shanon widow interjú

A mai alkalommal egy olyan személyt veszünk górcső alá, aki maga is szereti kifejteni a véleményét, hozzásegítve az írókat a fejlődéshez. Megtudhatjuk többek között, mikor csöppent a fanficek világába, honnan a dramionéhoz való kötődése, és hogy az Írófigyelő koordinátoraként milyen célokat tűzött ki maga elé.

Fogadjátok szeretettel shanon widow-t!

 Legelőször megkérlek, mondj pár szót magadról! Mit érdemes tudni rólad?

Sziasztok! Először is köszönöm az érdeklődést és a felkérést! A fanfices vagy boszi énem shanon widow (így, egyszerű kis kezdőbetűkkel), a mugli most nem érdekes. Idén töltöm a huszadik életévemet… Szeretek csacsogni, szervezkedni, olvasni, véleményezni. Talán már többen találkoztak a nevemmel, de akiknek esetleg újdonság lennék, azoknak a lenti kérdésekre adott válaszaim majd segítenek az ismerkedésben. Egyelőre ennyi jutott eszembe :D

Mikor találkoztál először Harry Potter világával? Szerelem volt első látásra, vagy voltak fenntartásaid?

Tizenegy-két éves voltam, amikor láttam a filmeket – azt hiszem, addigra megvolt a harmadik rész is a mozivásznon. Az első könyvet 2006-ban olvastam, utána nem volt megállás. Igen, egyértelműen szerelem volt, bár én azok közé tartozom, akiket a filmek taglóztak le, és úgy jutottak a könyvekig.

Melyik a kedvenc köteted és miért?

Mind :D Viszont ha ki kellene emelnem, melyiken izgultam sokat és melyik az, ami még inkább a kedvencemmé tette az egész sorozatot, az a Tűz serlege és a Főnix Rendje. Az előbbi a Trimágus tusa miatt, az utóbbi pedig az Umbridge elől való titkolózás és a minisztériumi jelenetek miatt.

Mi a véleményed a filmadaptációkról?

Ha nosztalgiázni akarok, és olyan a hangulatom, akkor újra és újra bele tudok bolondulni. Kicsit érettebben és a könyveken túljutva azért elég kritikus tudok lenni, és minden alkalommal észre tudok venni valami olyat, ami nem egészen helytálló és könyvhű.

Meglátásod szerint ki vagy kik azok a színészek, akik leginkább vissza tudták adni karakterük jellemét?

Akik a Weasley családot alakítják – főleg Rupert és Phelps-ikrek, valamint Julie Walters. Radcliffe talán azért nem, mert hírből sincs zöld szeme. Viszont az én fantáziám akaratlanul is őket véste belém, ez ellen nem tudok mit tenni… Nekem nem volt intim az olvasás élménye arról a részről, hogy saját magamban először képzeljem el őket, a helyszíneket, a történéseket. Szóval minden szereplőm a színészgárdához igazodott, mivel utólag értem a könyvekhez. Ezt eléggé sajnálom, és ha tudtam volna előre, akkor előbb a könyvhöz nyúlok… Viszont ha nem nézem meg a filmeket, akkor most nem vagyok itt. Úgyhogy ez patthelyzet :D

Ki(k) a kedvenc karaktere(i)d és miért?

Hűűű. Ez nehéz kérdés. Mint karakter, egyértelműen Piton. És Harryék. És mindenki. De Dracót még ki KELL emelnem, mellette nem mehetek el már csak elvből sem (ugye Papnő társak? *kacsint*).

Tanultál valamit a könyvekből? Ha igen, mit?

Azt, hogy barát nélkül nem ember az ember, valamint hogyha tényleg akarok valamit, akkor ki kell tartani, és kész. Mondjuk, Harryn azért hatalmas nyomás volt közben, köszönhetően Dumbledore-nak, a jóslatoknak és még több más körülménynek, de az is nagyon ösztönözte, hogy megbosszulja a szüleit és az út közben elvesztett barátait.

Mikor csöppentél bele a fanfictionök világába?

2007-ben, szóval régi motoros vagyok. Kerestem valamit a könyvekkel kapcsolatban – tudom, ezt sokan nyilatkozták már, de velem is ez volt, úgyhogy megismétlem. A hatodik kötetet a neten olvastam, és találtam egy elég amatőr fansite-ot (ami már megszűnt), és még nem olvastam el az utolsó részt. Az oldalsó sávban a fanfictionöket hirdették, amik így visszanézve elég kezdők voltak, de akkor még újnak és izgalmasnak tűntek. Nem tudtam mi az, de furcsa volt egy olyan novellát olvasni, amiben Weasleyék házibulit tartanak az odúban Dumbledore halálát követően, és ott vannak a mardekárosok is, akik a hatodik részben valahogy egyáltalán nem lelkesedtek a griffendélesekért. Arra emlékszem még belőle, hogy Hermione kiment az udvarra, Ron utánaeredt és megcsókolta. Elég nonszensznek éreztem, hogy bármi köze lenne a valósághoz. Aztán beleszaladtam egy végtelenül álomromboló és pornós Snarrybe, tekintve, hogy nem ismertem a kifejezéseket, sokként ért (azóta se olvasok, még csak a közelébe se megyek azoknak a történeteknek. A Severitus jöhet, bétáztam is, de a Snarry valami olyan maradandót és levakarhatatlanul rosszat adott, hogy tényleg nem is vagyok kíváncsi se. A slashel alapvetően nincs bajom, de azok közül is csak azokat szeretem, mely esetében Harry a korosztályából választ partnert. Egyáltalán nem hiszem, hogy bármilyen vonzalmat érezhetne Piton iránt, én nem is tudok belemagyarázni a közös jeleneteikbe mást, mint ami tényleg volt, max. Severitus-vonulatokat. Snarryt semmiképp, nekem meredek). Majd belebotlottam a végeleges és örök kedvencembe: a dramionéba.

Kedvenc párosításod a Dramione. Honnan jött ez a kötődés?

Mert meghatározó volt. Az előző kérdésednél adott válaszomnál már kifejtettem pár dolgot, tehát egy közepesen hihető, majd egy negatív élmény után nagyon jó volt belebotlani egy igazán élvezetes róluk szóló történetbe. Egyfajta megváltás volt, a fény az alagút végén, hogy nem mindenki olyan elvetemült (tizenhárom éves voltam). Olyan érzésem volt olvasás közben, hogy „aha, szóval ezt a fajta bizsergést hiányoltam Ron és Hermione között” és „miért nem őket hozta össze Rowling?”. Nekem ők az igaziak. Onnantól kezdve faltam a róluk szóluk történeteket – akkoriban volt egy dramioneextra.hu című oldal, ami megszűnt, mindent kivégeztem onnan, majd jött a Merengő 2008 elején.

Az egyik olvasód jellemzése szerint Draco olyan, mint a csoki: ”tudjuk, hogy ártalmas, de kizárt, hogy kibírjuk nélküle”. Te hogy vagy ezzel? 

Ezt Lulna_L írta nekem egy véleményében, és teljesen igaza van. Ha egy éjszakán beugrana az ablakomon és elrabolna, nem bánkódnék. Ő shanon szerelme, de persze a valóéletben elvonatkoztatok tőle.

Amikor róluk írsz (vagy rájuk gondolsz), az őket megformáló színészek jutnak eszedbe, vagy van egy általad elképzelt Draco és Hermione?

Mint írtam, bennem továbbra is a színészek elevenednek fel, úgyhogy igen: Tom és Emma a szerencsések. Eddig még egy olyan fanartba se botlottam, amelyik esetleg átvenné a helyüket.

Két novellát olvashatnak tőled az olvasók ebben a témában. A Cola egy humorosabb, míg a Megnyugvás egy komolyabb és reálisabb képet mutat róluk. Mik azok a dolgok, amik inspirálóan hatnak rád? Honnan jött például a Cola ötlete?

Először is, hadd mondjam el, hogy én évekig sziklaszilárdan állítottam, hogy nem írok semmit. Ötletem mindig volt, de úgy éreztem, nem vagyok elég a megvalósítására… Aztán történt pár dolog a magánéletemben, ami annyira mélyen leragadt és nem tágított belőlem, hogy csak úgy tudtam enyhíteni, hogy kiírtam magamból egyperces epizódok formájában (Káosz címen futott). Ezt követően került fel az első versciklusom, Piros napok néven. Ezek törlésre kerültek nagyjából egy év után, majd pár hónappal később előálltam a Fiókok, és ami bennük van… George/Luna ficemmel.

Inspirálni bármi tud, gondoljunk csak a Colára! *nevet* A barátomtól kaptam egy fémdobozos változatot, és az jutott eszembe, hogy „héé, Malfoy vajon meginná?” Az eredmény pedig olvasható, ez volt az első írásom róluk (amit publikáltam). Ez esetlenebb és hevesebb, elég romantikus. A Megnyugvás idei eszmefuttatás. Komolyabb, érettebb és realistább, mint a Cola, ezért is került a Nagyterem kategóriába a Merengőn, illetve mert nem csak ők ketten szerepelnek benne. Ez utóbbi egyébként mosogatás közben jutott eszembe – elég zaklatott voltam egy régebbi magánügy miatt. Hermione reakciója valahogy a sajátom is, csak rávetítettem. Szóval bármi inspiráló tud lenni nekem, de csak kevés írásommal vagyok elégedett, ezért publikálok keveset.

Emellett részt vettél a Shinonc Challenge kihíváson 2010-ben, aminek keretein belül született a Makk ász, tök hetes című Harry/Pansy novellád, ami díjat is kapott az azévi Arany Főnixen. Nehéz volt ezzel a párossal dolgozni?

Óóó, itt még fiatal csikócska voltam! Vágtáztam a szereplők között gondolatban, és végül ráböktem Harryre és Parkinsonra. Elég vakmerő húzásnak tartom így utólag, emlékszem, a megjelenés előtt jól gatyába ráztak a szervezők és a kihívás kijelölt bétái is. Nem a karakterrel volt nehéz bánni, hanem a helyzettel. Meg kell értetni az olvasóval, hogyan is gabalyodtak egymásba, hogy is történt a folyamat, amíg szimpatikusak lettek a másik fél számára, végül pedig szerelmesek és házastársak. Elnagyolva, lóugrásban haladtam – nem mindig szerencsés húzás a novella, ha egy regényre való témát akarunk belesűríteni, ezzel pedig jó nagy mázlim volt. A díj hatalmas megtiszteltetésként ért, az egyik dolog, amire a legbüszkébb vagyok. Az, hogy kiérdemeltem-e… nos, az olvasók szava nekem is döntő fontosságú, de talán azért aratott sikert, mert alig volt róluk szóló történet. Emlékszem, elég sok emberkét meg is tévesztettem a sejtelmes kezdéssel, mert a fekete, párnán szétterülő hajzuhatag Pitonra is érvényes, bár nála hozzátettem volna, hogy ápolatlan is :P

Mi ihletett a George/Luna novella megírására?

Jaaaj. Ott írnom kellett. Olyan régen volt, ráadásul az első HP-próbálkozásom, és… George érzéseit próbáltam leírni, milyen gondolatai lehettek akkoriban, stb. Nem akartam annyira komorra venni, ezért gondoltam, hogy feloldom némi romantikával, és nem volt kérdés, hogy Luna az, aki talán mosolyt csalna az arcára. Hermione túl logikus lenne, és ésszel érvelne neki, arról, miért ne bánkódjon Fred miatt, más meg nem érdekelt, még a tényleges párja se. Büszke vagyok, de azt is máshogy írnám már így utólag.

Van olyan elem, motívum, ami minden írásodban megjelenik? 

Határozottan van, és ezzel nemrégiben szembesültem. Minden készülőben lévő, vagy már publikált romantikus fanfictionben megjelenik a bajbajutott lány figurája. És egyáltalán nem direkt. A Fiókok… esetében Luna a kelpiktől próbál szabadulni George segítségével; Hermione a Colában „balszerencséjére” beragad egy liftbe Malfoyjal – és bár ott nem Draco a hős megmentő, mégis egyfajta szorult helyzet; valamint a Megnyugvás esetében is visszaigazolást kér, egyfajta megerősítést, hogy Ron mellett a helye… illetve több folyamatban lévő írásomban is meg-megjelenik ez a motívum. Elgondolkodtam, honnan jöhetett mindenféle tervezés nélkül ez a dolog, de… talán ezek azok az okok és helyzetek, ami a non-canon kategória alapjaiul szolgálnak, így óhatatlanok, illetve talán az is fontos lehet, hogy mint fiatal nő és lány… ez idáig egyszer sem voltam rászorulva sem apai, sem partneri, sem baráti segítségre vagy megmentésre. Ez valahogy a jellememből és a problémamegoldó készségemből fakadhat. Nyomás alatt is cselekszek, nem blokkolok le – talán traumatológusnak kellett volna mennem (bár nem vagyok messze, mert patikus a végzettségem középfokon XD). Úgyhogy mivel nem voltam ilyen helyzetekben, többször eszembe jut, mit tennék ha… és akkor jön egy ötlet.

A Dramionén kívül van még olyan páros, akikről szívesen olvasol?

Óh, hát persze. A dramionékból gyorsan kifogytam, a jó dramionékból meg még hamarabb. A Piton/Hermionékat is nagyon szeretem, de olvastam Harry/Hermionét is, Drarryt is… Óh, és Hermionét sok férfival el tudom képzelni valamiért, úgyhogy Charlie, Cormac, Fred, Zambini is jöhet. A lényeg, hogy legyen indokolt, igényes, és csak semmi OOC, ameddig nem feltétlen szükséges. Egyébiránt rengeteg saját történetet is szeretek.

Hogyan viszonyulsz a slash műfajhoz?

Nincs bajom vele egy bizonyos határig. Izgalmas tud lenni két jó pasit „huncutkodni”, de azt már nem bírom, ha ömlengnek közben. Egyesek jobban elvetik a sulykot, mint kéne. Nehéz megtalálni az egyensúlyt ilyen esetben. Draco Girl drarryjeit pl. kifejezettem szerettem olvasni mindig is, de mellons fordításai sem véletlenül lettek kiválasztva, valamint a saját ficjei is jók. Volt egy nagyjából féléves slash korszakom, és aki ígéretesnek tűnt és ki is nőtte magát, és ma már követendő példákat alkot, az Kyraper. Bár őt nem követtem végig teljesen, mert épp kimúlóban volt a slash utáni érdeklődésem :D

Kedvenc ff íróid?

Vannak, de ők többek, mint kedvencek, ők jóval meghatározóbbak számomra. Drachiss stílusába egyenesen bele vagyok zúgva, ő valamiféle példakép nekem. Heteira sok mindenre rámutatott és rávezetett egy-egy hibám kapcsán; Luna_L fogalmazásmódja isteni, akár belőlem szedné ki a szavakat és írná le. Zarathustra pedig egyfajta mentorom most is, aki gatyába ráz, rám szól, ösztönöz és elolvassa a badarságaimat, majd hisztizek neki, végül aztán jól helyre tesz. Valamint Jan Collie történeteit imádtam, de ő már nem alkot és le is szedte őket.

Kedvenc fanfictionök?

Eeeez hosszú lenne. Ami egyértelműen a mai napig a leg-leg fanfiction számomra, az Drachiss Enachtingja, de jó sokáig sorolhatnám, mi az, ami nekem tetszik és szeretem.

Van olyan ismerősöd, barátod/barátnőd, akit a HP-nek vagy a fanfictionöknek köszönhetsz?

Rengeteg, aminek minden napomon örülök. A legtöbb emberke inkább jó ismerős, fórumokon és fanfic oldalakon beszélgettünk, de vannak közöttük olyanok is, akikkel személyesebbre vettük a dolgot. Néhány kapcsolat ugyan felszínes volt ezek közül, és mondhatni pillanatnyi, amin meglepődtem, de kárpótolnak érte az igaziak. KyKyKe és amphetamin például kincsek számomra, egy időben nagyon sokat támogattak. A legújabb emberem mrsppiton, akivel nagyon egy hullámhosszún vagyunk, egy ideje üzenetek garmadával bombázzuk egymást.

Szerinted melyik házba osztana be a Teszlek Süveg?

Hollóhát. Nem magolok, mert nem tudok, de a matek kivételével mindent vágok elsőre, amit hallok, és következetes is vagyok, de csak esetenként tudok ravaszkodni. A Hugrabug nem az én házam, mert tudok szúrós és kíméletlen lenni, a forrófejűség pedig nem kenyerem, úgyhogy kizárásos alapon: KÉK.

Hová tartoznál inkább: prefektusok vagy tekergők?

Nem lennék egyik se, de ha választani kell, akkor Tekergő. Nem szeretem a szabályokat, inkább a magam útját járnom, de nem feltűnően.

A Harry Potter fandom mellett saját verseket is olvashatunk tőled. Mesélnél erről egy kicsit bővebben?

Ez egy régebbi próbálkozásom, ami mondjuk, hogy sikerrel járt – legalábbis rosszat nem mondtak róla eddig. Néha elkap az öt perc, hogy letörlöm inkább, mert már a kutya se néz rá, hiszen még csak nem is frissül, de aztán mindig visszakanyarodok arra, hogy bármikor eszembe juthat valami odaillő, és az is, hogy összességében elég érdekes érzések és impulzusok ihlették. Már totál máshogy érzek és érdekes visszanézni. Ez is én vagyok.

Vannak kedvenc költőid?

Szabó Lőrinc és Asha a Merengőről. Bármikor rá tudok hangolódni a műveikre, minta belőlem csorognának az érzések és impressziók a tintájukba. Ez valami nagyon empatikus dolog. Imádom, fejből tudom valamennyi művüket idézni.

A véleményezésnek elég nagy szerepe van a mindennapjaidban – ezt már elismeréssel is jutalmazták -, ráadásul akik olvastak már tőled egy-egy kritikát, azok azt is láthatják, hogy nem kertelsz és sok energiát fektetsz a magyarázatokba is.  Azért csinálod, mert valóban hatásos, vagy egyszerűen csak egy hobbi?

Igen, a véleményezés egy igen meghatározó része a fices létemnek. Az egész azzal kezdődött, hogy 2009 elején lektorálni kezdtem, és amikor elkészültem egy-egy fejezettel, le is írtam a meglátásaimat és a benyomásaimat. Nem sokkal ezután ugyanezt elkezdtem a Merengőn is a kedvenc, majd az újabb történeteknél, amelyeket elolvastam. Ezeket követően csatlakoztam is olyan mozgalmakhoz, amelyek kifejezetten a minőségi kritikaírásra fektették a hangsúlyt, hogy minél több író tudjon fejlődni. Az egyik ilyen kezdeményezés azóta megszűnt (EKLE néven futott), majd létrejött a Kritika Klub, ahol eleinte én is szívesen tevékenykedtem, de időhiány miatt kiléptem.

Ma már teljesen „civilben” foglalkozom ezzel, de sajnos egyre csekélyebb azon történetek száma, amelyek esetében véleményezek. A fogadtatás egyébként mindig is vegyes volt, de mindent összevetve pozitívak a tapasztalatok. Amire ezzel kapcsolatban még nagyon büszke vagyok, az általad is megemlített jutalom, ugyanis 2010-ben harmadik helyezést kaptam az Aranypennán az olvasók szavazatai alapján. Többen észrevették, hogy mozgolódom, és nem csak én értékeltem a munkáikat, hanem ők is az enyémet.

Kérdésedre válaszolva hatásos, de nálam több mint hobbi.  A szívemre is veszek néhány történetet, de volt már olyan, hogy kezdő írópalántáknak próbáltam segíteni egy-egy fejezet megalkotásában, és volt, aki fölfejlődött. Mindig nagy öröm, ha megfogadják a tanácsaidat, vagy ha nem is, legalább átgondolják őket. Persze ez kétélű fegyver, mert volt olyan szerző, aki kikérte magának, hogy belenéztem a sztoriba, ami szintén érthető, hiszen nem mindenki vevő erre, ezt pedig mindig tiszteletben kell tartani.

Természetesen én is nagyon szeretek véleményt kapni, és ahogy sokan mások, én is azoknak örvendek nagyon, amelyek esetleg a felmerülő gyengeségekre mutatnak rá.

A legjobb érzés az, ha válaszra méltatnak bennünket, ha megköszönik, hogy leírtuk a véleményünket. Volt már olyan is, hogy valaki kimondottan „shanon-kritikát” kért (ő írta így), ez pedig hízelgő és örömteli dolog egyben, hiszen akkor van, akinek jelent valamit az a pár sor.

A megújult Írófigyelő koordinátora vagy. Miért jelentkeztél a posztra?

Egyértelműen kihívásnak tartottam a feladatot. Felelős és szervezős dolog, mindenképp ki szerettem volna próbálni. A másik okom az, hogy egy csomó jó szerzőt kell górcső alá venni, akik vagy újak, vagy eddig nem kerültek sorra. Egyeseket muszáj megkérdezni, mert nélkülük nincs fandom vagy jó példa.

Milyen újításokra, esetleges változásokra számíthatnak az olvasók?

Az egyik az, hogy a közönség is kérdezhet. Ezt azért tartottam bevezetendő résznek, mert közelebb érezzük magunkhoz az alkotót, és a riporter se tapinthat rá mindenre. A másik, amit még szeretnék elérni a csapattal, hogy kiterjedjünk a saját történetek szerzőire is, mert ott is rengeteg kiemelkedő alak várakozik. Egyelőre még próbálunk egymáshoz csiszolódni és egyfajta rendszert hozni, hogy az olvasók is megszokják a jelenlétünk, majd idővel igyekszünk sűrűzni a megjelenés alkalmait. Megjegyzem, hogy várjuk a véleményeket, mit valósíthatnánk meg ezeken felül, úgyhogy hajrá!

Olvasói kérdések:

Melyik az a filmjelenet, ami végképp AU, OOC szerinted?

A csatajelenet az utolsó részben, illetve Hermione farkas vonítása a harmadik filmben – ezt a csavart máig nem értem. Aztán némelyik szereplő is igencsak eltér a Rowling által leírt alakoktól, pl. Neville, Petunia és Dudley, valamint nekem Narcissa se az igazi. Tudnám tovább folytatni a listát, de így vagy úgy, a filmek nekem azért mindenképp meghatározóak.

Mi lenne az animágus alakod/esetleg tudod-e, milyen állat lenne a patrónusod?

Pók. Még sosem használtam efféle generátorokat, de úgy gondolom, az lennék. Fürge és nemkívánatos.

Novella/regény? Canon/ non-canon? Kedvenc shiped, amiben írsz, és az is, amit nem írsz, de hajlandó vagy elolvasni?

Terjedelemben nem válogatok, a lényeg, hogy lenyűgözzön – mondjuk, novellák esetében volt már olyan, hogy mindenféle kitalált ürüggyel kérleltem a szerzőt, hogy ne fejezze be, írjon hozzá valamit, szóval egyes esetekben elég elvetemült tudok lenni (de ez sajnos egyre ritkább). Ha választanom kell, akkor persze non-canon. Mellékszálként a canon sem zavar, nincs kivetni valóm, ha hitelesek a karakterek.

Ficekben eléggé romantikus lelkületű vagyok, és eléggé elfogult is, hiszen a Nagyterem kategóriában is megrögzötten a romantikus jeleneteket keresem XD Ez már csak azért is furcsa, mert a magánéletemben rühellem a csöpögést, ömlengést, a vallomásokat… talán épp ezért élem ki magam ebben a világban.

A leghajmeresztőbb fic alap, amivel valaha találkoztál!

A Piton/Minerva, és azt hiszem, valaki emlegetett egy Dobby/Hagrid akármit. Na, ezek elég elvetemültek nekem. Amit még nem szívesen olvasok, az az indoktalan non-magic (természetesen úgy, ha elfelejtik jelölni a töri elején, ha látom, bele se kezdek).

Van-e másik fandom, amit úgy ismersz és szeretsz, mint a HP-t?

Nincs. Egyáltalán. Menthetetlen vagyok. Szerintem a túlvilágon is HP ficeket fogok olvasni XD

Melyik típusú író vagy, aki letörli, szégyelli az írásait, vagy az, aki azt gondolja, a múltat nem kell szégyellni? Melyik a kedvenc írásod magadtól?  Van-e olyan ficed, amit ma, már gyakorlottabb íróként teljesen átformálnál?

Sosem szégyellem azt, amit összehozok. Ha mégis, azt nem töltöm fel sehová. Egyébként ha le is töröltem egy-egy művem, arra nem azért került sor, mert szégyelltem volna a gyenge, kezdő vagy vélemény nélküli állapotát, hanem mert egyszerűen valamiért érvényét vesztette a dolog. Az ember tapasztal, változik, formálódik, és ez az írásain meglátszik.

Kedvenc művem nincs magamtól, ez a hely még kiadó.

Nagyjából minden publikált művemben van valami, amit már másképp írnék, de nem nyúlok bele egyikbe sem, mert kell láttatni a fejlődést (ha van).  Mindegyikre büszke vagyok a visszajelzések miatt, mert ezek szerint megmozgathattam pár emberben valamit általuk.

A regényfolyam és a filmek a végükhöz értek, immáron befejeződött a történet, így mostanában egyre többen beszélnek arról, hogy érezhetően csökken a HP iránti érdeklődés, és ez a tendencia megmutatkozik a fanfiction-írók és olvasók aktivitásán is. Ti hogyan látjátok a helyzetet? Befolyásoltak-e titeket ezek a szempontok, amikor úgy döntöttetek, hogy újra életet leheltek az Írófigyelőbe?

Úgy gondolom, hogy a Harry Potter egy olyan mozgatórugó marad, ami továbbra is megtartja a közösségformáló erejét, függetlenül attól, milyen új könyvekkel vagy sorozatokkal állnak elő. Olyan esszenciája van és annyi benne a lehetőség, hogy aki tesz is egyfajta „kitérőt” más fandomokba, azért vissza-visszakacsintgat olvasni, vagy akár írni is. Az Írófigyelő felrázásának alkalmával én arra gondoltam, hogy „te jó ég, hányan kimaradtak a repertoárból!”. Olyanok, akikre kíváncsiak, akik emlékezeteseket alkottak a fanfomban, és akik nem mellesleg remek szerzők.

A másik motiváló tényező a számomra az, hogy bár alapvetően HP-es fanatikusok meginterjúvolása a cél, tényleg nem árthat bővebb lére ereszteni a dolgot és elkalandozgatni olyanok irányába, akiknek vagy a fanfiction volt az ugródeszka a saját mű megalkotása felé, vagy már eleve elvonatkoztatott az egésztől és azonnal egyedi ötletekkel állt elő. Hallani kell mindkét eshetőségről, hogy aki hadilábon áll a kérdésekkel és hipotézisekkel pl. egy saját mű kapcsán, azok olvassanak interjút olyan szerzőkkel, akik ezt az utat már bejárták.

Valamint mindig vannak és lesznek olyan elvetemültek, mint én: csak és kizárólag Harry Potter-fanok. Ez nem szűklátókörűség, hanem maximális rajongás.

Ki az a valós/fiktív, még élő/már halott személy, akivel szeretnél megvacsorázni, beszélgetni, és miért pont ő?

Aki él, az Rowling és Shonda Rhimes.

Akik már nem élnek, de szívesen beszélgetnék velük, ők a nagyapáim, mert sajnos egyiküket se ismertem.

Fiktív ember esetében Draco Malfoy. És Szamár a Shrekből. (Hát ez érdekes, de az előbbit imádom, az utóbbi figura pedig eszméletlen, tehát… elropogtathatnánk némi kukoricát az istállóban XD)

Mi a kedvenc szavad, amit szeretsz kimondani és sokszor is használod? Melyik az, amit utálsz, és esetleg rá is szólsz a beszélgetőtársaidra, hogy a jelenlétedben hanyagolják?

A kedvenc szavam az az illóolaj, bár sosem használom, de akkor is. Amit másoktól szeretek hallani, az a csokoládé. Amit ki nem állhatok, az az, ha valaki angol szót használ a magyar megfelelője helyett, holott van rá kifejezésük.

Illusztráld egy számodra jellemző képpel azt a szót, hogy harmónia!

http://image.hotdog.hu/user/charista/magazin/forrocsoki.jpg

Melyek azok a melléknevek, amikkel soha nem jellemeznéd magad?

Megfontolt, nyugodt és jóllakott. Mindig rágcsálnék valamit XD

Mit tennél, ha egy napon mennél az utcán, és szembejönne veled a saját hasonmásod, aki tényleg a megtévesztésig úgy nézne ki, mint te? 

Először megnézném, mennyire vagyok kócos, aztán örömködnék azon, hogy valaki Százfűlé-főzetet ivott. Később utánajárnék, ki lehetett az az elvetemült, aki az én bőrömbe akart bújni.

Miért pont dramione? Mit szeretsz ennyire ebben a párosban?

Egyszerűen nem tudom megunni őket. Ennyi. Persze, ha valaki az adatlapomra néz a Merengőn, az igen csekély róluk szóló fickel fog találkozni, ami talán ellentmondásos lehet annak, aki nem ismer, de ez talán így van jól. Eddig egyáltalán nem írtam még olyan hosszabb terjedelmű történetet, ami elég jó ahhoz, hogy feltöltsem… De ami késik, nem múlik – én pedig ebbe kapaszkodom. Még várat magára az én nagy dobásom, ha van ilyen…

Egyébként hogy mit szeretek bennük, azt konkrétan nem tudom megmagyarázni, csak valami olyan bizsergés és jókedv fog el, ha róluk olvasok, amilyen más párosok esetében sose. Újra és újra beléjük tudok szeretni, ami ritka. Ez a ship valakinek a Darry, valakinek a Snanger, nekem ez a Dramione.