Remie interjú

A megújult Írófigyelő első interjúalanya Remie, akinek a nevéhez olyan művek kötődnek, mint a Holdmosolygás, Csillámfarkas vagy az Édes bűnök. Lelkes szorgossággal válaszolgatott mind az én, mind az olvasók kérdéseire, amit a nevükben is köszönök.

Kellemes olvasást kívánok!

Kérlek, mutatkozz be azoknak, akik még nem ismernek!

Remie vagyok, egy kissé visszahúzódó és meglehetősen pesszimista lány. Jelenleg szorongással vegyes izgalommal várom, hogy elkezdődjön első egyetemistaként töltött évem, csecsemő- és kisgyermeknevelő szakon. Egyébiránt grafológus, korrektor, tördelő és kiadványszerkesztő szeretnék lenni, illetve egy ideje minden vágyam megtudni, mi fán terem a kreatív írás. *.* Érdekel az irodalom, a csillagászat (hm, a Göncölszekéren és a Sarkcsillagon kívül semmit nem ismerek fel, bár egyszer látni véltem a Szíriuszt ^^), szeretek sütni-főzni, futni, napfényben sétálni. Szeretem magam körül a rendet, áttekinthetőség-mániásnak, túlontúl precíznek és maximalistának tartom magam. Idegesít az indokolatlan káromkodás és az, hogy manapság nem divat helyesen írni. (Máris roppant szimpatikus lehetek az Olvasók szemében. ^^’’) Nem is tudom... Mit szeretnél még tudni? :-)

Mikor szippantott magába Harry Potter világa? Hogyan kerültél kapcsolatba a fanfictionökkel?

Közel egy évtizedes már a kapcsolatunk, pedig sokáig úgy tűnt, beteljesületlen marad a vágyakozás… Tudniillik, olyan ember vagyok, aki ha elkezd egy többkötetes regényt olvasni, rögtön a magáénak akarja tudni az összes részt – emiatt többször is feltettem magamnak a költői kérdést annak idején, miszerint tényleg megér-e ennyi pénzt Mr. Potter. A dilemmát végül a szintén könyvfaló nővérem döntötte el: mivel Őt is érdekelte, miért áradozik az egész ismeretségi körünk erről a sorozatról, segített nekem könyörögni Anyunál. ^^

A kérdés második részének megválaszolásához jócskán vissza kell nyúlnom az időben.

Ötéves csitriként szívből szerettem a Dragon ball című animét, a testvéreimmel minden hétköznap délután felhagytunk egymás piszkálásával röpke félórára, csakhogy összebújva nézhessük a sorozatot. Bátyus hamar kinőtte, nővérkém meg én viszont még évekig a rabjai voltunk, zokogtunk, amikor betiltották (merthogy verekedős-véres picit ^^’’), megszállottan gyűjtöttünk minden apróságot, amit összefüggésbe hozhattunk vele. Aztán az interneten való nagy kutakodásban ráakadtunk a rajongók továbbgondolásaira… Tehát amikor tízéves kicsi szívemben fellobbant a Remus iránt érzett csillapíthatatlan szerelem, már tudtam, hogy Google barátom segítségével remek kis fanfiction-birodalmakra bukkanhatok. És így is lett.

Tanultál valamit a Harry Potter kötetekből? Ha igen, mi az?

Azt, hogy a világ tele van rosszindulattal, kegyetlenséggel és igazságtalansággal, de mindezeken könnyedén felülkerekedhetünk, ha szerető családot, gondoskodó, őszinte barátokat tudunk magunk mellett. Valahogy optimistábban szemléljük a nehézségeket, ha nem egyedül kell elébük állnunk.

Melyik volt az első Harry Potter fanfiction, amit olvastál?

Azt hiszem, asd Farkaskaland című novellája volt a legelső "áldozatom".

Korábban Pereza illetve Sunny8 néven publikáltad a történeteidet. Miért érezted fontosnak a változtatást?

Előbbit azért akartam mindenképp levetkőzni, mert a Pereza nevű spanyol együttes kitáncolt a szívem mélyéről (egyébként maga a szó lustaságot jelent), utóbbit pedig azért, mert 2008-ban használtam, és időközben rájöttem, mennyire idegesít, ha egy szám csücsül a nevemben. ^^’’ A felismeréseim után hónapokig rágódtam, hogyan nevezzem magam ezek után, míg végül úgy döntöttem, olyan nevet szeretnék, amivel egyszerre tiszteleghetek Remus, valamint Remy előtt. :-)

Remie-ként nem félsz, hogy óhatatlanul is összehasonlítanak vagy összetévesztenek Remyvel?

Nem igazán, jóllehet, többen is mondták már, hogy hasonló a stílusunk. De hát hasonló az érdeklődési körünk, a nevünk (merthogy a keresztnevünkben is mindössze egy betű eltérés van), ráadásul ugyanazon a napon születtünk, négy év eltéréssel. :-D És akkor még nem is említettem, hogy közösen alkottuk meg a saját Remusunkat, azt, akinek Holdsáp motoszkál a bőre alatt...

Milyen számodra a „jó történet”, legyen az fanfiction vagy könyv?

Kinevetsz, ha azt mondom, változó? Úgy értem, néha arra van szükségem, hogy az események pörögve kövessék egymást, kiszámíthatatlanul, szélsebesen, máskor viszont jólesik, ha a történet lassan bontakozik ki, lépésről lépésre, minden szavával elgondolkodtatva. Sokszor még a megfogalmazás, a műfaj sem számít.

Írásaidban mire törekszel? Mik azok az elemek, amik semmiképp sem maradhatnak el?

Szeretem, ha az Olvasóim ugyanazt látják maguk előtt, amit én írás közben, tehát általában minden részletet a legaprólékosabban ki szoktam dolgozni. Valószínűleg éppen ezzel teszem unalmassá és emészthetetlenül giccsessé a történeteim nagy részét, különösen azért, mert a cselekmény rossz úszó, így könnyen belefullad a jelzőhalmozásaimba.

Mi vagy mik azok a dolgok, amik írás közben motiválnak?

Elsősorban az olvasóim. A lelkes, pozitív visszajelzések mindig jó érzéssel töltenek el; ilyenkor megnyugszom, mert tudom, hogy nem csak magamnak pötyögök, s hogy vannak, akik örömmel kattintanak a nevemre, a firkálmányaimra. Másrészről az élet a legnagyobb motiválóm: ha valami rossz történik körülöttem, rögtön a fantáziámba temetkezem – enyhítésért – akkor is, ha tudom, néhány szó lefirkantásával nem oldódik meg semmi. De legalább addig sem gondolkozom.

Nekem személy szerint a Remie névről rögtön a Holdmosolygás egyperces-gyűjteményed jut eszembe, amivel nagyon jól át tudod adni a szereplőid érzéseit. Te melyik írásodra vagy a legbüszkébb?

Büszke? Hm. Talán az Édes bűnökre. Nem egy kiemelkedő alkotás, alig szól valamiről (és még nyálas is), de úgy érzem, az volt az első komolyabb hangvételű novellám, az első, amiben nem gyerekes téma köré rajzoltam slash-szálat. Szeretem, mert mikor visszaolvasom, ugyanazt érzem, amit írás közben éreztem, nyugalommal kevert elégedettséget.

Vannak hosszabb-rövidebb írásaid. Számodra melyik az egyszerűbb: néhány soros egypercest írni vagy nagyobb terjedelmű novellát?

Mivel általában időhiányban fuldoklom, egyszerűbb száz-, kétszáz szóban megfogalmazni a gondolataimat (gyorsan legépelem, hamar elkészül, mégis csökkenti bennem a mindennapok alatt felgyülemlett feszültséget), viszont jobban szeretek novellát írni.

Gondolkodtál már folytatásos történeten?

Ami azt illeti, épp gondolkozom egyen… ehh, jó, nem szépítem, majdnem két éve csak gondolkozom. ^^’’ Itt-ott-amott már el is hintettem róla pár információmorzsát. Bilincsben, ez a címe, a szerkezete már kész van fejben. Remus kamaszkori szenvedéseiről és szerelmeiről fog szólni, ha valaha a végére érek.

Kik a kedvenc szerzőid (fanfiction+valós), és miért?

A fanfiction világban nincsen kedvencem. Mindenkit szeretek, aki az általam imádott karakterekről ír… aki elgondolkoztat, aki megmosolyogtat, aki könnyeket csal a szemembe, aki érzelmeket tud kiváltani belőlem. Ilyen például Puppy (nem tudom, ír-e még, de minden szavából ártatlan báj sugárzik), Hamiltonfan (ő változatos témákban alkot a maga egyedi, szerethető stílusában), Draco Malfoy (mert humoros és kedves, bár úgy tudom, ő sem ír már). Aztán ott van Eniel és ruka (mindketten bámulatos szókinccsel és ötletekkel rendelkeznek), illetve anahrea és patronum (ők legtöbbször borzongatnak a szavaikkal, bámulatos erővel és kifejezésmóddal). Rajtuk kívül rajongok még Remy műveiért (mert rengeteget tanultam tőle) meg természetesen érted (leginkább a cselekményvezetésed és a karaktereid megformálása miatt). Hirtelen ennyi jutott eszembe, de biztosan vannak még sokan. :-)

Köszönöm a bizalmad. :)

Ó, igen, éppen a Legfontosabb a bizalom című regényedre célozgattam. ^^

Visszatérve a kérdésedre, a valós világban Kosztolányi Dezső foglalja el nálam a dobogó legfelső fokát, hiszen az egész munkásságát lenyűgözőnek tartom, a líráját éppúgy, mint a prózáját. A magyarok közül kedvelem még Sánta Ferencet, Radnóti Miklóst, Petőfi Sándort, Ady Endrét… de túlságosan hosszú lenne a lista. Ha világirodalomról van szó, akkor Arthur Rimbaud és Paul Verlaine verseitől nem tudok egyhamar szabadulni, illetve Jodi Picoult (hiteles, igazi, döbbenetes) és Stephen King (mindig tud valami újat mutatni) könyveitől. Elég változatos ízlésem van, tudom. :-)

Cicero szerint a változatosság gyönyörködtet. :) Kedvenc karaktered Remus Lupin. Honnan ez a kötődés?

Nehéz elmagyarázni. Szeretnék olyan lenni, mint ő. Kedves, önzetlen, barátságos, segítőkész. Kitartó. Utóbbi talán a legfontosabb. Tudod, Remus az, aki számkivetettként élte le az életét, mégis mosolygott a bajban, akkor is, mikor testileg-lelkileg összetört, küzdött és talpra állt, nem engedte, hogy az emberi gonoszság, igazságtalanság felülkerekedjen rajta. Tiszteletreméltó. És igen, kiszíneztem magamnak a személyiségét. :-D

A történeteidben három párosításban találkoztam vele: Tonksszal, slash esetében pedig Siriusszal és Jamesszel. Utóbbi elég ritka, mindemellett érdekes elgondolás. Miért pont James?

Egyrészt azért, mert vele lehet a legjobban féltékennyé tenni Siriust. :-D Másrészt egyszerűen csak azért, mert szeretem őt; pajkos, igazi kópé, az ellenségeivel szemben néha egyenesen kegyetlen – ugyanakkor a barátaiért bármire képes lenne, vakon bízik bennük, s bár ez lett a veszte, szerintem ez az egyik legszebb tulajdonsága.

A párosításnál maradva ki vagy kik azok a karakterek, akikkel abszolút nem tudnád elképzelni őt?

Gondolom, sokan vannak, de így kapásból Lily jut eszembe. Ő Jamesé, s ezt a fiúk valószínűleg mindig tiszteletben tartották.

Minden bizonnyal, bár én a minap olvastam egy írást, ami hitelesen megmagyarázta a fiú Lily iránt táplált gyengéd érzéseit. Rajtuk kívül van esetleg még kedvenc párosításod?

Teddy/Victoire.

Melyik a kedvenc Harry Potter köteted és miért?

A harmadik. Leginkább Remus és Sirius felbukkanása miatt, de ennek önmagában is szeretem a cselekményét.

Hogy állsz a belőlük készült filmekkel?

Színvonaltalannak tartom őket.

Kedvenc fanfictionöd?

Az abszolút legkedvencebbek? Jaj, ez a legnehezebb kérdésed. :-( *Remie kapkodva összeállítja a listát*

anahrea – Hontalanok

Baylon – Pillanatok

Cartwright – Legfontosabb a bizalom

Eniel – Félszavakból

Nellas – Az vagy nekem

Patronum – Vélatánc

Remy – Lélekbörtön

ruka – Csak szavak

Szerintem kimaradt valami… de az ugye látszik, hogy ABC-rend? ^^

Igen. Mi alapján kezdesz bele egy történetbe?

Szereplők, tartalom, esetleg cím alapján. Befejezetlen regénybe csak akkor kezdek bele, ha nagyon kíváncsi vagyok, mert iszonyúan el tudok keseredni, ha hónapokig nem érkezik frissítés. :-(

Hogyan kezeled a negatív véleményeket? Megviselnek?

Nem, elfogadom, hogy mindenkinek más az ízlése. Csak az bosszant, ha az Olvasók nem árulják el, mi nem tetszett pontosan, min kéne változtatnom.

A Merengő Fanfiction Kritika Klub nevű szerveződésének tagja vagy. Ez mennyire befolyásolja (már ha igen), hogy mennyit olvasol?

Nem befolyásol, mindig is sokat olvastam. Tulajdonképpen azért jelentkeztem tagnak, mert a Klub leírása alapján magamra ismertem: ha elolvasok egy művet, véleményezem. Így tartom korrektnek, hiszen én ugyanezt várnám el az Olvasóimtól.

Mi a kedvenc könyved?

Jelenleg Margaret Mitchell Elfújta a szél című gyönyörűsége.

Mit gondolsz, melyik házba osztana be a Teszlek Süveg?

Kizárásos alapon a Hugrabugba.

Prefektus vagy tekergő: melyik lennél te?

Prefektus. De a tankönyvhalmaim mögül mindig a Tekergők kis csapatát lesném, rosszallón összeráncolt szemöldökkel, s mégis szerelmes rajongással. :-)

Végül, de nem utolsósorban lássunk néhány olvasói kérdést:

Könyv Remus vagy film Remus? Mit gondol a megvalósításról, mennyire fedte le az eredeti elképzeléseit Remusról a filmbéli változat? Van-e olyan pillanat, amit végképp karakter-idegennek tart?

Könyv-Remus. David Thewlis remek színész (amióta láttam a Teljes napfogyatkozásban Paul Verlaine-ként, őszintén tisztelem), de az alakítása alapján néha úgy érzem, nem is olvasta a könyveket. Egyetlen olyan mozdulata sincs, ami emlékeztetne arra a barátságos, szelíd férfira, akit a szerepe szerint el kellett volna játszania. A harmadik részben az a bizonyos jelenet, amikor a túlontúl idegbeteg Siriusszal a patkány-Pettigrew-t kergetik, különösen szíven ütött.

Sirius melyik tulajdonsága a legszebb Remie szemében? Melyik az a pillanat, az az év, amikor szíve szerint összehozza a fiúkat?

A kutyahűségét szeretem a legjobban. A kérdés második fele nem ennyire egyértelmű, de azt hiszem, Perselus „megtréfálása” után jöhetett el az a bizonyos pillanat: mi mással békíthette volna meg Sirius Remust, ha nem egy szerelmi vallomással? :-)

Milyen igaz. :) Köszönöm szépen, hogy válaszoltál a kérdéseinkre. További sok sikert kívánok az írás és a tanulmányaid terén.

Köszönöm! Remélem, Neked legalább annyi örömöd telt ebben az interjúban, mint nekem. ^^

Cartwright