Elwyng interjú

Először az jutott eszembe, hogy a bevezetőben egy főnixes hasonlattal fogok utalni a fordítóra, ezzel pedig azt akartam volna mondani, hogy eddigi munkájával milyen maradandót alkotott, hosszú utat járt be, s reméljük, hogy még legalább ugyanennyi áll előtte, akár a fent említett állat életének végtelensége. Ki szerettem volna ezzel fejezni azt is, hogy az interjúalanyom egy olyan párosért rajong, akik legendának számítanak a HP fanfiction történelemben, csakúgy mint a tűzmadár a muglikéban. Ha még nem jöttél volna rá, hát kimondom a varázsszavakat: Avis - Főnix - Semper - Snanger -: Elwyng!

A legelső kérésem az lenne, mint ahogy mindig, hogy légy szíves mutatkozz be nekünk pár szóval!

Elwyng néven fordítgatok. Angol-magyar szakos tanárként végeztem… hát, már egy ideje. Leginkább az irodalom érdekel, azon belül is a 20. századi és a kortárs. Régebben több időm volt, és akkor a magyarral is többet tudtam foglalkozni, de manapság jobbára brit és amerikai műveket olvasok.

Olvastál már rossz fordítást valamely könyvből, vagy akár fanficből?

Persze; sajnos egyre több a csapnivalóan rosszul fordított könyv, főleg (nem mindig, tisztelet a kivételnek) az olcsóbb kiadású, sorozatban megjelentetett regény, szórakoztató irodalom: tele nyilvánvaló félrefordítással, stiláris bizonytalansággal, nyelvtani hibával, de láttam már nívós kiadó által kiadott, drága könyvet is borzasztó fordításban, amit aztán abba is hagytam.

Egyébként honnan ered a neved?

Eredetileg Elwing lenne, és Tolkien Szilmarilok című könyvében szerepel. Amikor először akartam valahova ezen a néven bejelentkezni, már foglalt volt, így y-ra módosítottam az i-t, és azóta is ezt használom.

Miért döntöttél úgy, hogy fanficeket fogsz fordítani magyarra?

Ez nem egy pillanatnyi döntés volt: jó sokáig tartott, mire ráébredtem, hogy ezeket a sztorikat le kellene, pontosabban le lehetne fordítani. Addigra már volt egy helyes kis gyűjteményem érdekes, és ami nekem nagyon számít, jó technikával megírt, stílusos, „intelligens” történetekből. Egyrészt szívesen megosztanám ezeket másokkal, másrészt eleve izgalmas őket fordítani. Már mielőtt nekiálltam volna, sokszor azon kaptam magam, hogy eljátszom egyes mondatokkal, kifejezésekkel, vajon hogyan hangoznának magyarul. Az első ilyen jellegű élményem még az eredeti Harry Potter könyvekhez kapcsolódott: amikor várni kellett a magyar kiadásokra, a családtagoknak „fordítottam” le a köteteket (az utolsó hármat), persze nem írtam őket le, hanem felolvasás közben rögtönöztem a fordítást. Ez nagyon nehéz volt, de hihetetlenül jó gyakorlás.

Azt elhiszem! Mármint azta! Biztosan hálásak voltak, így legalább nem kellett olyan sokáig várniuk, hogy megtudják, mi is fog történni. Meg aztán még azért is lehetett roppant élvezetes, mert nem csak elmesélted, hogy kb. miről volt szó, hanem egyszerre fordítottad… Akkor nézzünk egy ehhez kapcsolódó kérdést, de ezúttal inkább a mostani munkádra vagyok kíváncsi. Általában először végigolvasod a teljes történetet, amit fordítasz, vagy "menet közben": olvasod és dolgozol is rajta egyszerre?

Ez nálam úgy alakult, hogy történeket jóval előbb elolvastam, mint egyáltalán eszembe jutott volna őket lefordítani, ez alól kivétel a Főnix-trilógia harmadik része, bár meglevő fejezeteket ott is elolvastam előre, mert fontos a történet egysége. A többit elég sokszor átolvastam, sőt voltak olyan részek, hogy fejben jóval korábban nekiálltam magyarítani őket, ami később jól jött.

Persze! Biztos egy csomó munkát spóroltál vele! Szerintem egyébként mindenki szeret eljátszani a gondolattal, hogy ez vajon hogy hangozhat magyarul? Vagy ha magyar könyvet olvasol, ezt hogyan írták eredetiben? Neked mi volt az első könyv és/vagy fanfic, amit angolul olvastál?

Az első könyv… Hát, az jó régen volt! Azt hiszem, Oscar Wilde meséi és rögtön utána pár Agatha Christie krimi. A legelső fanfictionre nem emlékszem pontosan, csak arra, hogy keresgéltem egy ideig, hogy mit lenne érdemes elolvasni, és az első jobban sikerült darab, amire rátaláltam, snarkyroxy Before the Dawn című SS/HG ficje volt.

Oscar Wilde és Agatha Christie, a fanficben pedig SSHG? Akkor most hogy van ez? Ha új olvasnivaló után nézel, melyek számodra az elsődleges szempontok? Akció, vagy inkább romantika?

Ha a fanfiction. neten keresgélek, azt nem állítom be műfajok szerint. Talán a romantika egy kicsivel közelebb áll hozzám, de másra is nyitott vagyok, bár a borzalmak halmozását nem kedvelem. Egy kicsit belenézek az új dolgokba, ha van időm, aztán, ha megtetszik valami, elolvasom vagy legalábbis beleolvasok. Könyveknél megnézem a kiadók újdonságait, utána vásárolok. Szeretek több dolgot olvasni egyszerre, most pl. Vásáry Tamás önéletrajzát és egy olasz író, Baricco egyik regényét.

Visszatérve az angolul olvasáshoz: szerinted miért jó, milyen előnyünk származik belőle, ha valamit eredetiben olvasunk? Azon felül persze, hogy kiváló szókincsfejlesztő és gyakorlás is…

Tökéletes fordítás nincs, nem is lehet: mindig van, ami elsikkad fordítás közben. Ezt, azt hiszem, Kosztolányi úgy jellemezte, mint „gúzsba kötve táncolni”, és nagyon igaza volt. Ha már értünk azon az idegen nyelven, miért ne élveznénk az eredeti műveket is?

Teljesen egyetértek! De azt hiszem, hogy nem csak engem érdekelnek egy fordítási munka kulisszatitkai… Mondd, hogy kell elképzelni egy ilyen folyamatot? Mennyi ideig tart mondjuk egy fejezetet lefordítani?

Én csak nagyon minimális fordítástechnikát tanultam, de azt a keveset azért kihasználom. A másik, amire nagyon támaszkodom, a rengeteg mű, amit eddig olvastam fordításban, mert sok mindent hasznosíthatok ezekből: kifejezéseket, szókapcsolatokat, vagyis maga a nyersfordítás elég gyorsan megy. Ha elég időm lenne, egy 10-12 oldalas fejezettel kb. 3 nap alatt végeznék, bár nyáron voltam ennél gyorsabb is, persze ehhez még a javítgatás is hozzájárul. De hát a munka és mindenféle elfoglaltság mellett nehezebb erre időt szakítani. A legrendszeresebben, leggyorsabban a Pet Projectet fordítottuk Midnights Prophettel. Akkor az volt a megállapodás, hogy minden héten frissítünk, és ezt tartottuk is, bár néha nem volt könnyű…

Szerintem a heti frissítést még annak sem könnyű tartani, aki magyarul ír, nem pedig a fordítóknak, ami nyilván több munka. (Bocsánat most magamból indultam ki, márpedig én képtelen vagyok tartani a határidőket *pirul*) De ha már szóba hoztad… Hogyan ismerkedtél össze Midnights Prophettel? Mit jelent az pontosan, hogy a jó ügy érdekében fogtatok össze? Amit ugye a közös meris profilotokban is említetek.

Amikor MP belevágott a Válási határozat fordításába, írtam neki egy kritikát, és teljesen mellékesen megkérdeztem, hogy nem tervezi-e lefordítani A legendás lények gondozását (mindkettőt miamadwyn írta, vagyis volt benne ráció) is – akkor még nem tudtam, hogy takiko már dolgozik rajta. MP rögtön válaszolt nekem: ő meg azt hitte, hogy én akarom lefordítani A legendás lényeket, azért érdeklődöm felőle. Nem akartam, de jónak láttuk, hogy egyeztessük, ki min dolgozik vagy dolgozna a jövőben, s kiderült, hogy mindketten szívesen fordítanánk a Pet Projectet, csak éppen riasztóan hosszú, rengeteg munka lenne vele. Így aztán összefogtunk, mert nagyon szerettük volna, ha ezt a kivételesen jó, hihetetlenül népszerű történetet a magyar olvasók is megismerhetik. Felosztottuk a ficet, minden egyes fejezetet elfeleztük, vagyis teljesen együtt fordítottuk le.

Hát akkor tényleg a jó ügy érdekében történt nem vitás, s milyen nagy siker lett! De azért te is büszkélkedhetsz néhány remekművel. A Főnix trilógiából melyik a legkedvesebb a számodra? Miért pont az?

Az első, de valószínűleg csak azért, mert azt olvastam el először. A harmadikra több, mit egy évet kellett várni, mire a szerző elkezdte feltenni, és akkor úgy véltem, hogy majd az lesz a kedvencem, de az eredeti élményt nem tudta felülmúlni.

Igaz, hogy az eleje lassan indul be a trilógiának, ahogy egyszer te is fogalmaztál, de a Főnix az aztán SS/HG a javából? Miért pont ez a műfaj ragadott meg?

Nagyon megtetszett már a Harry Potter sorozat is, és persze Piton. Igazándiból hozzá kerestem párt, és jobb híján (legalábbis számomra) leragadtam ennél a párosításnál. Tudom, hogy nehéz őket elképzelni együtt, és éppen azokat a ficeket szeretem, amelyek olyan helyzetet teremtenek, hogy ez hihető legyen. Időhiány miatt nem derítettem fel az összes kombinációs lehetőséget, de egy kicsit azért belenéztem más történetekbe, pl. Draco–Hermione, de egyelőre a SS/HG a kedvencem.

Ha végzel az SS/HG trilógiával, milyen terveid vannak a jövőre nézve? Valami újabb nagy projekt?

Van még némi munka a másik történettel, amit fordítok, az Acquittallal, de azzal hamar végzek. Sajnos mostanában jóval több dolgom van, így kevesebb lesz az időm fordításra, vagyis jól meg kell fontolnom, mi legyen az. Két SS/HG fic tetszik, sajnos az egyiket még írja a szerzője, ezért még vannak kétségeim efelől.

Szerintem bármibe fogsz is, azzal nem okozol csalódást a rajongóidnak, ugyanis akadnak szép számmal… Azt hiszem, nem kerülgetem tovább a forró kását: neked aztán nem kell aggódni a kritikák hiányától *mosolyog* Véleményed szerint milyen egy jó kritika, amiből lehet tanulni?

Tanulni? Mindenképpen az, ha kifogás esetén az író konkrétan megnevezi, mi az, ami nem tetszett, nem pedig valami általános véleményt ír, mondván, hogy ez most nem volt jó, nem tetszett. Amúgy nem mindig tudom, hogy magával a cselekménnyel van-e baj, mert azt fordítóként nem tudom korrigálni, vagy magával a fordítással, bár Snapefan és Henusa az ilyen jellegű problémákra fel szokták hívni a figyelmemet. Szerencsére nem sok ilyen eset fordult elő, és én nagyon méltányolom (ki nem?) a pár szavas visszajelzéseket, hogy tetszett a fejezet.

Te szoktál kritikát írni az eredeti történethez?

Bár nagyra becsülöm azokat, akik minden általuk elolvasott történethez, sőt minden fejezethez írnak kritikát, én sajnos nem vagyok ilyen szorgalmas, de azért egy-egy kritikát szoktam írni, ha valami nagyon tetszik, legyen az fordítás vagy eredeti történet.

Hogyan, milyen reklámmal ajánlanád nekem a Főnix trilógiát, annak tudatában, hogy alapvetően nem sok SSHG-t olvastam eddig (pontosabban egy szemet), s első hallásra kicsit idegenked(t)em a párostól? (Ne fogd vissza magad, ez itt a reklám helye!)

Egyrészt éppen a fenti érvet használnám: a trilógia pontosan olyan helyzetet teremt, ami hihető, elfogadható ennek a párosnak az esetében. Egyfajta mentor történetként indul, vagyis vissza az alapokhoz, amikor Piton a tanár, Hermione a diák. És ez nagyon finoman változik: együtt dolgoznak, megkedvelik egymást, végül egymásba szeretnek, de nem lépik át a határokat, amíg a tanár-diák viszony fennáll köztük.

Másrészt a könyvek az eredeti regények hangulatát, világát idézik fel, tehát ha valaki mintegy tovább szeretné olvasni a Rowling-féle Harry Pottert, annak mindenképpen ajánlom. Igaz, hogy ez nem volt olyan nehéz dolog az első két résznél, hiszen azok újramesélik a 6-7. regényt. A nagy teszt a trilógia 3. könyve volt, hogy sikerül-e ezt mindenféle mankó nélkül folytatni. Szerintem igen. Grangerous ügyesen szőtte tovább a szálakat: az új cselekmény pontosan azokat a problémákat vonultatja fel, amivel egy háború utáni, szétzilált, bizonytalan közösségnek szembe kell néznie, és persze a megkezdett Perselus–Hermione szál is folytatódik.

Ráadásul a szerző zseniális abban, hogy kiszúrja az eredeti regények apró réseit, hiányait, amelyek nekünk esetleg fel sem tűnnek, s ezekbe kapaszkodik bele, ezeket tölti fel mindenféle érdekes kiegészítéssel. Ilyen a 3. könyv alapja: a bodzapálca további sorsa. Nekem például soha nem jutott eszembe, hogy Harry miféle veszélynek teszi ki magát, amikor magának ismeri el a pálcát! S persze az sem utolsó szempont, hogy Piton szemszögéből is láthatjuk a történteket, ráadásul fantasztikusan jó stílusban megírva.

Villámkérdések:

Ki a kedvenc szereplőd a HP-ből?

Piton és McGalagony.

Mi a véleményed a MAJOM-ról?

Jó szándékú vállalkozás, csak a módszereivel van baj. Ha Hermione rögtön úgy állt volna neki, mint a Pet Projectben a PITA-nak, bizonyára sokkal eredményesebb lett volna.

Roxforti órákról melyik lenne a kedvenc és miért?

Kapásból rávágnám, hogy a bájitaltan, de nem lennék hozzá elég precíz. A bűbájtant valószínűleg szeretném és az átváltoztatástan felsős anyagát is (amikor valamit el kell tűntetni vagy elővarázsolni). Szerintem a mágiatörténet sem lenne rossz, ha valaki más tanítaná.

Mit gondolsz, inkább büntetőmunkára járnál vagy prefektus lennél?

Szerintem valahol a kettő között. Nem hiszem, hogy keresném a bajt, meg utálatos munkákkal sem szívesen tölteném az időmet, de a többi diákot sem szeretném hajkurászni, hogy próbáljanak meg végre viselkedni.

Ha elvégezted a varázslóiskolát, melyik pályán tudnád elképzelni magad a felnőtt életben?

Először persze a tanári pálya (a Roxfortban!) jutott eszembe, de nem szívesen élném le magányosan az életemet. A második ötletem olyasféle minisztériumi állás lenne, ami a mágus–mugli kapcsolatokkal foglalkozik. A könyvekben a varázslók nevetségesen keveset tudnak a másik világról, még akkor is, ha mugli település közelében laknak, és a roxforti mugli tanulmányok sem ér túl sokat. Ezen lehetne valamit változtatni.

Szoktad-e visszaolvasni magad, mondjuk hónapok elmúltával?

Mikor hogy. Általában nem jellemző, de muszáj javítgatni a Főnixet, mert az első részeknél még nem volt, aki korrektúrázná a szöveget. Sajnos elég lassan haladok vele.

Mi inspirál?

Fordításra? Leginkább maga a jó történet.

 Olvasók kérdezték:

Mi a kedvenc könyved a hétből? Melyik a kedvenc filmed? Ki az a karakter, aki számodra nem elég könyvhű, nem ilyennek képzelted el a filmvásznon olvasás közben

Filmben is és könyvben is egyaránt a 3. rész. Könyvben ez volt az első hét kötetből, amit angolul olvastam. Vonaton ültem, és ez volt az egyetlen olyan vonat utam, amikor örültem, hogy elakadtunk. Mire hazaértem, csak pár fejezet maradt. Ami a karaktereket illeti, hirtelenjében nem tudok olyat megnevezni, akit nagyon másnak képzeltem volna, bár… Alan Rickman igazán kedvenc színészem, és borzasztóan tetszett az első részekben, de a végére mintha túl idős lett volna Piton szerepéhez, és ezen a sok smink sem tudott javítani.

A leghajmeresztőbbfic alap, amivel valaha találkoztál :-)

MPreg, azaz Male Pregnancy :-) Azt hiszem, ennél hajmeresztőbb ötlettel nem találkoztam, talán csak az volt még hajmeresztőbb, amikor egy illusztrációt is találtam valahol… Harry terhesen…

Van-e másik fandom, amit úgy ismersz és szeretsz, mint a HP-ét?

 Érdekes, mert elég sok Kagome–Sesshoumaru történetet olvastam, de az animét (Inuyasha), ami az alapot adja, nem láttam, vagyis csak annyit, hogy nagyjából tudom, miről szól. Igazából a hely és idő (Japán, 16. század) meg ez a lehetséges párosítás (modern, halandó lány + feudális youkai nagyúr) ragadott meg: éppen olyan valószínűtlen, mint a Piton–Hermione kombináció, ugyanakkor nagyon csábító. És tényleg hihetetlenül jó történeteket találtam! Próbálkoztam még a Gyűrűk urával, de az nem jött be; egyelőre másra nem volt időm, de szívesen belenéznék, mondjuk, a DoctorWho, esetleg a Trónok harcafandomokba.

Milyen a bögréd? A letisztult színeket szereted, vagy a figurásabb, vidámabb darabokat?

Több is van: az egyik egy régi, rózsás darab, szolid, nem giccses; a másik inkább vicces: kék-fehér, és mackók vannak rajta.

Kedvenc étel?

Nagyon szeretem mostanában a tapas- és bruschetta-féléket, ezen kívül télen a sajt- és krémleveseket.

Mit tennél, ha egy napon mennél az utcán, és szembejönne veled a saját hasonmásod, aki tényleg a megtévesztésig úgy nézne ki, mint te?

Hát, nehezen tudom elképzelni, de gondolom, miután magamhoz térnék a sokkból, valószínűleg felhívnám anyámékat, hogy mit csináltak az ikertestvéremmel. Vagy esetleg vadul keresném a kandi kamerát.

Lesz még közös projekt Midnights Prophettel?

Nagyon örülnék neki, de nem beszéltünk róla. Neki is sok dolga van, és tudom, hogy több ficet is célba vett, hogy lefordítja. Amúgy szuper jól tudtunk együtt dolgozni, vagyis részemről semmi akadálya, hogy folytassuk, ha majd megint találunk olyasmit, ami mindkettőnknek nagyon tetszik.

Nos, azt hiszem, nem maradt más hátra, mint elköszönni tőled, Elwyng. Szeretném megköszönni azt, hogy vállaltad az interjút, s ennek köszönhetően megismerhettelek! Kívánok neked még sok-sok örömet a fordításban és hasonlóan szép sikereket a jövőben!

Theodora S Carter