Interjú BNorival

Kedves Olvasók! Ezúttal olyasmit hozok nektek, amit eddig még sosem láthattatok. *dobpergés* Ismerjétek meg pár évvel fiatalabb önmagamat! Na jó, nyilván ez túlzás, de tény, hogy interjúalanyomnak és nekem rá kellett döbbennünk,  rengeteg mindenben hasonlítunk, már ami a könyves/filmes/sorozatos/édességes ízlésünket illeti. Mondjuk az igaz, hogy ő sokkal jobban rajong a magyar nyelvtan rejtelmeiért, Mr Sirius Blackért, vagy Lunáért de hát egye fene! Gyertek, tekeregjetek velem és BNorival ezen interjú erejéig! Esküszünk, hogy rosszban sántikálunk!

Mint mindig, az első kérésem az lenne, hogy kérlek szépen, mutatkozz be nekünk!

Tizenöt éves pesti lány vagyok. Korábban csak olvasásmániám volt, aztán jött rám az írás iránti szenvedély is, irodalom- és nyelvtanőrült vagyok. Kiskorom óta folyamatosan álmodozom, ami mostanra két álomra szűkült: hogy magyart taníthassak, és hogy könyveket írhassak. A zenei ízlésem egy totális kavarodás, csak sosem az, ami éppen menő. Mióta a Merin vagyok, rohamosan nő az önbizalmam, és ezzel párhuzamban az írás iránti vágyam is. Az talán fura dolog bennem, hogy szeretek tanulni, mert még nem sok jobb érzéssel találkoztam annál, mint amikor tudok valamit, és ettől okosnak érezhetem magam…

Az irodalom mániádat teljes mértékben át tudom érezni, viszont a nyelvtannal kapcsolatban mindig is komoly ellenérzéseim voltak, valahogy soha nem találtam olyan izgalmasnak. Téged mi nyűgöz le benne annyira?

Nagyon szeretem a helyesírást, még versenyekre is jártam belőle, igazából lenyűgöz a logikája (meg olykor a logikátlansága), hogy újra és újra meg tud lepni, de ezen eddig még sosem gondolkoztam el, egyszerűen csak kedvenc.

Még mindig az irodalomnál maradnék: ugyan még jó pár kötelező olvasmány hátravan számodra, de mégis megkérdezném: melyik az eddig olvasottak közül a kedvenc?

Egri csillagok, egyértelműen. Már harmadik utáni nyáron elolvastam, és bár valahogy kevésbé élveztem, amikor kötelezőként kellett újraolvasnom (sosem szerettem, ha valamit, ami alapból szórakozás, kötelezővé tettek számomra), szerettem. A másik még a PUF (Pál Utcai Fiúk – a szerk.) volt, annak a végén nagyon sírtam…

Néha-néha felröppennek olyan hírek, hogy a kötelező olvasmányok listáját meg kellene változtatni, mert olykor túl nehéz, száraz a mai diákoknak, esetlegesen nagyon eltér a nyelvezete a “Facebook-zsargontól”. Te hogy látod ezt a kérdést? Ha újítanának, milyen könyveket kellene számításba venni? A Harry Potter pl. listás lenne nálad?

Nem tudom, én általában élveztem a kötelezőket is (mondjuk az osztályom kissé ufónak nézett ezért), de igen, sokan kevésbé élvezik, hogy nehezebb nyelvezetű szövegekkel kell megküzdeniük. Viszont én úgy vettem észre, hogy azoknak, akik fanyalognak miatta, általában magával az olvasással van problémájuk, nem a könyvvel. Személy szerint pedig én, mint az előbb is írtam, kevésbé élveztem a könyveket, ha úgy olvastam, mint kötelezőt, mintha szabadon választottan vettem volna a kezembe, így félek, hogy akkor eddig kikapcsolódásnak szánt könyveket éreznék erőszaknak. Én nem változtatnék, a Harry Pottert pedig mindenképp meghagynám otthoni szuper szórakozásnak.

S akkor el is érkeztünk a lényeghez, úgymond. Hogyan talált rád a Harry Potter sorozat?

Hű, már régen volt, de arra emlékszem, hogy hatalmas mánia volt, engem meg nagyon idegesített a körülötte lévő felhajtás, így egy ideig bojkottáltam. Aztán az egyik barátnőmtől kölcsönkaptam, és szerelem volt első látásra (olvasásra). Ezután jött egy időszak, amikor nem volt olyan nagy szerepe az életemben, majd rátaláltam a Merire, és azóta még jobban szeretem.

Olvastad JKR más jellegű könyveit is (Átmeneti üresedés, Kakukkszó) vagy megmaradtál törzsgyökeres HP fannak?

Egyelőre nem olvastam, de határozottan tervbe van véve, viszont egy picit félek is attól, hogy csalódás lesz majd.

Nos, igen. Ez nagy visszatartó erő számomra is, bevallom.

Sírtál valaha HP olvasása/film nézésekor?

De még hányszor! Gyakorlatilag minden halálnál bőgtem, legalábbis első olvasásra majd látásra. Sirius és Fred halálán, meg amikor Harry meghalni megy, még most is sírok, ahányszor csak újraolvasom/nézem, sőt, még George füle elvesztésénél is bekönnyeztem…

Beszéljünk kicsit akkor a filmekről! A Harry Potter filmek azok közé tartoznak, amiket újra és újra megnézel és még mindig szereted?

A filmek talán nem annyira, mert ahogy elmúlt az újdonság varázsa, már egyre több hiányosságot fedezek fel, amik engem zavarnak (például Tonks szégyenteljesen kevés szereplése, meg jaj, hogy néznek már ki benne a Tekergők fiatalon?), viszont vannak benne még mindig kedvenc jeleneteim, amiket bármikor magam elé tudok idézni (Sirius halála, khmm… És Luna! Luna a filmben is nagyon szuper volt!)

Mondd csak, mi az apropója a Sirius iránti feltétlen rajongásodnak?

Először az apafigura-léte miatt szerettem őt, és azért is sirattam meg annyira, tehát főleg Harry miatt. Viszont amikor találkoztam a ficekkel, és elkezdtem gondolkodni rajta, akkor ott ugrált előttem fiatalon, és a rengeteg lehetőséget láttam benne, a rosszfiú-jófiú arcaival, a családjával és a Tekergőkkel (meg a nőtlenségével…).

Szóval én sosem voltam képes őt (csak) annak a lökött csajozógépnek látni (Ki állított ilyet?), hanem inkább a barátai iránti feltétlen hűsége, a családjával folytatott csatározások érdekeltek, a kitartása, amivel harcolt a Főnix Rendjében, a becsületessége, az ígéreteihez való ragaszkodás, és a szerettei iránti végtelen elkötelezettsége. (Tízes skálán mennyire voltam nyálas?)

Nos, ezt egy Sirius-fantól kellene megérdeklődnünk! *nevet* Bizonyára nemmel felelne.

De mégis, mikor szerettél bele a karakterbe? Már a könyvekben vagy esetleg egy fanfic olvasásakor, ami különösen nagy hatással volt rád?

Azt hiszem, egyik sem, hanem inkább akkor, amikor elkezdtem írni vele. Pontosabban előtte, mivel a szereplőimen rengeteget szoktam törni a fejem, a jellemükön, a viselkedésükön, hogy én hogyan látom őket, és kikből lehettek azok, akiket a HP-sorozat folyamán megismertünk.

Ha már felhoztad a témát, rákérdezek. Hogy kezdtél el írni? Milyen apropóra vezethető vissza az első dolog, amit papírra vetettél, vagy bepötyögtél a számítógépbe?

Az első írásom, azt hiszem, egy vers volt, majd egy kis füzetke, valami lovas történettel (teleragasztgatva matricákkal), amit a húgomnak írtam szülinapjára. Ezek után maradt pár év szünet, majd kezdődött az írós korszakom (ötödik vagy hatodik osztály utáni nyáron), egy tündéres történettel, amit azóta folyamatosan követnek másikak.

Mondanom se kell, milyen fontosak a múzsák és hogy ne hagyjanak el bennünket. Neked mi/ki a legfőbb ihletadód?

A szereplőim, a zenék, amik megihletnek, a fantáziám, no meg a húgom, aki már azzal rengeteget segít, hogy leül velem, és meghallgat, és mindig azt látom rajta, hogy érdekli, ami nekem elmondhatatlanul sokat jelent. Ráadásul nagyon jó tanácsokat tud adni.

A húgodon kívül szülők vagy barátnők be vannak avatva a te kis titkos életedbe? (Ha szabad így fogalmazni)

A szüleim tudnak róla (a nagyjáról), bár annyira nem érdekli őket, csak akkor, ha túlságosan sok időt töltök miatta a gép előtt, a barátaim közül pedig csak néhányan tudják - azok, akiket érdekel, de nem nagyon szoktam titkolni.

Volt már rá példa, hogy megálmodtál egy történetet?
Szinte csak ilyen történeteim vannak… Konkrétan egy füzettel és tollal az éjjeliszekrényemen fekszem csak le, mert néha éjszaka közepén felébredek egy álmomból, amiről úgy érzem, muszáj megírnom, és ilyenkor lejegyzetelem, hogy nehogy elfelejtsem (sajnos már ilyen is fordult elő).

Mikor találkoztál életedben először a fanficekkel? Melyikre bukkantál rá legkorábban illetve hova regisztráltál, hol publikáltál először?

Hű, azt hiszem, talán tavaly nyáron találhattam rá a Merire, amikor Jacob/Renesmee történeteket kutattam (twilightos korszakom volt, már kevésbé vagyok büszke rá…), és bár akkor még halvány gőzöm sem volt arról, mi is lehet az a fanfiction, OOC vagy AU, lassan kitanultam a dolgokat, majd én is írni kezdtem.

Mi változtatta meg a véleményedet az Alkonyattal kapcsolatban?

Hmmm… Ezen még nem sokszor gondolkodtam el, de inkább valahogy továbbléptem rajta. Először nagyon tetszett, azt hiszem, ez volt az első „komolyabb” belekukkantásom a fantasy irodalomba, így az újdonság varázsával nyűgözött le. Aztán találkoztam sokkal „vámpírosabb” vámpírregényekkel, a könyv lapjairól szinte lelépő szereplőkkel, önálló jellemme lés motivációkkal, stílussal, ráadásul e tájban olvastam a HP-sorozatot is, ami az aprólékos pontossággal kidolgozott háttérvilágával (többek között) levett a lábamról.

Valamivel később újraolvastam Meyer könyveit, és akkor már nem sok dolgot találtam benne, ami megfogott volna; elmúlt a dolog. Viszont azért én mindenképp tisztelem ezt a könyvet, hogy annyi embert vett rá az olvasásra, és talán ők továbbra sem hagytak fel ezzel a jó szokással.

Íróként milyen első benyomásra törekedtél a neten? Volt-e valaki, aki segített eligazodni és kiismerni magad a fanfices berkekben?

Amikor elkezdtem írni a Tudnál szeretni?-t, amiaz első feltöltött írásom volt, abban a naiv hitben éltem, hogy a Sirius/saját szereplő egy forradalmian új és zseniális ötlet… Azon igyekszem, hogy a főszereplő lánykám ne nagyon legyen Mériszú, és ennek ellenére valami különleges legyen benne. És a csavarok… Na, én teljesen rá vagyok kattanva a történetekben lévő csavarokra, és az nagyon fontos volt nekem, hogy az én történetemben is legyen lehetőleg több is belőle. Igazán büszke voltam magamra, amikor sikerült kitalálnom párat…

A második kérdésre pedig nem a válasz. Először egyedül próbáltam rájönni a dolgokra, amiket végül általában a saját káromon tanultam meg, mert persze nem bukkantam rá rögtön a Merengőről Merengőknek-re, a html-kódok meg valami távoli bolygóról származó „dolgoknak” tűntek elsőre. És mire rájöttem, hogy mit akar a kritika alján tőlem azzal, hogy „háromszor három kisbetűvel”, addigra már elég ideges voltam, mert persze valami három vagy kilenc kisbetűben gondolkodtam, ugyanis szokásom mindent túlbonyolítani… Amikor jelentkeztem a Kívánság Üstre, az sokat segített, meg rátaláltam egy html-kódokról szóló útmutatóra is, és onnantól már egészen jól elnavigáltam magam.

Annak ellenére, hogy nagy HP rajongó vagy, Merengős profilodon láttam, hogy már egyszer kiléptél a komfortzónádból és előrukkoltál egy Original történettel is. Tervezel még ilyesmit a közeljövőben?

A Merire főleg HP-történeteket töltök fel, meg később esetleg más fandom felé is el fogok kacsingatni, viszont az Original írásaimat általában megtartom magamnak, ugyanis a legtöbb nincs kész (a legjobb, hogy a háromnegyedük csak a fejemben van meg…), de egyszer mindenképp meg fogom őket írni…

Suli időben mennyi időd van az írásra? Milyen helyet kap ez a hobbi a fontossági listádon?

Hű, valahogy úgy néz ki a dolog, hogy első a suli, második a sport (mert muszáj), harmadik pedig az írás, amire a szabadidőm legnagyobb részét áldozom.

Gondolkoztál már azon, hogy más univerzumokba is látogatást teszel, nem csak HP fanfictionöket és saját történeteket találj ki? Láttam pl. a profilodon, hogy szereted még a Percy Jackson sorozatot stb…

Igen, többször is, bár egyelőre ez fogott meg annyira, hogy fanficeket írjak hozzá, viszont elkezdett érni bennem a gondolat, hogy a Maximum Ride c. könyvhöz is írjak ficet. Percy Jacksont is szeretem, de még nem jutott eszembe hozzá ötlet.

Szerinted milyen egy jó író? Mi teszi különlegessé, best-seller listavezetővé az embert?

Én csak arról tudok beszélni, hogy számomra mi tesz különlegessé és szeretetté egy írót: legyen egyedi. Nagyon sokat jelent nekem, ha egy olyan könyvvel találkozom, ami tud valami egészen újat mutatni nekem; ez lehet akár stílusban, témában, netán egy csontig rágott témának egy egészen új arcát fedi fel, esetleg az érzésekkel tud úgy játszani, ami egyedülállóvá teszi.

Nos, az elején elárultad, nagy vágyad, hogy felnőttként író legyél. Ha nyomtatásban jelenne meg a műved, választanál írói álnevet, vagy megmaradnál a sajátodnál?

Azt hiszem, maradnék a sajátomnál, bár egyelőre jobban szeretem kicsit „titkosabban” megosztani az írásaimat, ha egyszer valami nyomtatásban megjelenne tőlem (szép álmok…), akkor azt a saját nevem alatt szeretném látni.

Mit jelent neked a Harry Potter sorozat?

Megnevezni pontosan nem tudom, de nagyon sokat, és biztos vagyok benne, hogy mindig is nagyon sokat fog. Talán, talán, ha egyszer valóra válnának az álmaim, akkor is szeretettel néznék vissza rá, mert tudnám, hogy igen, innen indultam, ez volt az a sorozat, ami olyan sokat segített nekem. Mert a ficírásban azt is szeretem, hogy van egy anyag, amiből dolgozni lehet, mintha totyogós gyerek lennék, aki járni tanul, de valaki megfogná a kezem, így egyelőre nem kell teljesen egyedül boldogulnom.

Neil Gaiman szerint öt kedvenc könyvet választani olyan, mint megnevezni öt testrészt, amit nem akarsz elveszíteni. Én most mégis arra kérnélek, sorolj fel párat, és indokold meg a választásod!

Hű, abban mindenesetre biztos vagyok, hogy öt darabbal nem fogom beérni… De akkor próbálkozzunk! Tehát, régebben hatalmas indiánkönyv-rajongó voltam, de abból is Az utolsó mohikán maradt meg leginkább (még a filmet is szerettem belőle, pedig ez nálam nagy szó…). Aztán a HP-sorozat jött, látott és győzött (Cseles vagyok, ugye? Egy névvel kilőttem hét könyvet, de így kevesebbnek tűnik…), a miértről pedig egészen eddig regéltem. Shakespeare Rómeó és Júliáját is ide kell írnom, holott ebből a musicalt láttam először, amibe szintén teljesen beleszerettem, aztán a könyvet is elolvastam, és ott is maradt a szerelem. A Tűzkönny c. könyvet Chris D’Lacey-től bárkinek ajánlom, akinek épp nincs ihlete, eskü, mindenki olyat szeretne majd, mint ami ebben a könyvben van, meg annak is, aki sárkánymániás (khmmm), aki pedig még nem az, ettől biztosan az lesz (És így próbálok nem spoilerezni…).

És utoljára hagytam jelenlegi legnagyobb kedvencemet: Patrick Nesst. De úgy unblock imádom, nagyon egyedi a stílusa, olyan problémákat fogalmaz meg, ami sokunkat foglalkoztat, és mindezt úgy, hogy közben el nem lehet szakadni a soraitól. Tehát lenyűgöző. Minden. Egyes. Könyve.

Olvasói kérdések:

Miről/Kiről szólt az első írásod? Itt most nem arra gondolok, amit legelőször feltöltöttél az internetre, hanem arra, amit legelőször begépeltél vagy leírtál.

Azt hiszem, ezt a kérdést már nagyjából megválaszoltam följebb, de azért még ideírom, hogy az első “komolyabb” dolog, amit tényleg nagyon akartam írni, és hónapokig elkotlottam fölötte, az egy vérfarkasos borzalmasan mériszús valami volt. Azért vannak benne egész érdekes ötletek, ahogy így visszaolvasom néha (tök jó olykor visszanézni, és máris felfedezni némi fejlődést, és tudni, hogy azért képes vagyok rá, szóval hajrá, van még hová küzdeni), lehet, hogy egyszer majd felhasználom őket.

Minek/Kinek a hatására kezdtél el írni?

Ez is jó kérdés... Azt hiszem, elsősorban magam miatt, mármint én találtam ki jó pár könyv elolvasása után, hogy ha ennyien írtak, miért ne próbáljam meg én is? Valahogy így. Azóta rengetegféle ihletőm volt, de ami akkor a legjobban ösztönzött, az a húgom örökös lelkesedése és támogatása (és most abbahagyom, mert azt mondja majd, hogy nyálas vagyok) volt.

Szoktál zenét hallgatni írás közben?

Igen, körülbelül mindig. Családom roppant mód értékeli, mert ugye én nem nagyon hiszek a fülhallgatókban... Remélem, nem csak én vagyok olyan, hogy képes vagyok bőgni egy zene hallatán is. Írás közben összevissza hallgatok mindenfélét, például valami harcjelenetet sikerült egyszer talán egy ilyen szerelmes Republic-válogatásra megírnom, flufftengereset meg AC/DC-re, de minden írásomhoz megvan egy zeneszám, amihez az tartozik. Újraolvasása közben csak és kizárólag az szólhat, meg ha épp nincs ihletem, csak becsukom a szemem, meghallgatom, és szuggerálom magam.

BNori, mikor és hogyan szeretted meg a Tekergőket?

Már a könyvekben is nagyon szerettem volna többet tudni róluk, leginkább akkor, amikor elkezdett érdekelni Sirius háttérvilága, és beleszerettem a kis csapat belső dinamikájának boncolgatásába.

És miért pont az a kedvenced közülük, aki? ^^

Attól tartok, már így is túlságosan elvetemült mániákus látszatát keltem. (Hmm, így is van.) De hát itt kaptam még egy kis helyet kirajongani magam: Sirius rettenetesen sokoldalú szereplő lehet, ha annak akarjuk megírni, nagyon érdekes a sorsának alakulása is. Amellett, hogy imádjuk, szembe kell néznünk az árnyoldalával is, szóval mindig hagy gondolkodnivalót. És ki ne akarna egy ilyen keresztapát, aki egy börtönből is kiszabadulna azért, mert úgy sejti, veszélyben vagyunk, pedig ez elvileg lehetetlen? Meg persze elég hízelgő a kép, ami róla él a fejemben. Hmm. Nemrég kaptam egy I love Black feliratú pólót. Bár a tervezője valószínűleg nem így gondolta, de imádom.

Magam, az Írófigyelő csapata és az Olvasók nevében is nagyon köszönöm BNori, hogy vállaltad a felkérést és ezáltal megismerhettünk téged! További sok sikert és szép pillanatokat a fanfic világban! A csíny letudva!