Fancsaly interjú

Aki régebb óta van jelen HP fanfices berkekben, és szereti a severitus, snarry vagy drarry történeteket, biztosan találkozott már Fancsaly nevével, akinek többek között olyan történeteket köszönhetünk, mint A feloldozás ára, Múlttalan utakon vagy a Mindaz, ami jár.

Email-váltásaink során egy kedves, szimpatikus lányt ismerhettem meg, akit most örömmel prezentálok nektek is.

Fogadjátok őt szeretettel! :)

Az első kérésem hozzád sem lesz más: kérlek, mondj pár szót magadról! Kicsoda Fancsaly?

Ha csak a tényekre hagyatkozunk, akkor egy 27 éves fiatal nő vagyok, a fővárosban élek a vőlegényemmel egy apró albérletben, ami híven tükrözi, milyen lehet egy lépcső alatti gardróbban élni. Na, nem is a mérete, mint inkább a sötét sarkokra jutó pókok száma miatt. Épp abban az életkorban vagyok, amikor már nagyon illene felnőttként tekinteni saját magamra, de ez az esetek többségében nem igazán sikerül. Rendelkezem némi bölcsész és könyvesbolti múlttal. Azóta viszont már felültem a mókuskerékre, és most éppen egy kisebb nemzetközi cégnél adminisztrátorkodom. Nem túl nagy karrier, de ez is csak egy lépcsőfok. Ami a hátteremet illeti, a szigorúan vett gyermekkoromat egy apró kis zsákfaluban töltöttem, ahol a házunk mögött emelkedő domb tetején húzódott az erdő, és kedvenc nyári elfoglaltságaim közé tartozott, hogy kijártunk a mezőre szamócát legelészni. A könyvek szeretete akkor vált igazi menedékké számomra, mikor egy költözés, és más tragédiák kiragadtak ebből az idillből. A olvasás olyan volt számomra, mint az ajtó egy ruhásszekrény mélyén, amin keresztül bárhová elszökhettem. Ez az élmény nagyrészt azóta is megmaradt. Sőt, valahol az írás is ezt a célt szolgálja nálam. Manapság viszont még elsurranni is alig van időm, annyira tele van az életem változással és tervekkel. Most éppen minden mozzanata átmeneti, és egyetlen szilárd pontom a szerelmem, akivel most próbáljuk majd megalapozni a közös jövőnket, ha úgy tetszik, épp a fészekrakással vagyunk elfoglalva. Egyébiránt csak egy teljesen átlagos lány vagyok, aki szereti a hegedű hangját, a frissen kinyílt levelek zöldjét, a régi könyvek illatát, az étcsokoládé keserűségét, és a drámai végszavakat.

Hogyan kerültél kapcsolatba a Harry Potter univerzummal? Szerelem volt első látásra?

Egy kicsit késve már akkor kapcsolódtam be a történetbe, amikor megjelent az első film, és anyukám egyik munkatársa elvitt engem is a gyerekeivel a Bölcsek kövére. Ez egyébként is kedves emlékem, mert életemben akkor voltam először moziban. Aztán pár hónapra rá a nagynénéméknél töltöttünk egy hosszú hétvégét, és akkor akadt a kezembe a Titkok kamrája, amit unokatesóm kért valahonnan kölcsön. Az alatt a három nap alatt, míg ott voltunk, eljutottam az utolsó előtti fejezetig. Sírva szálltam fel a buszra, mert a könyvet nem hozhattam haza magammal. De persze aztán megszereztem a könyvtárból az elsővel együtt, és onnan nem volt megállás. Mondhatni szerelem volt második látásra. :)

Kik a kedvenc szereplőid, illetve kik azok, akik ellenszenvesek voltak, és miért?

Hű! Természetesen nagyon szeretem az ikreket, Lunát, Molly Weasleyt, Tonksot és Lupint (annyira igazságtalan volt velük Rowling!). Velük kapcsolatban nem kell magyarázkodnom. Ők egyszerűen szeretni valóak. Az abszolút szerelem persze Perselus Piton volt. Mindig is tudtam, hogy ő is a jófiúkkal van. Még az Halál ereklyéinek megjelenése előtt a szobatársaimmal fél éjszakákon át vitatkoztunk arról, hogy Piton jó vagy gonosz, és hogy vajon mi a fenéért bízik meg benne Dumbledore. Erre persze én sem tudtam a választ, csak annyit, hogy ha gonosz is, nagyon stílusosan csinálja. :) Viszont egyetlen olyan karakter van, akit Rowling nem szánt ellenszenvesnek, én mégsem tudtam igazán megkedvelni, az pedig Hagrid. Kövezzetek meg, de engem ő kifejezetten idegesít.

Mi a véleményed a filmadaptációkról? Szerinted kinek sikerült leginkább hoznia az általa megformált karaktert?

Akármennyire próbálom is, képtelen vagyok függetleníteni a filmeket a könyvektől, épp ezért nem is vagyok kibékülve velük. Az első kettő még talán egész jól is sikerült, de a harmadik részt teljesen kiherélték azzal, hogy a Tekergőkről elfeledkeztek. Pont azt vették ki belőle, ami miatt az a kötet a kedvencem. A többi meg… Nos, abszolút könyvpárti vagyok. Ha mondanom kellene valakit, Rupert Grint szerintem nagyon jó volt Ronként. Ha más nem, rajta jókat lehetett nevetni a filmek alatt.

Van(nak) olyan karakter(ek), aki(ke)t te másként képzeltél el, mint a filmbéli énjük?

Itt jön az én szívfájdalmam. A szereplők többségével egész jól megbékültem a filmekben, na de Piton! Minden tiszteletem és elismerésem Alan Rickmannek, csodás színész volt, és nagyon sok filmben szerettem, de az én fejembe élő Perselus Pitonhoz semmi köze sem volt. Persze ez nem is az ő hibája. Egyszerűen a filmekben szerintem nem jól nyúltak hozzá a karakteréhez. Bár elismerem, hogy én kicsit talán túlidealizáltam őt.

Mit értesz pontosan az alatt, hogy túlidealizáltad őt? Volt esetleg a fejedben másvalaki, akit jobban el tudtál volna képzelni Piton karakterére?

Nem pont erre gondoltam. Nem is a színészen múlt a dolog, hanem azon, ahogy megformálta Pitont. Nekem helyenként inkább nevetségesnek és szánalmasnak tűnt, mint fenyegetőnek és titokzatosnak, amilyennek bennem él. Az utolsó részekben próbálták őt kicsit összekapni, de valahogy nem sikerült, és a Szellem Szállásos haldoklós jelenetet végképp sikerült elrontaniuk. Valahogy nekem az a filmben nem volt hiteles.

 

Volt valami, amit esetleg tanultál a történet folyamán?

Persze! Az első és a legfontosabb, hogy a Bogoly Berti féle mindenízű drazséból kerüljem a feketét és a karamell színűt, ja és a sárga színű süteményeket, mag a turbános embereket. Viccet félretéve, a könyv rengeteg tanulságot hordoz, és erről órákat lehetne beszélgetni, de ami talán számomra a legfontosabb volt, az, amit a barátságról tanított, az egymás iránti elkötelezettségről, a megbocsátásról és az elfogadásról. Valamint hogy nem kell fantasztikusan szépnek vagy okosnak lenned ahhoz, hogy különleges légy, és megmentsd az egész varázslóvilágot.

A Harry Potter univerzum méltán nagy népszerűségnek örvend nem csupán fiatalok, de sok felnőtt körében is. Mit gondolsz, miben rejlik a csodája?

Hogy másoknak miért olyan fontos, nem tudhatom. De én abban látom a csodáját, hogy Rowling egy olyan világot mesél nekünk, ahová mindenki szívesen elmenekülne, ahogyan Harry is tette. Egy hely, ahol a csodák körülvesznek, és ahol lehetőséged van megküzdeni a gonosszal, és győzni. Nálam az is nagy szerepet játszott, hogy gyakorlatilag együtt nőttem fel a szereplőkkel, így még közelebb éreztem magamhoz őket. Tavaly pedig az egész sorozatot egyben újraolvasva rájöttem, hogy ez a mese mindig nekem és hozzám fog szólni, akárhány éves is leszek, mert Roxfort az én otthonom is, ahová a hétköznapok apró-cseprő problémái elől bármikor elmenekülhetek.

Szerinted van/lesz még egy olyan fandom, legyen szó akár könyvről, sorozatról, bármiről, amit ennyien szeretnek/fognak szeretni?

Előbb-utóbb jön majd egy új történet, ami megdönti a Harry Potter egyeduralmát, és már most is sok olyan fandom van, ami méltán népszerű, csak hogy a legismertebbeket említsem, ott A tűz és jég dala ciklus vagy Tolkien világa. Igazából a Harry Potter erőssége abban van, hogy kortalan. Legyél 9 vagy 99 éves, akkor is megtalálod benne azt a hangot, ami hozzád szól.

J.K Rowling a könyvsorozat befejezése után publikált más jellegű könyveket is. Olvastad valamelyiket?

Nem olvastam őket, bár nem azért, mert elzárkózom tőlük, csak nem jutottam még el hozzájuk. Sok más történet van, ami jobban érdekel. Ha azokkal végeztem, akkor talán jöhetnek Rowling könyvei is.

Tavalyi évben pedig színházi darabként jelent meg egy Harry Potter továbbgondolás, ami a következő generációra fókuszál, azon belül is Albusra és Scorpiusra, ez az Elátkozott gyermek. Ennek kiadták a forgatókönyvi változatát nyomtatott formában is. Olvastad? Ha igen, hogy tetszett, ha nem, szeretnéd?

Már a megjelenés napján (éjszakáján) megvettem a könyvet. Leginkább a nosztalgia miatt mentem el, és mert olyan gyönyörű a borítója. :) A filmmel ellentétben ezt teljes mértékben tudtam függetleníteni a Rowling-féle Harry Pottertől. Egyszerűen csak érdekelt, hogy mások hogyan képzelik el a folytatást, és igazán nem vártam tőle semmit. Így nem is tudtam csalódni. Az Elátkozott gyermek tényleg csak egy szövegkönyv, arra viszont jó volt, hogy felkeltse az érdeklődésem a darab iránt. Most már csak egy kis felix felicis kell, és itthon is színpadra viszik a történetet. Akkor majd bátrabban merek nyilatkozni az egész történetről. Mindenesetre olvastam már jobb fanfictionöket a Merengőn. :)

Említenél ezek közül párat?

Mennyi időd van? :) Ha maradunk az Elátkozott gyermek vonalánál, akkor Heteira Albus/Scorpius párosítása az egyik kedvencem. A Hatalom-játékot nagyon szerettem. De ott vannak gernon fordításai. Ezeket még a kezdet kezdetén olvastam, és gyanítom, hogy nagy szerepük volt abban, hogy a slash felé forduljak. Ha Severitus, akkor ami először eszembe jut, az a Boldog napok a pokolban és folytatásai (enahma/Enelen), és az Egy páratlan év (ez is fordítás). Bár ezeket azt hiszem, nem Merin olvastam.  Snarryből pedig ani Passzívja az etalon, bár a mai napig sem tudom pontosan, mit szeretek benne annyira. Talán azt a rengeteg feszültséget, érzelmet és drámát, meg ani zsigeri stílusát úgy általában. Na meg ott van a legendás Házasság köve, aminek a folytatását azóta tervezem megírni, mióta először elolvastam (nem túl sok látható eredménnyel).És ez tényleg még csak a jéghegy csúcsa.

Ha már szóba került ez a továbbgondolás, tavalyi évben került moziba a Legendás állatok és megfigyelésük c. kiegészítő történet filmadaptációjának első része, mely Göthe Salmander kalandozásait mutatja be, egyfajta előzménytörténetként. Láttad a filmet? Ha igen, mit gondolsz róla? Mit gondolsz, a filmnek sikerül bevonzania a már meglévő Harry Potter tábort? Te magad kiknek az előzménytörténetét vagy továbbgondolását látnád szívesen megfilmesítve?

Láttam a filmet, és én nagyon jól szórakoztam rajta. Szerintem szerethető volt, minden egyes utalásával együtt, ami ugyan előhívta az előző hét film világát, de nem akart hozzá tartozni. Ez egy másik történet, csak az univerzum egyezik. A karakterek aranyosak, a sztori egyszerű, a filmvilág pedig nagyon hangulatos lett. De ez az én saját véleményem. Lesznek, akik már csak azért is elmennek, és akik csak azért sem. Kell hozzá egy kis nyitottság, és tudni kell függetleníteni a filmet. Szerintem nem rossz dolog, hogy egy olyan nagy hatású történetet, mint Harry Potter históriája, nem hagynak csak úgy eltűnni, hanem itt-ott visszanyúlnak hozzá, hiszen a szemüveges kis nyomi világa még mindig hatással van az olvasókra. És amit én szeretnék látni: Dumbledore és Grindelwald fiatalkori barátságáról nem lenne rossz látni egy filmet, vagy a Tekergőkről, de jó lenne egy olyan történet is, ami bepillantást enged a többi mágus iskola életébe.

A Dumbledore-Grindelwald szálra én is kíváncsi lennék, de szerintem lesz róla szó a film folytatásában, mert már lehet tudni, hogy ki fogja játszani a fiatalkori igazgatót. Ami engem nagyon meglepett, de lehet, ezzel csak én vagyok így, hogy Johnny Depp tűnt fel mint fiatalkori Grindelwald. Te hogy vagy ezzel? Szerinted miért pont őt választották? Mit gondolsz, mennyire hitelesen tudja majd visszaadni a sötét mágust.

Nekem eltartott pár percig, mire leesett, hogy ő az. :D Johnny Deppről mindenki tudja, hogy nagy átváltozó művész, és már ez a tulajdonsága is illik a karakterhez. Eddig többnyire nem okozott csalódást a művészúr, szerintem nem most fogja elkezdeni. :)

Térjünk át az írásra! Mióta írsz, és mit jelent számodra? Mi az, ami inspirálóan hat rád?

Elég banális módon Lucy M. Montgomery Emilyje inspirált először az írásra. Tizenegynehány évesen ő lett a példaképem, és szinte természetes volt, hogy én is kipróbáltam a regényírást. Csíkos spirálfüzetbe, tollal, a fiókba elrejtve. Semmi komoly. A gimiben nem is foglalkoztam vele a különböző fogalmazásokon és esszéken túl. Aztán jött a Merengő, ahol eleinte csak olvastam, aztán elkapott az alkotás mámora, és muszáj volt a saját ötleteimet papírra vetni. Egy idő után az írás helyettesítette azt, amit korábban az olvasástól reméltem. Kicsit segített kiszakadni a mindennapokból, kicsit elmenekülni, közben pedig hihetetlenül jó érzés volt létrehozni valamit. Ez a fajta teremtés hiányzik mostanában a legjobban. A Merengő légköre egyébként nagyon sokat adott a dologhoz. Az olvasók, a bétáim, az a rengeteg elismerés és bátorítás, amire egyáltalán nem számítottam, amikor először töltöttem fel történetet. Jó volt részese lenni ennek a közösségnek.

Szoktál zenét hallgatni írás közben?

Ez nagyon változó. A hangulatomtól függ, de ha hallgatok is, akkor csak szöveg nélkül, mert az könnyen elviszi a gondolataimat. Egyébként Lindsey Stirling az egyik nagy kedvencem, de van, hogy csak elindítok egy kelta vagy ír népzenei válogatást, esetleg valami klasszikus zenét, aztán hadd szóljon!

Milyen műfajokban írsz szívesen, és melyek azok, amik távol állnak tőled?

A forma egyértelműen regény, vagy kis regény. Még nem jöttem rá, hogyan lehet úgy megírni egy novellát, hogy ne akarjak mindent elmesélni az elejétől kezdve. A műfaj pedig dráma, dráma, dráma. Nevetségesen sok fejezetem ér véget valamilyen drámai végszóval, és több pohár tört már össze a történeteim során, mint egy vadabb szilveszteri buliban. Valahogy a szomorúságról, magányról, fájdalomról sokkal könnyebben írok, és sokkal könnyebben is átérzem ezeket az érzéseket. A humor például nem igazán megy nekem, pedig állítólag van humorérzékem. Ami pedig végkép távol áll tőlem, az a paródia. Nem is szeretem, és nem is tudom csinálni.

Füzetbe írsz először vagy azonnal monitorra veted a gondolataidat? Általában mennyi idő alatt készülsz el egy adott történettel?

Eleinte füzetbe írtam, mert úgy éreztem, hogy a pötyögés megöli a gondolataimat, de aztán belefáradtam az utólagos gépelésbe, és átszoktam a laptopomra a spirál helyett. Ezt is meg lehet szokni, és biztos, hogy később is tudni fogom, hogy mit akartam oda írni. :) Fénykoromban hetente gyártottam a 8-10 oldalas fejezeteimet, mostanra ez évi öt oldalra csökkent. De nagyon változó. Attól függ, fejben mennyire sikerül kidolgoznom a jeleneteket, és mennyit kell a gép felett ülve görcsölnöm azon, hogy mit is írjak. Leggyorsabban akkor született meg egy történet, ha előtte az egész napom azzal telt, hogy fejben megformáltam a párbeszédeket, a belső monológokat, aztán másnap hajnalban – még mielőtt túl sok inger ért volna el a valóságból – megírtam az egészet egyben.

2009 óta vagy a Merengő tagja, 2010-től pedig írója is. Hogyan találtál rá az oldalra, illetve van másik online felület, ahol publikálsz?

Mint utólag rájöttem, jártam én korábban is a Merengőn, de akkor csak egy futó pillantást vetettem rá. Aztán az egyetemi gólyatáborban az egyik leendő csoporttársam bedobta a kérdést, hogy akkor Harry Potter, és hogy ismerem-e a Merit. Hát igen, és nem. Rábeszélt, hogy nézzek föl, mert érdemes. Mint kiderült ő volt a Merengő egyik harcos amazonja, Lilyana. Abban az első vizsgaidőszakban nem voltam túl hálás neki. XD Egyébként volt egy kis próbálkozásom az IEPP-n, de oda is csak a meglévő történeteket raktam fel, és nem is igazán voltam aktív. Szóval mondhatni a Merengő volt az egyetlen fórumom.

Van olyan ismerősöd/barátod, akit az oldalnak köszönhetsz?

Borzasztóan antiszociális vagyok, szóval nem igazán. Ismerek pár embert akik merengőznek, de ez vagy a puszta véletlen műve, vagy azért merengőznek, mert én mutattam nekik az oldalt. Bár ha jobban belegondolok, pár éve majdnem lakótársak lettünk mellonsszal, akivel viszont csak és kizárólag az oldal létezése miatt találkozhattam.  

Legfőképpen HP fandomban alkotsz, többségében severitus, snarry és drarry írásaid vannak. Mindegyik igen kedvelt téma mind az írók, mind az olvasók körében. Szerinted mi lehet ennek az oka? Véleményed szerint Draco illetve Piton miért illik Harryhez?

Valószínűleg azért olyan népszerűek, mert ők egyszerűen királyak együtt. :D Ez a három karakter olyan sok ellentmondást és feszültséget hordoz magában, közben pedig annyira passzolnak és kiegészítik egymást, hogy egyszerűen sírnak azért, hogy valaki megírja a történetüket. Draco mellett Harry azért jó, mert mindketten erős személyiségek, és képesek egymásból kihozni a mélységeket, ugyanakkor kicsit egymás inverzei is. Már csak a színeikben is. Harry a világos oldal, míg Draco a sötét oldal terméke. Mindkettejüket meghatározza a környezet, amiben felnőttek, amiben hisznek, de enélkül elég képlékeny karakterek, akiket könnyű kedvünkre át- meg átgyúrni. És máris sikerült ellentmondásba keverednem. Piton karaktere viszont eleve hozzá van rendelve Harryéhez. Az már az írótól függ, hogy hogyan nyúl hozzá ehhez a kapcsolathoz. Piton egész lényét meghatározza a tudat, hogy amihez csak hozzáér, az elpusztul. Szüksége van valakire, akinek végre tényleg a támasza lehet, csak hogy érezze, még mindig elég erős és emberi. Harrynek meg pont az kell, hogy valaki mögé álljon. Mindenki akar belőle egy darabot, de igazán senkinek nem számít, hogy vele, simán-Harryvel mi van. Pitonban ott a potenciál, hogy megadja neki, amit akar.

A severitus történetek esetében pedig Piton és Harry között apa-fia kapcsolat áll fenn, mely lehet akár vérszerinti is. Talán mondhatom, hogy a legismertebb írásod, mely ezzel a témával foglakozik, A feloldozás ára. A regényt 2014-ben a legeredetibb történetnek szavazták meg az III. Aranypennán, melyhez először is hadd gratuláljak.  Mesélj a regényről egy kicsit? Hogyan született meg az ötlet?

Köszönöm szépen! Ezen még most is meghatódok, ha eszembe jut, bár furcsa egy olyan történetet a legeredetibbnek megválasztani, ami nem tesz mást, mint hogy az eredetit kifordítja a sarkaiból. A feloldozás árára a mai napig a legkedvesebb gyermekemként gondolok, főleg, hogy ennek kapcsán kaptam a legtöbb és legkevésbé várt elismerést, és egy pár évre ez vált a mindennapjaim mozgatórugójává. Egyébként az egész ötlet egy baráti vitából indult ki, hogy vajon Harry jobban járt-e volna, ha a Mardekárba kerül, hiszen a Teszlek Süveg mégis csak tudja, hogy mit beszél. Innen jött a mardekáros-Harry ötlete, ami a mai napig szívügyem, és az, hogy megírok egy mi-lett-volna-ha regényt. Az eredeti terv az volt, hogy a jelenetek között ugrálva nagyobb léptekben mesélem el a történetet – emiatt lett olyan kurtán furcsa az első fejezet, és Harry első évei a Fonó soron - , csak aztán valahogy a Roxfort Expresszen ragadtam, és egyszerre mindent el akartam mesélni, és mire észbe kaptam, elkezdtem újraírni Rowling művét.

A regény eddig 54 fejezetet élt meg, és az olvasóid bizonyosan kíváncsiak arra, hogy mikor fogod folytatni. Erről esetleg tudsz már nyilatkozni?

Ettől a kérdéstől szokott sírhatnékom támadni, főként a bűntudat és a hiány miatt, amiért már jó ideje nem nyúltam hozzá a folytatáshoz. Pedig nem temettem el a dolgot. De semmi bíztatót nem tudok mondani. A negyedik kötet koncepciója kész van, csak le kellene írni, de közben már olyan sok idő telt el, hogy teljesen berozsdásodtam. Ráadásul így pár év távlatából van pár dolog, amit már nem így írnék meg. Szeretném például az egész gyerekkori részt átírni, kibővíteni, hogy kellő alapot adjon a történetnek. És lenne egy fontosabb változtatás még az első év történetében, ami megbolygatná a már megírt részeket is, ehhez pedig kicsit át kell gyúrnom mind az 54 fejezetet. Közben pedig a hétköznapok sodrában képtelen vagyok kiszállni a mókuskerékből, hogy egy kicsit visszatérjek a saját fejembe, a saját világomba.

Kitartást és sok sikert kívánok hozzá mindenképpen. :) A másik severitus témájú történeted, mely drarry is egyben, és ami a VII. HWSC kihívásra íródott, az Elemi erők. Mennyire nehéz vagy éppen könnyű bizonyos korlátok között írni? Elégedett vagy a történettel, vagy így utólag máshogyan írtad volna meg?

A HWSC-ben az volt a jó, hogy bár voltak megkötések, de ezek inkább tereltek, és ötletet adtak, és nem igazán korlátoztak. És végül sikerült úgy értelmeznem a szabályokat, hogy azok nekem jók legyenek. Egyébként szerintem az a történetem kifejezetten rossz lett. Vannak jó részei, de összességében összecsapott lett, és nem sikerült megírnom a lezárást úgy, ahogy szerettem volna. SPOILER! Például egy az egyben kifelejtettem belőle, hogy végül is Harry hogy úszta meg az egészet. XD A második HWSC-s történetem már sokkal jobban sikerült, ott nem úsztam el annyira az idővel és storyval.

Ha már kihívás, részt vettél a Kívánság Üst játékban is, ahol másvalaki kívánságát kell megvalósítani. Mennyire tekintetted ezt kihívásnak? Melyiket tartod nehezebbnek, ezt vagy a HWSC-t? Miért?

Egyértelműen a Kívánság Üst a nagyobb kihívás számomra, mert a HWSC-n megadott szempontok alapján írsz egy történetet, ami legfeljebb kevesebb pontot ér majd, de a Kívánság Üst a nevéből adódóan arról szól, hogy egy valakinek írod a történetet, aki kíváncsi rá, és várja, mit hozol ki belőle. Szerintem éppen ezért nagyobb is a felelősség.

A standard HP slash párosokon kívül foglalkozol Harry/Bill, illetve Piton/Draco szállal is egy-egy történet erejéig. Miért pont ők? Mi fogott meg bennük? Rajtuk kívül van még olyan nem (feltétlenül) megszokott pár, akik megmozgatják a fantáziádat?

Ezek a kilengések általában egyszeri esetek. Harry és Bill egy kósza ötletből nőtte ki magát egy konkrét történetté, mikor a „Múlttalan utakon”-ban Harry elejt egy megjegyzést arról, hogy volt egy futó kalandja a legidősebb Weasley fiúval. Pitont és Dracót pedig kifejezett kérésre hoztam össze egy kósza flörtre, de én személy szerint nem tartom őket összeillő párosnak. Ha pedig nem megszokott páros, akkor egy másik történetem kapcsán eljátszottam a gondolattal, hogy Ollivander Dumbledore tanítványaként talán mást is látott a professzorában a mentoron kívül.

Végül pedig jöjjön néhány általánosabb HP kérdés:

Szerinted melyik házba osztana be a Teszlek Süveg, illetve te magad melyiket választanád és miért?

Szerintem én a Hugrabug jeles képviselője lennék. Szorgalmas, lojális és kétbalkezes. De ha én választhatnék, akkor biztos a Mardekárra esne a választásom, csak hogy közelebb kerülhessek csodálatom tárgyához. :)

Ha egy napra belebújhatnál az egyik HP karakter bőrébe, ki lennél?

Luna Lovegood. Az ő karaktere nem okozna nehézséget nekem.

Ha választhatnál egy varázstárgyat (merengő, időnyerő, láthatatlanná tévő köpeny stb.), melyiket tudnád hasznosítani a mindennapi életedben?

Már alapból egy varázspálcának is örülnék. De ki ne akarna egy időnyerőt? Gondolj csak a lottószámokra! :)

Olvasói kérdések:

Mi az az étel, amit pukkadásig tudnál enni?

A bolognai spagetti. Bárhol, bármikor, bármennyit.

Hova mennél szívesebben: északi ország vagy tengerpart?

Aurora borealis. Bármelyik ország szóba jöhet, ahonnan láthatom. Mellesleg tengerparton már voltam. Nem olyan nagy szám, és téli kabátban sokkal jobban mutatok, mint bikiniben. :)

Szoktál emlékezni az álmaidra? Mesélj el egy furát!

Valószínűleg nem mindegyikre, de a legfurábbakra emlékezni szoktam. A legutóbbiban, amire emlékszem, disney szereplők leptek el egy várost zombiként. Nekem csak annyi dolgom volt, hogy valahogy elvegyüljek közülük. Izgi volt. :)

Életben tudod tartani a szobanövényeket, vagy inkább nem kísérletezel és messzire elkerülöd őket?

Az utóbbi három évben egy sötét lyukban laktam, ami még nekem sem biztosított elegendő fényt, nemhogy egy növénynek, így nem is kísérleteztem vele.

Köszönöm szépen, hogy vállalkoztál az interjúra, és sok sikert kívánok neked a továbbiakban is.

Én köszönöm a megkeresést és a kérdéseket! Kicsit előhozta a nárcisztikus énemet, amiről mindig is tudtam, hogy ott rejtőzik valahol. Élmény volt kicsit újra felidézni a Harry Pottert, a Merengőt, és ezt az egész univerzumot. :)

Cartwright