Sybill Dumbledore interjú

Következő alanyom csak nemrég robbant be a fanficek világába, de máris hírnevet szerzett lelkesedésével és lendületével. Én magam úgy ismertem meg, hogy pályafutásom leghosszabb kritikáját hagyta az egyik történetem alatt, s az általa írt hozzászólás tele volt a Merengő működésének rejtelmeivel kapcsolatos kérdésekkel. Most ezt igyekeztem méltóképpen viszonozni, s bombáztam meg sajátjaimmal Sybill Dumbledore-t! Olvassátok szeretettel beszélgetésünket!

Kérlek, mutatkozz be nekünk!

Nem tudom, ezt honnan kéne kezdeni, de rendben. Kétezres születésű, érésben fogalmam sincs hol tartó kamaszlányka vagyok. Szeretem az idegennyelveket, most a latint hajszolom, és külön kedvelném az olyan történeteket, amik egy-egy kevésbé ismert országban játszódnak. Rólam annyit lehet még tudni, hogy ha valamiben különbözöm az átlagtól, arra érdemtelen módon büszke vagyok - pedig nem kéne, hogy tovább hízzon a májam - így például a balkezességre; szeretem a balkezes főszereplőket is. Persze nem ezek miatt az apróságok miatt fogom eldönteni egy történetről, hogy elolvasom-e vagy sem, mielőtt bárki félreértene. És ha már itt tartunk, elég könnyen félreérthető vagyok, ebből következik az is, hogy azt viszont nem szeretem, ha olyat feltételeznek rólam, ami sértő, vagy nem igaz, vagy mind a kettő egyszerre. Alapjáratban egyébként csendesnek és szerénynek tűnő lány vagyok, de ez ne tévesszen meg senkit, sokkal közelebb járok az álszerénységhez. És amit fontos rólam tudni, hogy nemigen tudok témához kapcsolódó dolgokról beszélni. Sok álmom van, nagyok és kicsik és enyhén szürreálisak a lehetségesek közt, de... hát, azért próbálkozom. Egyik ilyen célom az, hogy egyszer elismert legyen valamelyik munkám, ami szót csak azért nem írtam idézőjelbe, mert az már tényleg álszerénynek tűnne. Még a végére annyit leírok, hogy bár én sem tartozom a nagyon szépbeszédű lányok közé, nem szeretem a káromkodásokat. Jó, az ilyen kevésbé vészesekkel alapból nincs különösebb bajom, mert én is használom őket, de a hím nemiszerv bizonyos neveit, mások rokonainak, vallásának, Istenének való szidását azért nem szeretem hallgatni. Azt hiszem ennyi lenne az, ami érdekesebb. (-:

Ha egy személyt jobban meg szeretnél ismerni, te milyen kérdéseket tennél fel neki?

Miket olvasol, szeretsz olvasni? Mit csinálsz szabadidődben? De elsősorban inkább olyat kérdeznék tőle, hogy: Te tudsz beszélgetni? Szerinted hogyan kell?

Nos, akkor próbáljunk meg beszélgetni *mosolyog* Téged mikor kebelezett be a HP?

Úgy tizenegy éves korom körül. Ha jól emlékszem, ötödikben - vagy talán hatodikban - félév táján kölcsönöztem ki az első kötetet.

Kedvenc idézet a Harry Potterből?

Nincs, és lehet, hogy kicsit szégyen, de egyet sem tudok fejből, most kikeresni egyet pedig túlságosan is rám vallana, és az nem lenne jó.

Miután kikölcsönözted az első kötetet, gondolom nem volt megállás. Mi a véleményed a filmekről?

Szerintem jók lettek, nekem legalábbis tetszettek a megoldások. Bár néhány jelenetet beletehettek volna a könyvből, amit kihagytak belőle, de konkrétumokat nem tudok megnevezni, tehát olyan nagyon nem hiányoztak. Egy dolog volt csak, ami nem tetszett bennük, az pedig a párszaszó volt, valahogy furcsán jött ki nekem - de ezek már csak ilyen apróságok, amikbe belekötök, összességében tényleg tetszettek a filmek. (Hát még a színészek... :D )

Alapvetően melyik HP karakter áll hozzád legközelebb?

Ron. És néha Hermione... vagy Ginny. Attól függ, melyiküket olvastam régebben vagy éreztem inkább elhagyottnak (ez a karakter fog hozzám közelebb állni.) De Ron mindenki felett. Azért ő, mert szerintem Rowling eléggé elhanyagolta őt, nem bontakoztatta ki eléggé, valamint számomra hihetetlen és elképzelhetetlen jellemfejlődésen ment keresztül, mire elértünk a hetedik részig. HP7 spoiler: Én nem hiszem, hogy csak azért, mert éhes, elhagyná a barátait (márpedig a könyvből nekem nem jött le egyéb indok.) Spoiler vége. Én az első két kötetben egy szeretni való, figyelemre vágyó kis kamaszfiút ismertem meg, aki mellékesen szereti a hasát, és egy kicsit hadilábon áll az illemmel (de mindenkinek vannak hibái, nemde?) és ezt a képet sokáig őrizgettem magamban. Kicsit sajnáltam is, amiért Fredék annyit cukkolták, hogy kamaszos kifejezéssel éljek, és hogy nem kapott elég szerepet sem a könyv eseményeiben, sem a többi szereplő életében. Persze az is közrejátszhat ebben a szimpátiában, hogy szerintem kicsit hasonlítok rá, leszámítva azt, hogy nem tudok sakkozni és kicsit illedelmesebbnek tartom magam (fő az ego... mit fő, már sül!) tehát a hasonlóság is nagy úr. És Percyt is szeretem, de őt csak azért, mert nem igazán ismertük meg pozitív oldalát és nem is szerepelt mondhatni semmit. Utána következik a többi Weasley... és a sor Harryvel zárul, mert ő a legnemkedvencebb karakterem.

Kötetek közül melyiket tudnád unalomig olvasni?

Az elsőt valószínűleg, de akár a negyediket is, azt nagyon szerettem! Ezek a kedvenceim, szerintem; talán még az ötödik...

Hogyan kerültél kapcsolatba a fanfic világgal? Mert ugye a HP csak az első kapocs volt, a fandomba való bekerülés pedig az ok, amiért felkerestünk.

Negyedik után elmentem az iskolámból, ahonnan viszont az egyik barátnőmmel egy időben újra össze-össze járogattunk - szintén öt-hatodikban - a városi könyvtárba. Kiderült, hogy ő is szereti a HP-t és azt mondta, van egy történet az interneten, ami annak a folytatása. Nos, azt nem találtam meg, helyette viszont ráleltem egy merengős fanficre. Onnantól még kacsáztam egy aprót, de lényegében ekkor ismertem meg a fanfictionök világát.

Milyen fanficeket olvasol szívesen a Merin? Mik a szempontok, amiket figyelembe veszel egy történet elolvasása előtt?
Csak Harry Potteres fanficről van szó? Ott elsősorban a kategóriát nézem, mármint ha szerelmes történetről van szó - az olyanokat is nagyon szeretem - mivel valami szörnyű szűklátókörűségemben nem vagyok hajlandó olyan történeteket olvasni, aminek egyik tagja Piton, Harry, Draco vagy Hermione (bár utóbbi kettőt Ronnal szívesen olvasom). Tehát elsősorban a szereplőket nézem meg, de persze a tartalmát is elolvasom. Itt nincs különösebb szempont, ha megfog és felcsigáz akkor "Hajrá az olvasásnak!", de ha nem vált ki belőlem különösebb reakciót, akkor sokszor ott hagyom a történetet. Általánosságban véve szeretem még a saját szereplős történeteket is, de ott szoktam figyelni rá, hogy mennyire tűnik nekem Mary-Sue-nak a főhősnő - sokszor ettől függetlenül is tovább olvasom a történetet, ha tetszik a cselekménye, legalábbis szerintem (-: Ó, és hogy ki ne felejtsem: mindig megnézem a korhatárt és azt, hogy van-e erotikus tartalom vagy nemi erőszak, esetleg MPREG figyelmeztetés, ezek ugyanis egyre inkább riasztanak.

Minek a hatására kezdtél el te magad írni?

Nem tudom. Volt(ak) ötlete(i)m kiskoromban, amiket akkor nagyon meg akartam írni, gondolván, hogy "hű de jó, majd kiadok egy könyvet". Aztán később újra jöttek az olyan képzelődéseim, amiket mindenképpen meg akartam írni.

Barátaid, családod tudja, miért  ragadsz ott a monitor előtt legtöbbször, hogy van itt egy rejtett világ, ami magával ragadott és olykor még meg is ihlet?

Tudják és (a (kis)családom) nem örül neki túlzottan XD Ezért van, hogy este lekapcsolom a villanyt a szobámban és sötétben gépezek. Rontja a szemem, de hát... A barátaimat pedig szerintem nem érdekli, csak egy kicsit. Meghallgatják, ha beszélek.

Elmesélnéd nekünk, hogyan találod ki az alaptörténetet egy-egy fanficedhez? 

Csak fanfic vagy saját történet is ér? Teljesen változó egyébként :D Tehát volt, hogy csak olvastam egy másik fanfictiont és egészen máshogy alakult, mint ahogyan én azt előre gondoltam, vagy éppen egy általam szeretett karakter vajmi kevés figyelmet kapott, akadt egy engem kíváncsivá tevő, de egyébként lényegtelen és elvarratlan szál, esetleg egy érdekes kérdésre sokáig nem volt válasz (vagy mindez egyszerre) ami alapján beindult a fantáziám. De igazándiból bármi hatására ötletelésbe kezdek, lehet az egy jó, ritmusos (nem tuc-tuc) zene vagy egy film trailer-e is. Volt már olyan is, hogy álmodtam... vagy csakúgy magától eszembe jutott valami, mert éppen unatkoztam és jobb dolga nem akadt az agyamnak.

Kinek a véleményét kéred ki az írásaid kapcsán? És mennyire hallgatsz rá? Gondolok itt arra, hogy ha az illető azt mondja, az általad legnehezebben összerakott részre, hogy felesleges, kihúzod-e?

Ezek a kérdések együtt vannak? Egyébként nem igazán kérem ki senkinek a véleményét, mivel nagyon nincs, akitől kikérhetném. Ha már eljutott odáig, hogy fent legyen egy oldalon az írásom, akkor a kritikákat várom bőszen, mivel azok mindenféle véleményt tartalmazhatnak. Külön tényleg nem szoktam senkitől, maximum egy-két barátnőmtől (osztálytársamtól), de az teljesen más, mintha egy idegen ember mondaná el a 'műről' a gondolatait, de ez nem azt jelenti, hogy nem adok a barátok véleményére. Hallgatni nem tudom, hogy szoktam-e az emberekre, elég önfejű és lusta vagyok, ami azt illeti. Ha valami szerintem jó, akkor nem írom át, de ha már elérték az emberek azt, hogy ránézni se bírjak az írásomra, annyira osszam a véleményüket (egyszer elég volt elolvasni, mivel egyáltalán nem tetszett), akkor nem bírom újra elővenni. Erről nem a kritika megfogalmazója tehet, persze (-: Csak ilyen vagyok, de még változhatok. Olyan még nem volt, hogy egy részt valaki konkrétan feleslegesnek ítélt volna, de ha lenne és én sem találnám lényegesnek, akkor simán kitörölném.

A szereplők tulajdonságait általad ismert emberekről mintázod?

Lehet, de tudtommal nem. Igyekszem én magam kitalálni őket... vagy mégsem? Most elbizonytalanodtam. Az, hogy én mindegyik történetemben így vagy úgy, de jelen vagyok, az biztos. Volt egy olyan írásom, amit szándékosan az osztályomról akartam írni, persze más nevű és külsejű, kicsit megváltoztatott szereplőkkel. Ezt a kettőt leszámítva viszont szerintem ez általánosságban véve nem jellemzi minden karakteremet. Oké, még olyan akad esetleg, hogyha valakire éppen haragszom, akkor elfantáziálgatok róla, hogy milyen is lenne negatív szereplőnek... de az ilyen emberekből végül mindig egészen más személyiségű egyén lesz. A válaszom tömören tehát: változó.

Van-e olyan történeted, amit ma már visszagondolva másképp írnál meg?

Hűha, befejezett történetről van itt szó? Olyanból nekem még nem sokam van. De a kérdésedet megválaszolva igen, akad egy. Elsőként rögtön az első kihívásos történetemet említeném, amivel elsőre elégedett voltam, de a hibáimra rávilágítottak és felnyitották a szemem...most már egészen másképp írnám meg. Ugyanez kezd lenni a mostani kihívásos sztorimmal, csak jóval enyhébb verzióban. Azt hiszem, ez még így is lesz (-:

Szoktad-e visszaolvasni magad, mondjuk hónapok elmúltával?

Időnként bele-bele lesek egy-egy Merengőre feltöltött történetembe, vagy ha folytatásos regényt (kell az idézőjel?) írok, akkor visszaolvasom a korábbi fejezeteimnek pár részletét. Volt, hogy egy egy évvel korábbi (már három éves) írás kezdeményemre voltam kíváncsi... attól Uram ments meg minket! Lehet, hogy most már azt mondanám: Mungót neki!

Néhány kihíváson is felbukkantál már. Miért vágtál bele? Visszaemlékezve az első kihívásomra, én nagyon sokat tépelődtem rajta, nevezzek-e, vagy sem.

Nem tudom. Izgatott, hogy milyen is lehet határidőre és megadott szempontok alapján írni, és hát nem utolsó sorban - anyagias-földies (mardekáros-beütésű?) - emberként a lehetséges díjak, emlékbannerek is kápráztattak. No meg persze az esetleges elismerés, amit egy jó helyezéssel és jó történettel elérhetnék. Tehát ilyen kevéssé szép és nemes dolgok motiváltak, mint a saját "jóügyem", de mivel annyira nem vagyok hiú, tudtam, hogy ez elsőre nem fog menni. Így hát belevágtam, hogy majd egyszer...

Hogy állsz a határidőkkel egyébként?

Rosszul, egyszerűen borzalmasan. Első kihívásomon rögtön késtem, most (a másodikon) pedig majdnem, hosszú ideig szüneteltettem az írást, majd a végén fejeztem be.

Szerinted mitől jó/elismert/olvasott egy író?

Jónak akkor jó, ha nem unom meg a könyvét tíz oldal után és nem utálom meg a főszereplőt a könyv végére (nálam ez a mérce, de lehet, hogy kicsit egyéni.) Szerintem akkor elismert, ha akad néhány komoly olvasója, aki nem csak egyszer átszalad a regényén és el is felejti, mi volt az, esetleg ha egy másik irodalommal foglalkozó ember/bárki nála "nagyobb" gondol róla valami jót, vagy ha a műve nem veszik el az idő rengetegében és évek/tán évtizedek múltán is emlékezni fognak a könyvére. Ehhez nem feltétlen kell nagy rajongótábor. Ugye könyvet író íróról beszélünk? Most merül fel bennem a kérdés. És szerintem akkor olvasott (akár a fanfic világban is) valaki, ha a lehetőségekhez képest akad egy pár ember, akit nem csak érdekel, amit ír, hanem végig is olvassa (ahol lehet, akár véleményezi is) azt. Bár igazándiból ha a szó szoros értelmében vesszük, akkortól kezdve már olvasott írónak számít, ha ő maga egyszer átfutotta a művét. Akkor már valaki elolvasta, nem? De viccet félretéve, ott az előbbi válaszom (-:

Kicsit beszéljünk a jövőről! Neked vannak írói ambícióid a felnőtt életedben is?

Ó, de még mennyi! Persze kinek nincsenek? Sok könyvet szeretnék kiadni, mert nagyon sok ötletem van és akkor is töretlen maradok, ha ez mások szerint esélytelen. Én akkor is félig író leszek.

Milyen fanfices terveid vannak a közeljövőre nézve?

Hűha, soroljam? :D Szeretnék írni sok hetaliás fanficet (az egy anime, aminek a karakterei a világ országai), közülük sok angol nyelvűt Magyarország főszereplésével. Pár HP-s ötletem is van, az alapítóktól kezdve Tekergőkön át egészen a harmadik generációig. Saját történet ötleteim viszont rengetegen vannak :D És ami a lényeg: minél több kihíváson részt venni! Tehát sok-sok kihívásos sztorit akarok még írni, egészen addig, amíg egyszer mindenki elégedett nem lesz velem. Ennek az okát ugye már leírtam (-:

Mit látnál Edevis tükrében, ha szabad egy ilyen személyes kérdést feltenni?

Szabad, persze :D A választ viszont nem tudom. Egyelőre két szélsőséges dolog jut eszembe, de mindenképpen a jövőképemet látnám. Az egyik esetben családom lenne, férjem és gyerekeim, akiket nagyon szeretek és nagyom sok szép időt töltök velük, valamint hasznos és jó munkám van mellette. Vagy ezt látnám, vagy a másikat, tehát lényegében Edevis tükre megmutatná nekem, hogy melyik fajta jövőt is akarom választani igazán a kettő lehetséges közül. Remélem érthető, mi a másik (-:

Ha ahhoz viszonyítunk, hogy voltak olyanok, akik minden HP kötet megjelenését izgatottan várták az évek során, tényleg együtt nőttek fel az Aranytrióval, te már egy új generációhoz tartozol, akik közül mindenki csak úgy emelgeti le a polcokról a könyveket, s rövid időn belül Harryből felnőtt lesz, anélkül, hogy az olvasó "megöregedett volna". Mit gondolsz, ennek ellenére JKR teljesen vissza tudja adni a kamaszproblémákat, az első szerelmet, féltékenységet neked?
Nagyjából igen. Igaz, Harry szerelmi érzéseit és barátaival szemben tanúsított "ne gyertek velem" (7. kötet) központú gondolkodását, számomra nem túl kedves viselkedését nem tudtam annyira megérteni, de ez betudható annak, hogy enyhén szólva nem szeretem ezt a karaktert. A többiek hol kicsit, hogy jobban megjelenő problémáit viszont Harryn keresztül is jól közvetítette felém. Lehet, hogy ennek így nincsen túl sok logikája XD Azonban így van.

Neked mit jelent a Harry Potter?

Nehéz kérdés... Egy külön világot jelent, ami biztosít némi támpontot és akár menekülést a valóélet elől, ugyanakkor nem zár el a külvilágtól. Egy csodálatosan fölépített, de nem túlbonyolított történetet, aminek könnyen a szereplőjévé válhatok, mivel a főszereplőn és a főgonoszon kívül majdhogynem minden szereplő története átélhető. A problémák nem csak mágikusak, de valósak is egyben, ezért segítség is lehet olykor-olykor. Jó emlékeket idéz bennem és kellemes, egyedi hangulatot hordoz az egész varázsvilág, ami hangulat szeretem, ha elragad.

Olvasói kérdések:

Miről/Kiről szólt az első írásod? Itt most nem arra gondolok, amit legelőször feltöltöttél az internetre, hanem arra, amit legelőször begépeltél vagy leírtál. 

Kitalált személyekről szól, de természetesen (nem tudom, ez csak az én szokásom-e?) az egyik szereplőbe beleírnám magam... ha írnám végre. (Az első történetemet azt hiszem kilenc évesen kezdtem írni... a második fejezetnél tart :D ) Olyan eget rengető dolgok nincsenek benne, mint a barátság fontossága, az élet értelme, miért fontos a világbéke... legalábbis nem ezekre koncentrál. Lényegében egy fantasy világban játszódik, amely egybeesik a mi 21. századunkkal. Ilyen "nagy dolog" amiről esetleg szólhat, maximum az lehet, hogy a vallásos gyerekek mit gondolhatnak, élhetnek meg másként (két főszereplő hívő a négyből), az is árva-e vajon, akinek élnek a szülei, de idegen a családja, vagy akinek meghaltak a szülei, de szeretik a nevelőszülei... Lényegében Harry Potter lányban, ha ez így érthető volt (-: A tartalom annyiból állna, hogy egy őrülten rossz gonosztevő megöl egy fiatal apát és anyát, akiknek az újszülött kislánya így a barátaikhoz kerül, ők nevelik föl. Aztán ahogy elér egy bizonyos kort, el kell mennie egy iskolába megtanulni használni az erejét... a gyilkos viszont még mindig szabadon garázdálkodik. Egyáltalán nem hasonlít Rowling verziójához, áh, dehogy...

Hogyan állnak hozzá a szüleitek/testvéreitek/barátaitok az íráshoz és a Merengőhöz?

Apám szerint nem normális dolog a Merengő (ne tessék őt megszidni, kicsit más az értékrendje és ennyi), anya dicsérte az egyik írásomat, de a Merengő népétől félt, a barátaimat egy ideig rogyásig traktáltam az oldallal, úgyhogy őket inkább nem kérdezem meg (-: Szerintem őket nem izgatja különösebben.

Sybill, nagyon köszönöm, hogy vállaltad az interjút és ez által én is és az olvasók is jobban megismerhettünk! Theodora