megvetett lélek, akiben benne van a jó és a rossz, se nem pusztán jó vagy rossz, bátor, de tele keserűséggel és kicsinyességgel. A meg nem értett, rejtett hősök jobban megragadnak, mint a csillogó páncélzatú lovagok, akár Harry. Nem mellesleg, ahogy Rickman alakította... Kiaknázatlan lehetőségek tárháza egy ilyen karakter. És be kell vallanom még, hogy én kifejezetten szeretek megkönnyezni egy szép drámai történetet! Írjanak a többiek sok ilyet nekem is, ha lehet!

Azért ezzel vitába szállnék, Harry sem az a csillogó páncélzatú hős, lovag. Én néha már a hajam téptem, ahogy a könyvekben Rowling igyekezett sajnáltatni, és végig ráerőltette eme ráhúzott skatulya fenntartását.

Hogy mondjam, szerintem se az, néha jól meg kéne rázni, vagy esetleg adni neki egy tockost. De őt, mint karaktert, általában így látják, s most különösen arra gondolok, hogy a HP világ többi szereplőjének szemében az, míg Piton kb. egy nyálkás féreg.

Meggyőztél, de főleg a tockos miatt, ezek után már félek ellent mondani.

Az Animae dimidium meae! című írásod alapötlete, hogy Dumbledore és Piton testet cserélnek. Honnan jött az elképzelés?

Bár Dumbledore szerintem alapvetően egy manipulatív, enyhén gonosz vénember, szeretem az olyan (sajnos eddig csak angolul olvastam) ficeket is, amiben ennek a két varázslónak szorosabb, apa-fiú viszonya van. Ezt valahogy el akartam érni, ehhez jött, hogy van egy rakat Harry/Piton testcserés történet. Gondoltam én meg beújítok ezzel a szokatlan párossal, és közben összehozom a vonakodó kollégát a beszámíthatatlan igazgatóval.

Szintén egy olvasói kérdés, hogy mi a véleményed a hetes kötetben szereplő Lily/Piton szálról? Te is így képzelted?

Én el tudom fogadni, hogy Piton fülig bele volt zúgva a lányba, az meg max. csak barátkozott vele...

Igen, szerintem ennek benne kellett lennie a karakterben, hogy ennyire nyomorúságos volt a roxfortos ideje, sőt, már az otthoni is, hogy egy hülyeség miatt elveszti a legfontosabb személyt az életében, holott Lily viselkedését én legalább annyira hibásnak és megbocsáthatatlannak tartom, amiért nem adott Pitonnak esélyt több év barátság után.

De, ha a Tekergők nem tették volna ezt vele, akkor nem is lehetett volna belőle az a tragikus hős, akkor nem igazolhatná semmi a szemünkben, miért lett halálfaló. Ez kellett ahhoz, hogy együtt tudjunk érezni vele, még ekkor is. Mindenesetre kicsit durva számomra elképzelni, hogy James annyira jó ember lehetett ez után, hogy Lily hozzá tudott menni. Ő miért kapott esélyt? Ezt nem értettem már akkor se.

Talán egyszer megírja valaki ezt is.

Ha maholnap kézhez kapnád a roxfortos leveled, mit gondolsz, a Roxfort melyik házába kerültél volna, és miért? 

Hát a Mardekárba! Addig könyörögtem volna a kalapnak... Amint megláttam volna Piton profot, rögtön oda akartam volna kerülni.

Viccet félre, gőzöm sincs. Talán a Hollóhát. Szerettem tanulni...

Az érdeklődők hol találják meg a történeteidet?

A legtöbb történetem elérhető a Merengőn és a Fanfiction.net-en is. Ezen kívül még a Tollforgatóra is töltök fel. Itt egy-két olyan történetemre is ráakadhat az olvasó, amit kifejezetten csak ennek az oldalnak szánva írtam meg.

Mit tudsz mondani az olvasóidnak, akik várják, hogy a folyamatban lévő írásaid folytatódjanak?

Hogy a bocsánatukat kérem, nem akartam soha megbízhatatlan íróvá válni, és hogy várjanak. Ne adják fel, csak egy kicsit legyenek még türelemmel hozzám, amíg lejár a munkaszerződésem nemsokára. Jelen pillanatban kettő megkezdett, de nagyobb lélegzetvételű írásom porosodik jó ideje, de ezeket megírni és átgondolni időre van szükségem, amim most már jó ideje nincs. A képességeim jelenleg kifulladnak a novelláknál, többre sajnos nem tudom magam belelkesíteni, mikor van pár szabad órám erre. De mindkét történet ötlete a szívemhez nőtt, gondolatban már messzire szőttem a szálaikat. Van remény még számomra, s számukra is.

Ezek igazán lelkesítő szavak! Az Írófigyelő nevében köszönöm az interjút, és remélem, hogy a jövőben is olvashatunk tőled jobbnál-jobb történeteket. Rengeteg időt, és ihletet kívánok neked az olvasók nevében is.

Smaragd