Tigi interjú

Következő alanyom nagyon érdekes és színes egyéniség. Az ő interjúztatása során jöttem rá, hogy rövid pályafutásom során unalmas íróval én még nem találkoztam, úgyhogy fene jó dolgom van, meg kell hagyni! Csak néhány dolog róla, ám remélem, hogy az interjú sokkal beszédesebb lesz: Hivatalos lektora az AFS-nek (Anime Fanfiction Style) – civilben is a Helyesírás Királynője. Ő írta a Nem akartam, mégis a legjobb lettem c. nagy sikerű regényt. Főként PD kategóriában alkot, de én egyfajta Jó Tündérként ismertem meg, egyrészt mert Kívánság Üstön már másodjára valósította meg valaki álmát, másrészt pedig a jó és mindig segítő kritikái által. Ismerjétek meg ti is Tigit!

Mint mindig, az első kérésem az lenne, hogy mutatkozz be nekünk! 

Elsősorban saját történetekkel foglalkozó írópalántaként több amatőr alkotói közösséget is boldogítok, de a törzshelyem mindenképpen a Merengő. Az évek során néhány fanficet is írtam, és egyre nagyobb kedvet érzek, hogy részt vegyek kihívásokon, játékokon, de jelenleg az érettségi miatt szinte semmibe se merek belevágni. Titkon természetesen arról álmodozom, hogy egyszer sikeres, kiadott szerző leszek, de mivel van realitásérzékem, repesni fogok, ha felvesznek jogra :-)

Hogy kezdtél el írni? Milyen apropóra vezethető vissza az első dolog, amit papírra vetettél, vagy bepötyögted a számítógépbe?

2008 körül nagyon sok Lily/James fanficet olvastam, akkor találtam rá a Merengőre is, de nem regisztráltam, csak faltam a romantikus kis semmiségeket, más nem nagyon érdekelt – az se, hogy kritikát hagyjak magam után. :-D Szintén hatodikban új barátokat szereztem, ők éppen animéket néztek, és úgy döntöttek, hogy narutós ficeket fognak írni. Nem akartam lemaradni tőlük, így én is összehoztam egyet, aztán regisztráltam AFS-re és Merengőre (Giti néven), majd feltöltöttem az írást, amit hajszál híján regénynek képzeltem – utólag fogalmam sincs, hogy mehetett át az a történet a moderáláson. :-) Az a vicc, hogy a mai napig egyetlen Naruto epizódot se láttam.

Nagyon sokáig kézzel írtam, aztán begépeltem a kész fejezeteket, de most már szinte csak gépen írok, és ha lehet, nem nyilvánosan – így sokkal hatékonyabb.

Nálad hogy születnek meg a történetek címei? Már jóval előtte kitalálod, vagy utólag "adsz nevet a gyereknek"?

Az utolsó Kívánság Üstön beszélgettünk erről, és akkor jöttem rá, hogy számomra nincs túl nagy jelentősége a címnek – van, aki dolgozni se tud nélküle, engem viszont az esetek többségében közepesen se érdekel. Nem jellemző, hogy sokkal korábban kitalálom a címet, van, hogy odabiggyesztek valamit, de később változtatok rajta, máskor írás közben jut eszembe a cím, és olyan is előfordult már, hogy csak a befejezés után kezdtem gondolkodni rajta. Igyekszem racionális, nem érzelmi alapon címet választani, és ez könnyebb, ha kicsit eltávolodtam a történettől.

Mi volt az első könyv, amit a kezedbe vettél? Emlékszel még rá?

Későn barátkoztam meg a könyvekkel, alsóban szó szerint megtagadtam a regényolvasást, de ötödikben gimnáziumba kerültem, és nem mertem nem elolvasni a kötelezőket, vagyis ezek az első művek, amiket nem felolvasásból ismertem meg. Sok kötelezőnk volt abban az évben, de a legmélyebb nyomot talán A koppányi aga testamentuma és A rejtelmes sziget hagyta – piszok hosszú az a regény.

Kik a példaképeid?

Röviden felsorolva Rowling, Laurell K. Hamilton és Amanda Palmer – mind megcsinálták a szerencséjüket a művészvilágban, méghozzá praktikusan a semmiből, és van bátorságuk kiállni amellett, amiben hisznek.

Barátaidnak, családodnak színt vallottál az írói munkálkodásról?

A családom és a közeli barátaim tudják, hogy írok, de nem szívesen beszélek velük erről, kicsit olyan, mintha két életem lenne – zavar, ha az írós világról kell velük beszélnem, olyan, mintha a legbelsőbb magánügyeimet kellene kiteregetnem. A barátaim egy részével kicsit más a helyzet: velük kezdtem el írni, elég sokáig követtük egymás történeteit (sőt egy ponton társszerzők is lettünk), aztán ők lassan abbahagyták az írást, ma már nem figyelnek engem, ettől függetlenül néha beszélünk róla.

Enyhén paradox a helyzet, mivel a legtöbb írással kapcsolatos dolgomat az interneten, teljesen nyilvánosan intézem, tehát praktikusan bárki bármit elolvashat rólam/tőlem – ugyanakkor a többség nem tudja összekapcsolni a két életemet.

Ugyebár említetted, hogy valóra vált álom lenne a polcon látni majd valamelyik művedet. Melyik kiadó gondozásában képzeled el?

Nem hiszem, hogy olyan helyzetbe kerülnék, hogy válogathassak :-)

Mostanában az Aranymosás miatt a Könyvmolyképző Kiadó nagyon népszerű az amatőr írók körében, legalábbis nekem ez a megfigyelésem, róluk sok jót hallottam már, és Varga Beával több előadáson is találkoztam, így azt hiszem, jelenleg hozzájuk szeretnék a leginkább bekerülni, de valójában bármelyik korrekt, nyitott kiadó megfelelne – persze ahhoz, hogy ennek a kérdésnek gyakorlati vonatkozása legyen, be kéne fejezni azt a csoffadt regényt, amin pár éve :-) Egy ideje már gyűjtögetem a kiadók kéziratfogadási információit, valószínűleg sokkal előrébb lennék, ha az álmodozással töltött időt írásra fordítanám :-D

Az előzőből következik a mostani kérdés: Van-e kedvenc könyvkiadód?

Nem nagyon, a könyveimet az alapján veszem, hogy mi érdekel/mire van szükségem, a kiadó ebben nem játszik szerepet. Megjelenési szempontból még az Aba Kiadóban látok lehetőséget, és általában azokra a kiadókra melegebben gondolok, amik meriseket is kiadnak, de ennyi.

Lektorálást is vállalsz - remélem, ez nem volt újdonság és ezzel nem indítottam el hatalmas lavinát hozzád érkező rengeteg bagoly képében, melyek egytől-egyig bétázásért könyörögnek. Na de félretéve a viccet: ez a "másodállás" hogy kezdődött? És alapvetően milyen történetekkel foglalkozol?

Szerintem nem árultál el nagy titkot, de ki tudja :-)

Nem emlékszem pontosan, hogy mikor kezdtem lektorálni, de a korai javításaimra nem vagyok büszke – ahhoz elég volt a közreműködésem, hogy feltölthető minőségű történetek szülessenek, de helyesírásilag közel sem voltak jók.

Jelenleg hivatalos lektor vagyok AFS-en, ami külön állatfaj. Ez nagyüzemi helyesírási/nyelvhelyességi tuningolást jelent, nem mondok véleményt a történetekről, csak az a dolgom, hogy helyesírásilag gatyába rázzam őket, és rávezessem a kezdő írókat, hogy hogyan állíthatnak elő egyedül olyan történetet, ami átmegy a moderáláson – vagyis megpróbálok helyesírást tanítani, aminek sajnos csak akkor van eredménye, ha a lektorált is akarja.

A hivatalos lektori pozíció egyik hátránya, hogy nem nagyon lehet válogatni a történetek között, aki megkeres, azt elvállalom – így aztán az esetek túlnyomó többségében ismeretlen fandomok ismeretlen szereplőiről olvasok.

Az, hogy nem ismered a fandomokat és a szereplőket, mennyire zavaró? Utána szoktál úgy nagyjából olvasgatni a dolgoknak, ha végképp megkeveredsz, vagy ez nem jellemző? Volt olyan élményed, hogy ennek a munkának a hatására beleszerettél az adott fandomba?

Tartalmilag, nagy összefüggések tekintetében tényleg nem javítok, ilyen mennyiség mellett nekem nem megy: 2013-ban 123 fejezetet javítottam, az átlagos terjedelem 2022 szó, általában egy fejezet kétszer kell átnézni, az első átnézés átlagosan 49 perc, és akkor még nem írtam levelet – számold ki, az összesen mennyi idő, emellett sajnos nem fér bele a tájékozódás.

Persze amire muszáj, arra rákeresek (nevek, együttesek, földrajzi nevek), de ennyi. Zavar, hogy fogalmam sincs, miről van szó, de többnyire úgy olvasok, hogy miután végeztem, semmire sem emlékszem a fejezetből.

Ritka kivétellel nagyon kezdőknek javítok, nem hiszem, hogy ezeknek a ficeknek a hatására meg lehetne szeretni egy fandomot, de könnyen lehet, hogy bennem van a hiba, az anime/manga téma nem hoz lázba.

Be kell valljam töredelmesen, mindig azon a véleményen voltam: verset írni nagyon nehéz. Hiszen szótagszámok, rímek... egy csomó mindenre kell gondolni, odafigyelni. Te hogy vélekedsz erről? Nyilván teljesen más verset írni, mint ficet, de ez nálad hogy szokott működni? Van egy versírós hangulatod, vagy? És kb. mennyi ideig tart egy költeményt összehozni? Sokat csiszolgatod?

Itt és most szögezzük le: nem tudok verset írni, sosem tudtam, és nem is fogok megtanulni. :-D Tizenhárom évesen hajlamos voltam mindenhatónak képzelni magam, de hidd el, már tisztán látom a korlátaimat ezen a téren, a líra nem az én asztalom – csak nosztalgiából nem törlöm a verseimet a Merengőről, ha lesz olyan funkció az új rendszerben, el fogom rejteni őket az olvasók elől :-)Ha azoknak a versnek nem nevezhető nyökögéseknek a keletkezéstörténete érdekel: többnyire a matekkönyv margójára, Stabilo filccel, egy darab/matekóra, plusz otthoni gépelés. :-D Van, amit nem így írtam, de azokkal se szöszöltem sokkal többet.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy igazán változatos a témaválasztásod... Van olyan írásod, ami kisgyerekeknek szól, van, ami igazán komoly és mély témákat boncolgat. Íróként melyik műfaj áll hozzád közelebb, illetve olvasóként miket keresel?

Íróként a sötétebb, erőszakosabb, társadalmi-lélektani problémákkal is foglalkozó történetek állnak hozzám közelebb, valószínűleg mert alapvetően ez esik az érdeklődési körömbe. Az akciódús, illetve kicsit morbid történeteken szívesen dolgozom, a romantikát viszont kerülöm, mivel hajlamos vagyok nyáladzónak érezni az érzelemdús jeleneteket, és ezt szeretném elkerülni. A legnagyobb kihívás számomra a klasszikus mese kitalálása és megírása, ennek megfelelően ezen a téren közepesen tűrhetőek a próbálkozásaim. Olvasóként sokkal mindenevőbb vagyok, a fantasy-scifi-misztikus háromszöget igyekszem kihagyni, de ezt leszámítva szinte minden érdekel. Amit kifejezetten keresek: nem röhejesen riposztolóra/agresszívre megírt, viszont emancipált női karakterek, hiteles, izgalmas történelmi regények némi romantikus beütéssel, bűnözőket, társadalmi problémákat reálisan bemutató történetek – azt hiszem, nekem mindenekelőtt az a fontos, hogy reális és hiteles legyen az írás, valószínűleg emiatt nem rajongok a fenti hármasért.

És akkor egy kicsit talán furcsa kérdés: Ki lennél a 7 törpe közül? De mindjárt meg is magyarázom az apropóját: a tesóm, aki egyidős veled (ahogy leszűrtem a bemutatkozásból) valami matekpéldához megkérdezte tőlem, hogy hívják a 7 törpét. Nagy nehezen összeszedtük őket (azért már elég régen volt, na ). Tényleg, te fel tudod őket sorolni? xD

Színt vallok: öt törpe ment fejből, de már mind a hetet tudom :-) (Egyébként olyan tipikus, hogy a matekpéldák még az ember korai emlékeit is megmérgezik…)

Nem könnyű egy törpét választani: személyesen nagyon nehezen ismerkedem, így közel állok Szendéhez, ugyanakkor Tudorral is könnyen azonosulok, szeretem, amikor minden a terv szerint halad. Nem túl hízelgő, de azt hiszem, végső soron Morgó lennék – nekem soha semmi és senki nem elég jó, maximalista vagyok, emiatt pedig hajlamos a piszkálódásra. Mentségemre szóljon, magammal szemben sem kisebbek az elvárásaim.

Mesélj egy kicsit a Mexikó – csak oda keletkezéséről! Ahogy látom, a Novella Spiritnek című pályázaton a legjobb 10-be jutott... Ehhez nagyon gratulálok! A kérdést továbbá még kiegészíteném, mert a kíváncsiságom nem tud mellette csak úgy elmenni. Mi lett volna a főnyeremény? Máskor is indultál ilyen megmérettetésen? Hogy pattant ki a fejedből a novella ötlete?

A tárgynyeremény emlékeim szerint Spirit Bliss valamelyik regénye volt. Spirit honlapjának animált fejlécéhez kellett történetet írni, az ihlette a novellát, de utólag úgy gondolom, hogy egy kevésbé földhözragadt, misztikusabb novella jobban teljesítette volna a követelményeket.

Az írásom bűnözők családi és egzisztenciális gondjait jeleníti meg, de határozottan zanzásítva, mivel terjedelmi korlát is volt. A Mexikó – csak oda cím egyébként a Kambodzsa retúrból jött, ami egy Kívánság Üstre készült Harry Potter ficem címe.

Mióta 2010/2011-ben meghívtak a Merlin Társulatba, rendszeresen részt veszek a Kívánság Üstön, bár az inkább játék, nem megmérettetés. :-)

Tavaly ősszel AgiVega is indított egy novellapályázatot a Merengőn Bermuda-sokszög néven, arra írtam a Mugli módra című novellát, amivel a közönség- és a zsűriszavazást is megnyertem – a Meri Talin megkaptam a Második Atlantisz sorozatot AgiVegától, a nyeremény másik fele pedig egy merengős bögre és egy kitűző volt: előbbi a vitrinemben, utóbbi a tolltartómon van.

Leghíresebb történeted a Nem akartam, mégis a legjobb lettem c. regény, amely nem mellesleg a II. Aranypennán PD kategóriában I. helyezést ért el! (Szintén megemelem a kalapom!) Elég hosszú, 37 fejezet (puskáztam ^^). Volt-e valamiféle vázlat, amit követtél?

Rosszul puskáztál :-) Valójában 30 fejezet és epilógus, csak azért tűnik 37-nek, mert több fejezetet részekre bontva kellett feltöltenem, mivel levágta az oldal a végét (tudtommal ez kb. 14000 szónál következik be).

Vázlat eleinte egyáltalán nem volt, érzésre, kedvem szerint írtam a fejezeteket, illetve nagy vonalakban igyekeztem alkalmazkodni a kritikaírók elvárásaihoz, azonban ez fokozatosan megváltozott, elkezdtem a saját fejem után menni, végül túl bonyolult lett a cselekmény és a szereplőrendszer ahhoz, hogy tervezés nélkül be tudjam fejezni.

Egyébként kutatómunkával sokkal több időt töltöttem, mint vázlatírással, szeretek utánanézni a dolgoknak. Rengeteget tanultam, amíg a regényt írtam, a visszajelzések mellett ezt élveztem a legjobban. :-)

Több mint két évig töltögetted fel a Merengőre a fejezeteket... Mi adott erőt ahhoz, hogy befejezd? Előfordult, ez alatt az idő alatt, hogy megfordult a fejedben a történet felfüggesztésének/abbahagyásának lehetősége?

Általában kitartó vagyok, nem tett volna jót az önbecsülésemnek, ha félbehagyom, ha már annyit dolgoztam vele :-)

Nagyon sokat jelentettek a kritikák, motivált, hogy sokan elmondták a véleményüket – még az is, mikor a történet vége felé a negatívumok kerültek előtérbe. Az az elképzelésem a mai napig tartja magát, hogy aki egy regényt megírt, többre is képes, szerettem volna, ha egy hosszabb befejezett művet is magam mögött tudhatok.

Előfordult, hogy semmi kedvem nem volt Tammyval foglalkozni, elsősorban mikor már vázlatot kellet követnem – szinte kötelességnek tekintettem a regény befejezését, így nem mindig dobott fel. Nagyon szerettem írni a történetet, viszont idővel rájöttem, hogy mik a regény fő hibái, vagyis tudtam, hogy amit írok, nem illeszkedik a történet korábbi részeihez, mégse tudtam abban a szellemben befejezni a regényt, amiben elkezdtem.

Még mindig a regényednél maradva: Melyik karakter áll hozzád a legközelebb? Miért?

Tammy, hiszen az ő szemszögéből írtam a történetet, ráadásul eleinte szinte tökéletesnek hittem, akartam, hogy az legyen – később kialakult a jelleme, megjelentek a hibái, de már azzal együtt is szerettem.

A többiek is közel állnak hozzám, hiszen sokáig és szívesen foglalkoztam a történettel – azt hiszem, Francois a legjobban sikerült karakter, mondjuk őt pont nem kedvelem. Cathynek szívesen adtam volna nagyobb szerepet, de ahhoz túl későn találtam ki őt, nem fért volna bele a regénybe egy körülötte forgó konfliktus.

Egyébként ahogy javítgatom a történet helyesírását, a szereplők teljesen másmilyennek tűnnek, mint mikor megírtam a regényt, azt hiszem, az időbeli és érzelmi távolság sokat segít az objektív megítélésben.

A Nem akartam, mégis a legjobb lettem főszereplője Tammy. A karakterét konkrét személyről mintáztad? Van olyan tulajdonsága, ami rád is jellemző?

Nem konkrét személyről mintáztam, hanem elképzeltem valakit, akit én szimpatikusnak, okosnak és vonzónak tartanék, aztán megpróbáltam szavakba foglalni. Akkoriban még nagyon igyekeztem mindenféle valóságalapot távol tartani az írásaimtól, ezért szóba se jött, hogy magamról vagy egy ismerősömről, esetleg egy sztárról mintázzam a főszereplőt.

Biztos van, amiben Tammy hasonlít rám, hiszen én írtam, de most csak egy tudatos hasonlóság jut az eszembe: én is nagyon félek a kutyáktól, fóbiám van. Tammy szőke és alacsony, amiben hasonlítunk, de az én hajam festett, és még nála is alacsonyabb vagyok, illetve ő az én képzeletemben (és reményeim szerint a leírások alapján az olvasókéban is) teljesen máshogy fest – szebb, karcsúbb, vonzóbb nálam, az alkata és az arca is teljesen más.

Nem fizikai tulajdonságok terén már nehezebb kérdés, tekintve hogy se őt, se magamat nem tudom kívülállóként figyelni. Nem sok hasonlóságot tudnék mondani, talán hogy én is humán beállítottságú vagyok (mondjuk a művészettörténet nem nagyon érdekel), és nem hiszem, hogy tudnék vidéken élni.

E/1-ben vagy E/3-ban szeretsz inkább írni?

Mondjuk úgy, hogy E/1-ben könnyebben megy a dolog, úgyhogy azt használom gyakrabban, de igyekszem legalább részben átszokni az E/3-ra.

Ha már szóba hoztad a Kívánság Üstöt! Ha egy Amortentiával teli kondér felett állnál, téged milyen illattal bódítana el a bájital? Van ötleted? xD

Hát, nem seprűápoló-illattal :-)

A papírboltoknak és a könyvesboltoknak, illetve az új tankönyveknek elég jellegzetes az illata, valami hasonlót biztosan éreznék némi pirosítóillattal keverve – a nagymamám évtizedek óta ugyanolyan arcpirosítót használ. Ezen kívül még a repülők jellegzetes illata jut eszembe – nem a legkellemesebb szag, de nálam pozitív, ahogy a tengerillat is, ami általában követi. :-)

Olvasói kérdések:

Lektorálsz, rendszeresen alkotsz - nagy örömünkre jelen vagy a magyar fanfic köztudatban, ezen belül viszont egy helyen nem látlak: a kihívások "környékén". Szabad tudni, mi az oka ennek, ha van egyáltalán? A korlátoltság, a téma vagy a határidő a befolyásoló tényező? Esetleg mellélőttem, és álnéven jelentkezel, csak nem tudunk róla?
A kihívások környékén tényleg nem nagyon mutatkozom, ennek az a fő oka, hogy olyan original kihívás, amire nem misztikus/fantasy/sci-fi történetet várnak, szinte nincs is. A másik ok az időfaktor: szeptember óta csak a Bermuda-sokszögöt és a Kívánság Üstöt tudtam beszorítani, ezeket is csak úgy, hogy lógtam a suliból. Ezért is tetszett a Susmus, illetve a Nagy a Roxfort állatkertje kihíváshoz kapcsolódó játék: sok rövidet kellett írni, ami gyakorlásnak jó volt, ráadásul úgy éreztem, hogy végre én is részt vehetek valamiben, de nem igényelt többszöri, többórás elmélyülést. A határidőkkel amúgy nincs bajom, legalább rászorítanak az írásra. :-) Érettségi után fel fogok szabadulni, akkor majd lehet, hogy ezen a téren is aktivizálom magam (szeretném egy kicsit átrendezni az életem), illetve egy ideje fontolgatom, hogy szervezek egy original kihívást, de ez csak hosszú távú terv. :-)

Érvelést választottál magyar érettségin? (szerk.:A lassú olvasás volt a téma) Mi mellett? Mit írtál le nagy vonalakban?

Az a helyzet, hogy nem érvelést választottam. Lehet, hogy azt kellett volna, ha már benne vagyok az internetes olvasás-írás témában, ami elég erősen kapcsolódik a gyors vagy lassú olvasás kérdéséhez, de az az igazság, hogy a magyar érettségin nem az önmegvalósításra meg az ige terjesztésére koncentráltam, hanem a százalékra, így az összehasonlítást írtam, ezerszer egyszerűbb és biztosabb volt. Nagy vonalakban úgy gondolom, hogy mivel a rohanásnak sok kellemetlen velejárója van, mindenkinek szüksége van rá, hogy kiszakadjon a mindennapokból, de szerintem az olvasás a nagy tömegeknek nem kikapcsolódás, így a lassú olvasás kampánya inkább azokhoz juthat el, akik 1. eleve szoktak olvasni és 2. valószínűleg amúgy is foglalkoznak a társadalmi problémákkal, így nem feltétlenül kell emlékeztetni őket.

És hadd ragadjam meg az alkalmat: köszönöm a lehetőséget és a sok remek kérdést, jó volt veled beszélgetni!

Nem maradt más hátra, én is fájó szívvel búcsúzom tőled, Tigi. Az Írófigyelő nevében köszönöm, hogy vállaltad az interjút, hogy türelmesen válaszoltál a riportered kérdéseire :D További szép sikereket kívánok neked a fanfic világban!

Theodora S Carter