interjú Kadmával

Kívánság Üstös résztvevő.

A Weasley ikrek megszállotja,

De már gyerekkora óta!

Mindenízű Drazsét nyert a csapata.

Az interjúból még többet megtudhatsz róla.

Először is kérlek, hogy mutatkozz be az Olvasóknak!

Kedves Olvasók! Kadma vagyok, a valódi nevem pedig Dóri, koromat tekintve fiatal, „civilben” fennisztika (finn nyelv és kultúra) szakos hallgató.

Nem mondanám, hogy régi motoros vagyok a Merengőn vagy akár a fanfiction világában; nagyon sokáig csak olvasó voltam, és azt hittem, örökre meg is maradok ebben az áldott állapotban. De nem így lett. A HP könyvek befejezte után elég sokáig pörgettem tovább fejben a sztorit, és akkor még fogalmam sem volt, hogy amit csinálok, az amolyan pre-fanfictionírás. Annál inkább bele voltam zúgva kislánykoromban a Weasley ikrekbe, és úgy leltem életem első ficeire, hogy utánuk kutakodtam a neten. Szent meggyőződésem volt, hogy ilyet csak holdkórosok csinálnak (és én is az vagyok). Évekig hagytam ezt a témát, aztán egyszer unalomból megint megkerestem ezeket az írásokat, akkor találtam rá először a Továbbvilágra, majd a Merire. 2014-ben regisztráltam, januárban, és szeptemberben töltöttem fel először, mégpedig originalt.

Az írás régebb óta jelen van az életemben, mint a fanficek. Mondanám, hogy írok, amióta megtanultam nagy nyomtatott betűkkel írni, de… az első „sztorijaim” asszem beszélő cicákról szóltak, pár mondatban, ahogy az utána következők, és az azután következők is. Szeretek írni, függetlenül attól, mennyire csinálom jól. Leginkább magamat szerettem volna szórakoztatni ezzel, aztán jött a Meri, és gondoltam, ha már meg lehet osztani, miért ne tenném.

Még annyit, hogy fura lény vagyok. Egyetlen mondatommal képes vagyok kivívni mások utálatát, ezenkívül beképzelek magamnak dolgokat; akut hipochonder és szorongó és metalhead vagyok, introvertáltból lassan extrovertálttá evolváló entitás. Szóf*sásom van és markáns véleményem, amit üvöltve közlök. (Most is. :D) Az égvilágon minden érdekel, a főzéstől a gyertyaöntésen át az okkultizmusig, csak az nem, amit éppen muszáj lenne csinálni. Van macskám, és szeretem a fánkot. Egyik titkos vágyam, hogy alapíthassak egy kocsmát.

Na, ez a legutolsó egészen érdekes. Van névötleted is ahhoz a kocsmához?

Igen, már mindent aprólékosan megterveztem. :D Cilinder lenne a neve, és szép fekete csészéink lennének, meg zongoránk, sőt még cilinderes fószert is tudok szerezni, aki támasztja a pultot, mint reklámarc.

Nos, be kell valljam, nem minden nap adódik lehetőségem finn nyelv és kultúra szakossal beszélgetni, úgyhogy pár kérdés ehhez kapcsolódóan: Miért választottad ezt a pályát?

Mondhatnám, hogy ez mélyről jövő és összetett dolog, pedig a valóság nagyon is kiábrándító. :D Svéd szakra akartam eredetileg menni, de akkor még nem rendelkeztem emelt nyelvi érettségivel vagy nyelvvizsgával, így minorként tudtam a finnt felvenni, mint egy másik csodás északi nyelvet, és végül maradtam ennél. És nagyon szerettem/szeretem a finn zenekarokat, a Nightwish mai napig az egyik kedvencem. Szóval ha zenéről vagy kultúráról van szó, mindenképp a finnek, és az írek, a magyarok mellett.

Voltál már Finnországban?

Nem, sajnos, bár a tanulmányaim befejezéséhez igencsak ki kéne menni… Ami rémisztően közeli, főleg, hogy suli mellett én nem tudok dolgozni, pedig Finnországot azért finanszírozni kell valamiből, mert árak tekintetében a főváros igencsak prémium kategória.

Kóstoltad a finn palacsintát? Én pont ma csináltam és nagyon fin(n)csi lett! J

Finn palacsinta?! Én így kimondottan ilyenről még nem hallottam, de a tanszéki bulikon csináltunk már karjalai pirogot például, ami nagyon kiadós cucc; és mikor a hallgatók vagy tanárok visszatérnek kintről, mindig hoznak haza jó nagy tábla Fazer csokikat, medvecukrot, meg ilyen furcsaságokat. Én magam nem vagyok egy sütimester, de talán az ökörszemsüti még egy ilyen hasonlóan finn dolog, azt nem bonyolult csinálni, kicsit olyan, mint a briós.

Na és akkor evezzünk át azokra a vizekre, ami a beszélgetésünk fő-fő célja lenne: a munkásságod. Miért pont a HP fandomban alkotsz? Elképzelhető, hogy egyszer majd olvashatunk tőled valami más témájú ficet? Vagy ilyen szempontból semmi sem ütheti ki Rowling néni világát a nyeregből?

Őszintén szólva a real person hamarabb jutott el hozzám, mint a fanfic, és azzal már próbálkoztam is. De hogy másik fandomban… Hmm. Abszolút rajongó típus vagyok, de a rajongásom igen kevés dologra koncentrálódik egyszerre. :D Szeretem a Star Warst és a Trónok Harcát mint fandomokat, de egyelőre nem tudom elképzelni, hogy ezekhez írok. Lehet, hogy nálam ennek a „fejben továbbírás” képességnek csak gyerekkorban volt jelentősége, és a HP az egyetlen, aminél ez a vágy megmaradt. Hetalián gondolkoztam még sokat, de hogy odáig mikor jutok el… passz.

Ezen kívül találhatunk még Original írásokat is, ha benézünk hozzád…

Igen, említettem, hogy az első írás original volt, amit feltöltöttem, ez volt a Lány a házból. Akkor azt már egy ideje írtam, egy jó vastag és őskori füzetbe, és a mai napig ez a kedvencem minden feltöltött írásom közül a hiányosságai ellenére, amiket mindenképpen szeretnék javítani, mert ezzel még terveim vannak. Másrészt akadnak még nálam egyperces furaságok, néhány vers a jobban sikerültek közül (bár már nagyon régen nem írok verset), és slash is. Azért meg kell mondjam, olvasok/olvastam nagyon jó slasheket, én magam nem ennek a műfajnak vagyok kiemelkedő alkotója; inkább meghagyom azoknak, akik ezt teljes mellszélességgel írják, művelik. Egyébként közelebb áll hozzám az original világa, mint a ficeké, csak valahogy a ficekre jut több idő most…

…aminek mi roppant módon örülünk! Biztos, nem csak én egyedül vagyok arra kíváncsi, milyen terveid vannak a jövőre vonatkozólag?

Most egyelőre annyi, hogy tisztességesen befejezzem minden jelenleg futó írásom. Van, amit szeretnék átírni, pontosabban kibővíteni, aztán majd egyszer, ha tényleg úgy érzem, kihoztam magamból a maximumot, egy original regényemet elküldöm valamelyik pályázatra. Hogy melyikre, még fogalmam sincs, de a legtöbb nem az én szájízem. Nem vagyok nagy rajongója a kortárs magyar irodalomnak, és ezt a tini disztópia-vonalat meg urban fantasyt sem csípem. Ötleteim mindig vannak, de ha mindet nekiállnék most megvalósítani, soha egyiket sem fejezném be, nem mindig jönnek a szavak, van, hogy tényleg csak ötletek, mondat- és párbeszédtöredékek gyűlnek, és a legtöbbet sajnos elfelejtem. Van egy meris füzetem, amibe nagyjából vázlatolok, de oda közel sem kerül be minden.

Azt olvastam, hogy a gyerekkor a kedvenc témád. Szabad tudni, miért?

Az egyik kedvenc témám, a kalandorélet és a tanár-diák viszony mellett… Viccet félretéve, úgy gondolom, mozgalmas és talán irigylésre méltó gyerekkorom volt, annak minden nyűgjével együtt; internet nélkül, utcán rohangálással, rengeteg macskával és iszonyatmód elszabadult fantáziával. Szerintem nem volt még egy gyerek az univerzumban, akinek ennyi képtelenség fordult volna meg a fejében, és ennyi mindent meg is valósított volna belőle… Itt olyan dolgokra gondoljunk, mint egy egész szappanopera eljátszása egyedül, a világ legnagyobb plüssállat-gyűjteménye, vagy egy „autó” legyártása háztartási hulladékból. Jó, lehet, hogy mások is ilyen lököttek voltak hatévesen. Néha kimondottan zavar, hogy nem vagyok már gyerek, és nem élhetem meg ezeket a dolgokat, mert nagyon jól lehet belőlük inspirálódni. Akkor még legálisan játszhattam plüssjátékokkal, „színre vihettem”, ami épp a fejemben forgott, kémkedhettem a szomszédok után… Ma már igencsak furán néznének rám. Akkor is, ha azt mondanám, számomra az igazi férfi Sandokan, és álmaim netovábbja egy tök élethű játékkard.

Mi az, amire eddigi pályád során a legbüszkébb vagy?

Mikor elkezdtem feltöltögetni az írásaimat, nem gondoltam, hogy különösebb visszhangot fognak kelteni, elvégre több száz másik író is van a Merengőn, akik régebb óta itt vannak, tapasztaltabbak, talán jobban is írnak, én csak egy vagyok ebből a rengetegből… Aztán jól meg voltam lepve egy idő után, mikor láttam, hogy jönnek a kritikák, és pár embert igenis érdekel, amit írok, csinálok. És hogy egész jó kritikákat kapok, többek közt építő jellegűeket is, és elmondják, mi az, ami tényleg jó, és mire kéne jobban figyelni. Különösen az első fanficeknél volt ez jellemző. De az is óriási dolog, ha valaki ilyen kritikát hagy az én sztorimnál, hogy „szuper, imádom, ez a kedvenc párosom, mikor jön a következő?”

Az igazán nagy sikerek még váratnak magukra (ez főleg az én saram), kisebb sikerekből kijutott. Például mikor az egyik versem megjelent Czene Mariann blogján is, vagy mikor egy originalom kapcsán szép hosszú emailt kaptam DaRitól, és elindult egy párbeszéd. Siker volt az első igazi kihíváson részt venni és végigcsinálni, illetve, hogy az idei MD-n nyert a csapatunk. Azt is ilyen sikerként éltem meg, mikor a második KÜ-s sztorim az én érzéseim szerint is jobban sikerült, mint az előző, és az olvasók reakcióiból is ezt láttam; jó érzés volt, hogy megnevettettem az embereket. Ez George Weasley naplója volt.

De büszke vagyok minden olyan írásomra, amit befejeztem, mert egy ilyen lusta embernél, mint én, az is nagy szó, hogy valami befejeződik. :D Nálam a fejlődés = siker.

Íróként hová szeretnél fejlődni? Nagyot tévedek, ha azt írom, szeretnéd, ha nyomtatásban megjelenne az egyik történeted?

Persze, hogy szeretném, és igazából azon vagyok, hogy egyszer eljussak odáig. Annak ellenére, hogy még nem küzdöttem le magamban azt a fura, kényelmetlen érzést, hogy mi van, ha majd anyukám/a barátom/egy ismerősöm elolvassa, és… Jujj. Mit fognak akkor gondolni. Akkor is zavarban vagyok néha, mikor merire töltögetek fel a jórészt (számomra) arctalan, vadidegen olvasóknak, mert közöttük is vannak azért, akikkel ismerjük egymást. Mondhatni, vadidegeneknek sokkal könnyebben mutatok meg magamból bármit, ami az írást illeti.

Mit jelent számodra a Kívánság Üst? Láttam, hogy tavaly részt vettél a kihíváson, idén is neveztél?

Idén is neveztem, és olyan kívánságot kaptam, hogy alig várom, hogy nekikezdjek… Jó, persze, miért ne kezdhetnék neki, de én feketeöves halogató vagyok, nem csapott még meg az ihlet, meg a határidő sem közeleg (annyira), ami ugye a legjobb múzsa. Nálam. Tavaly humoros történetet írtam, és annyit talán mondhatok, hogy idén is ez a tervem. Ami azért vicces, mert az eddigi kü-s sztoriknál mindig a humor dominált, az összes többi kihívásos írásomnál meg az angst. Ez tök véletlenül alakul így. Végtére is, a KÜ egy játék, és én élvezni szeretném. A tavalyit imádtam, még ha idegbeteg is voltam a vége felé, és remélem, idén is így lesz. Mínusz idegbetegség.

Azonban nem ez volt az egyetlen kihívás, ahol jeleskedtél. A Mindenízű Drazsét például megnyertétek idén! Nagyon gratulálunk hozzá! Mesélj erről egy kicsit, kérlek!

Az Üst nekem ugye inkább játék, a többi kihívást viszont, ha lehet, komolyabban veszem. De szerintem minden kihívás legizgalmasabb része maga az alkotói szakasz, nem is a várva várt összesítés a végén. Ez különösen igaz a MD-re, bár eddig csak egyszer vettem részt. Mikor ötleteltünk a fórumon, mindenki szinte napról-napra dokumentálja, hogyan szenved (vagy nem szenved), jól kibeszéljük a szereplőket meg a párosokat, meg esetleg magánéleti dolgokat is – ki mivel trükközik, hogy jobban menjen az írás, mennyi kávét ittunk ma, milyen zenével ösztökéljük magunkat éppen. Én néha hajlamos vagyok eltűnni, de aztán észbe kapok, és megint bekapcsolódok az ötletelésbe. A MD azért is volt nekem fontos, mert nálam túlsúlyban vannak az elhanyagolt(abb) karakterek, a szokatlan (de akár canonba is illeszthető) párosok. Volt ötletem heteróra meg slashre is, végül maradt a Harry/George, mert gondoltam, miért ne? Annyi furábbnál furább páros volt már, Hermione/McGalagony akár meg ilyenek, épp csak Harry/George nem, ki érti ezt?

Végül aztán egy napos késéssel küldtem be a sztorit, röstellem, de jól álltunk akkor, és összességében sikerült is nyerni, ez abszolút pozitív, és köszönöm a gratulációt, a csapat nevében is. :)  

Van olyan párosítás, amit nem tudsz elképzelni? Ami azért már tényleg túlzás szerinted?

Alapvetően igyekszem könyvhű maradni, és nem is az AU, inkább a kibővített univerzum érdekel. Tehát az adottakon kívül főleg az olyan karaktereket szeretem összehozni vagy olvasni róluk, akik ugyan a könyvekben nem melegedtek össze, „de akár együtt is lehettek volna”. Ilyen mondjuk egy Pansy/Draco, vagy Lavender/Seamus, de akár egy rövid affér erejéig James/Sirius stb. Meg aztán a saját szereplősök: Charlie/saját, ikrek/saját és így tovább. És általában a könyveket veszem alapul, és nem amit Rowling utólag hozzámagyarázott (azt viszont ő maga mondta egyszer, hogy eredetileg Fred lett volna Hermione párja, így hát na,ez tényleg kihagyhatatlan). Viszont a nyilvánvaló párosok (Harry/Ginny, Ron/Hermione) jórészt hidegen hagynak, a mainstreamek (Drarry, Snarry, Snanger) meg néha egyenesen irritálnak; bár ebben benne van, hogy akármikor fel is kelthetik az érdeklődésem. Lehet, hogy ez az én hibám, de azt azért semmilyen univerzumban nem tudom elképzelni, hogy Pitonnak bármi olyan köze lehet Hermionéhoz.:D

Amit nem tudok elképzelni… Háát, a Drarryt meg a Dramionét még tökre megértem, tűz és víz, a fiatal Dumbi/fiatal Grindelwald meg kimondottan izgalmas, de… mondjuk a már említett Snanger, meg esetleg Lupin/Piton, Sirius/Piton még meredek. Tényleg nem nagyon tudok konkrétumokat mondani, mert a nagyon extrém párosokat én poénnak fogom fel, és gondolom, az íróik is hasonlóan gondolkodnak róluk. A saját párosaimat nyilván kedvelem, ha meg valami nagyon nem tetszik, nem olvasok bele, maximum értetlenkedek, valakinek ez hogy csúszik. A vérfertőzés meg külön lapra tartozik.

Na de említetted a zenét, mint segítséget. Írás közben ezek szerint számodra a zene nagy ihlető erő?

Sokszor igen, és a régi, Meri előtti időkből még konkrét számokat is meg tudnék nevezni, amik műveket ihlettek. :D Ezeknek a korai írásoknak a színvonala azonban szerintem nem érte el a Meriét, így többségében nem is kerültek fel. Ténylegesen írás közben ritkán hallgatok zenét, mert azon kapom magam, hogy csak arra figyelek, és dúdolom/hörgöm a szöveget, miközben nem írtam egy sort sem. Írás közben így marad a filmzene vagy a klasszikus, ez a nagyon maximum.

Top 3 dolog a Weasley családban?

Hú, ez nehéz kérdés, attól függ, elvontabb vagy anyagibb oldaláról közelítjük-e. :D De azt hiszem, a vörös haj, a kötött pulcsik és az egymásért és a barátokért való kiállás. (Ha pedig máshonnan közelítjük, Bill Weasley van az első helyen. :D) A kötött pulcsi király.

Nem titok, hogy az Egy Átoktörő kalandjai főszereplője Bill Weasley. Iránta való rajongásod már a kezdetektől megvolt?

Nem, gyerekkoromban inkább az ikrekért voltam oda meg vissza, főleg Fredért, tehát helyes a meglátás. :D (Mondanom sem kell, kettétört a lelkem, miután elolvastam a hetedik kötetet.) Csak ahogy kezdtem felnőni, és kisfiúk helyett lassan inkább a férfiakra néztem fel, úgy kezdett el érdekelni a két legidősebb Weasley fiú is. Meg aztán Bill élete… a rocksztár külső, Egyiptom és az átoktörők, Fleur… Ja, egyébként nekem is akkor „tűnt föl” ténylegesen Bill, mikor Fleur meglátja és végigméri a Trimágus Tusa utolsó próbája előtt. Fura módon Bill az a fajta férfikarakter, akihez a valóságban is vonzódom, így aztán kicsit elfogult vagyok vele szemben.

Egy kis aktualitás: Olvastad a CursedChildot? Ha igen, mit gondolsz róla?

Nem, nem olvastam, és azt hiszem, meggyőződésből nem is fogom. Nekem a HP (a nem fices része) befejeződött a hetedik könyvvel. Az, hogy ficírók mit tesznek ezután hozzá, egyrészről néha izgalmas, néha hidegen hagy, de egy újabb könyvet már soknak érzek. Bőven elegendőek voltak szerintem a JKR által elcsöpögtetett plusz infók, és a Pottermore.

Egy tízes skálán mennyire várod a Legendás állatok és megfigyelésük filmet? Ugyanis hallottam már olyan véleményeket HP fanoktól, hogy ez az öt részes filmsorozat csupán azért van, hogy még több pénzt sajtoljanak ki az emberekből, ami azért szomorú egy hozzáállás (szerintem).

Sajnos teljes mértékben egyetértek ezekkel a HP fanokkal, így azt mondom, tízes skálán kettes. Nem hinném, hogy megnézem moziban, de ha valaki egyszer az orrom alá dugja a dvd-t, hogy „na gyere, nézzük meg ezt az izét”, akkor esetleg lehet róla szó. Bár inkább az idősebb Weasley fiúk kalandos életét filmesítenék meg… De azt hiszem, ez az álmom még egy darabig nem fog valóra válni. És valahogy tényleg nem hoz lázba az olyan, HP-univerzumhoz kapcsolódó sztoridarab, ami jóval az első könyv ideje előtt játszódik. Talán Grindelwaldot kivéve.

Persze lehet, hogy JKR tényleg annyira megszerette a saját maga alkotta univerzumot, hogy nem tud kilépni belőle, és szeretném hinni, hogy így van. És talán kevésbé lesz megosztó, ha nem egy könyvsorozat-beli, általunk már jól ismert karakterhez nyúl hozzá és csűri-csavarja még jobban, hanem… Várjunk csak, a Cursed Childban tulajdonképpen pont ez történt. Bár annak, gondolom, sokan örülnek, hogy Dracóból pozitívabb karaktert kreált.

A te szívedhez egyébként mennyire került közel a mardekáros szépfiú?

Ha a könyveket nézzük, azt mondanám: semennyire. Dracót inkább a ficek hozták valamelyest közelebb hozzám (pl. A kód, hogy reklámozzam egy kicsit :D), mégpedig azok a ficek, ahol a karaktere tényleg úgy van kidolgozva, hogy fenntartás nélkül elhiszem, hogy ő lehetne akár ilyen is. És ebben az „állapotában” kimondottan szexi. Bár hogy én hogyan tenném bele egy ficbe, az megint kérdéses…

Olvasóik:

Melyik a kedvenc Milka csokid?

Inkább kindercsoki párti vagyok, a Milka nekem kicsit túl édes, de ha választani kell, akkor azt a bubisat meg a fehér-barna foltosat szeretem.

Milyen színű a szobád fala?

A feléig bézs burkolat, onnantól fehér. Furán hangzik, az is.

Ha bárhol élhetnél a földön, hol élnél?

Hát… Jó nekem itt, Magyarországon vannak a legjobb emberek és a legjobb bulik, de ha kitoloncolnának, talán Írországban próbálnék szerencsét, és élnék egy darabig Finnországban vagy Ausztriában is. Európán kívül… talán Mexikó, vagy Texas.

Kutya vagy macska párti vagy?

Macskás vagyok, de a nagytestű kutyákat is szeretem. Szeretem az állatokat.

Kerestél fel valaha/ felkeresnél egy jósdát? Ha igen, mit remélsz megtudni a jövőddel kapcsolatban?

Én máshoz nem megyek. :D Régóta érdekel a tarot, van is itthon egy gyönyörű paklim meg egy kézikönyvem, ezenkívül hiszek abban, hogy az ilyen „jóslás” nem a jövőt jósolja meg, hanem lehetséges utakat kínál. Így ingyen megúszom, plusz nem kell hallanom olyasmiket, mint hogy öt év múlva meghalok. :D