E_Alex interjú

Biztosan többeteknek ismerős az a szituáció, amikor egy már fejben előre kigondolt jelenet monitorra begépelve mégsem ugyanúgy jön ki, a szereplők megmakacsolják magukat, és ellenkeznek. Nos, sokáig én magam is bosszankodva fogadtam ezt, ám a következő interjúalanyommal való beszélgetés során rájöttem, talán mégsem rossz dolog ez. Talán valóban hagyni kell, hogy a szereplőink éljenek, és azt tegyék, amit jónak látnak. Fogadjátok szeretettel a Vérbörtön és a Várni fogok rád íróját, E_Alexet!

Először is arra kérlek, mondj pár szót magadról. Mit érdemes tudni rólad?

Erdőss Alex vagyok, ahogy a különböző profiljaimon is szerepel, LMBTQ-zugíró, és bár csak mostanában kezdtem publikálni, már jó ideje írok, csak sokáig kerestem a helyem, vagyis az írásaim helyét.

Pontosan mióta foglalkozol írással, és mit jelent ez számodra?

Komolyabban öt-hat éve, bár pontos dátumom nincs hozzá. Túl azon, hogy az írás maga élmény, és azt gondolom, hogy úgy van értelme, ha én is élvezem a folyamatot, bízom benne, hogy átadok az írásaimmal néhány fontos gondolatot is. De elsősorban az élmény számít. :)

Biztos vagyok benne – a kapott véleményeid alapján –, hogy így van. De ne szaladjunk ennyire előre. Említetted, hogy témád az LMBTQ, ami a szexuális kisebbség összefoglaló elnevezése. Miért éppen ez a téma? Mi fogott meg benne?

Azért ez, mert én is érintett vagyok. Egészen pontosan meleg. Ugyan ez még nem feltétlenül indokolja a témaválasztást, de így kezdtem az írást: a saját ezzel kapcsolatos gondolataimat akartam szavakba önteni. Tehát maradt ez a téma, és most már valami nagyobb célt is próbálok vele elérni.

Szabad megtudakolni azt a bizonyos nagyobb célt?

Közelebb hozni az embereket a témához, a melegekhez. Hiszem, hogy ez egy szórakoztató művön keresztül könnyebb, mint másképp. És remélem, hogy olyan karakterekkel dolgozom, akik a melegségük ellenére is képesek közel kerülni az emberekhez.

Szórakoztató művet említettél, ugyanakkor a Várni fogok rád című történeted egy igen komoly témával foglalkozik, mégpedig a nemi erőszakkal és annak feldolgozásával. Mesélnél erről egy kicsit? Mi késztetett a megírására?

A szórakoztatót nem a vidám értelemben gondoltam. Hanem úgy, hogy nem szépirodalom vagy dokumentarista. A többi írásomban is foglalkozom komoly dolgokkal – egy részüket maga a téma, mármint a melegség témája hozza magával. Rendszerint nem gondolkodom rajta sokat, hogy mi késztet valaminek a megírására, ha kipattan a fejemből az ötlet, csak megírom. Várni fogok rád-dal is így volt. Próbáltam megmutatni egy utat, hogy milyen hatással lehet egy ilyen esemény az áldozatra és a hozzátartozókra. A visszajelzésekből azt gondolom, sikerült jól megjelenítenem ezt az utat.

Ha már említetted a visszajelzéseket: több olvasódban is felmerült, hogy saját tapasztalatból merítetted az ötletet. Milyen érzés ez számodra?

Amíg nem mondják, hogy ez az írás rovására megy, addig nagyon jó érzés. Azt jelenti, hogy hitelesen adtam át, amit a szereplők megéltek.

A történet befejezését nyitva hagytad, az olvasókra bízva, hogy úgy gondolják tovább, ahogy ők szeretnék. Miért?

Mert így láttam jónak. Egyrészt, az már egy másik történet lenne, másrészt, nem biztos, hogy az olvasók örültek volna az általam elképzelt folytatásnak. Néha jobb nyitva hagyni a kiskaput.

Egy másik publikált írásod a Magyar Agyar Pályázatra íródott Vérbörtön, mellyel harmadik helyezést értél el. Milyen érzés?

Nagyszerű. Főleg, hogy az volt az első publikált írásom. Büszke vagyok rá, bár tudom, hogy nem tökéletes – rávilágítottak a hibáira, amivel sokat segítettek, ami a továbbiakat illeti.

Ezen kívül van egy facebook-oldalad, ahol az érdeklődők további információkat kaphatnak a készülő munkáidból. Ott láttam, hogy indultál a III. Aranymosás Irodalmi Pályázaton, ahol az írásodat e-bookra jelölték. Mit jelent ez pontosan?

Az Aranymosás nyílt regénypályázat, a Könyvmolyképző Kiadó szervezi, minden információ megtalálható róla az Aranymosás weboldalán. Az e-book jelölés azt jelentette, hogy átjutottam a második rostán, de a kiadóvezető, akié a végső döntés, úgy határozott, hogy elutasítja a regényt.

Sajnálom. Ez mennyire befolyásolja a további terveidet?

Nos, nyilván változtatott az elképzeléseimen, de van B-tervem, több is, most csak azt kell kitalálni, hogy melyik úton haladok tovább. Továbbra is szeretnék online publikálni, ez biztos, és keresem a lehetőséget, hogy hogy jelenhetnék meg.

Sok sikert kívánok a továbbiakhoz! Ezen kívül részt vettél 2014-es Budapest Pride Fesztivál Töltőtoll Koptatók Klubja írói pályázatán, ahol közönségdíjjal jutalmaztak. Három pályázat, mindegyiken igen szép sikereket tudhatsz a magadénak. Ezek után felmerül bennem a kérdés, hogy alapvetően szereted a kihívásokat (nem csupán írói értelemben)?

Az élet maga kihívás :D Komolyan viszont: az ember nyilván szeret visszajelzést kapni, ha versenyről van szó, még jobb, ha sikereket tud elérni. És ha be akar törni a köztudatba, akkor minél több helyen kell megpróbálni szerepelni és jelen lenni. Tehát igyekszem kihasználni azt a néhány lehetőséget, ami adódik.

Igen ambiciózus személyiség vagy, annyi mindenesetre bizonyos. :) Hallottam már olyan véleményt, aki azt mondta, ő mindig úgy indul neki egy kihívásnak, hogy nyerni fog. Te hogy vagy ezzel?

Egyetértek az illetővel. Máskülönben mi értelme lenne? Persze előfordulhat olyan kihívás, ahol pusztán a játék a lényeg, nem az eredmény, de ahol tét van, ott a győzelmet kell megcélozni.

A következőkben a karakterekről szeretném kikérni az álláspontod. Különböző véleményekkel találkoztam: van, aki szereti saját maga kézben tartani őket, és van, aki hagyja, hogy "éljenek". Te ilyen tekintetben hová tartozol?

Nem vagyok egy diktátor-alkat.:D Jobb, ha élnek, több benne a potenciál.

Ezek szerint nem zavar, ha megváltoztatják az általad elképzelt történéseket? Mennyire nehéz bánni velük?

Nem szoktam elképzelni, hogy alakuljanak a dolgok. Van egy kezdő és egy végpontom, ami közte van, az számomra is meglepetés. Szerintem könnyen bánok a karakterekkel, bár minden történetben akadnak olyan kockák, amik nehezebben kerülnek a helyükre.

Mit teszel olyankor, ha épp egy nehéz résznél tartasz? Várod, hogy helyre billenjen minden? Mennyi idő ez általában?

Változó, hogy mennyi idő. Amikor Aranymosásra írtam a regényt, ott nem volt idő arra várni, hogy helyre billenjen a dolog, muszáj volt sürgetni. Akkor zenét hallgattam, újraolvastam a már megírt részeket.

Miután a te karaktereid élnek, szeretném megkérdezni a véleményed a másik oldalról. Látszik egy íráson, ha az írója irányít?

Mennyire befolyásolja ez a történet minőségét?

Azt gondolom, sokszor meglátszik. És ha látszik, az rontja a történet minőségét, bábokról senki sem olvas szívesen. De azt azért nem mondanám, hogy minden esetben feltűnik. Ha jól csinálja az író, és közben a karakter személyiségéhez is passzol, ami történik, akkor nem fog látszani.

Ez valószínűleg nem egyszerű kérdés, de van olyan karaktered, aki valamiért közelebb áll hozzád, mint a többi? És olyan, akivel nehezen találtad meg az összhangot?

Biztos van, de nem tudok sorrendet felállítani. Mivel Kereszttűzben (az Aranymosáson indult regényem) írására egyébként is nehezebb volt ráhangolódni, azt mondanám, hogy azok a karakterek távolabb állnak tőlem. De a végére ez megváltozott.

Beszéljünk egy kicsit az általad olvasott történetekről, legyen az könyv vagy amatőr írás. Mi alapján fogsz neki egy történetnek?

Leírás. Elsősorban. Meg persze a meleg téma vonz, ritkán olvasok mást. Angol nyelven is olvasok. De a belekezdésen túl nehéz engem megfogni, és ha valami nem tetszik, otthagyom. Válogatós vagyok.

Ehhez kapcsolódóan lennék kíváncsi a személyes véleményedre: mitől jó egy írás? Mik azok az elemek, amikkel figyelemfelkeltővé, élvezetessé lehet tenni és mik azok, amik elronthatják (gondolok itt a túl rövid vagy nagyon terjengős leírásra például)?

Ez személyes vélemény. Legyen jó a szöveg. Legyenek jók a karakterek. Jobban érdekel a motiváció, mint a környezet, így például leírásokat olvasni és írni sem szeretek. Szeretem, ha ezek a motivációk reálisak és hihetőek, és nem rugaszkodik el egy történet a valóságtól (ebbe értendő a történet belső valósága, ha fantasyról vagy sci-firől van szó). De az emberek mindenütt emberek, viselkedjenek ennek megfelelően.

A realitást, hihetőséget én is fontosnak tartom. Miután te magad is komolyabban foglalkozol írással, mennyire vagy kritikus más munkájával szemben?

Vérkritikus vagyok. Bár ezt igyekszem véka alá rejteni, és nem nagyon kritizálok másokat.

És magaddal szemben?

Az ember a saját munkájában nehezebben fedezi fel a hibát, de azon vagyok, hogy minél kevesebb legyen benne.

Van bétád, vagy szoktál megkérni valakit/valakiket, hogy előolvassa, amit írsz?

Természetesen vannak előolvasóim. Van, aki javít is, van, aki csak véleményez.

Végül, van olyan téma, kérdés, amiről esetleg szeretnél még beszélni, és eddig nem tértünk rá ki? 

Szerintem minden témát körüljártunk, ami fontos lehet egy író életében, úgyhogy nem :)

Köszönöm szépen, hogy vállalkoztál az interjúra. Személy szerint nagyon élveztem a beszélgetést, és sok sikert kívánok a további terveidhez. :)

Mint mondtam, a lehető legtöbb helyen kell jelen lenni, így én köszönöm a lehetőséget, és én is élveztem a beszélgetést. :)

Cartwright