Sziasztok!
Immáron második éve él az oldal a mi kis
kvartettünk „felügyelete” alatt, ami nemhogy jó érzés a számunkra, hanem
egyenesen ünnepi, és hatalmas büszkeséggel tölt el bennünket. Nélkületek azonban mit
se érne-élne az egész, szóval bátorkodtunk a facebook-os kép mellé egy kis
játékos meglepit adni nektek. Először is nagyon szépen köszönjük Sybill
Dumbledore-nak a frappáns kis kérdéseket, élmény volt válaszolgatni rájuk.
Másodsorban nem írtunk neveket a válaszainkhoz…
Tehát tessék!
Két éve kérdezünk, válaszolni azonban ritkán
szoktunk. Vajon ki-melyik válasz mögé rejtőzött? Szerintetek?
Mikor
és mitől jutott eszedbe/eszetekbe az, hogy belevágjatok ebbe az egészbe? Honnan
jött az ötlet?
Ó, hát már amikor
először találkoztam az oldallal, nagyon megtetszett az ötlet. Szóval, amikor
láttam, hogy keresnek embereket, elfogott a kényszer, hogy jelentkezzek. És bár
bétának vettek fel, úgy alakult, hogy az első interjúalanyomért szinte
könyörögtem, és mivel jól sikerült, felajánlották a lehetőséget. Én pedig
örömmel elvállaltam :)
Nos, ez az ötlet nem tőlünk származott eredetileg, mi csak nem hagytuk,
hogy kihaljon a dolog. Egy embert illet minden elismerés e téren, mert ő vette
fel a régi irányítóval a kapcsolatot, hogy szeretné új csapattal folytatni az
interjúk készítését. Így léptünk az örökébe sok-sok riporternek, akik előttünk
faggatóztak, ez pedig már két éve történt - hogy repül az idő! :)
Onnan,
hooooogy… Honnan is? *fejvakar* Nos, nem nagyon akadtak olyanok, akik érdemében
foglalkoztak az üggyel, tehát „miért ne?” alapon cselekedtünk. Megérte. Mikor?
Hát lassan három éve, hogy felvetődött, pár nap alatt komolyra fordult, de
kellett néhány hónap, hogy létjogosultsága legyen újra.
Valamiért mindig is
kedvet éreztem az újságíróskodás iránt, és alapból kíváncsi természettel vagyok
megáldva, szóval… miért is ne? :) Egy Lois Lane veszett el bennem, az
Írófigyelőben pedig egy kicsit kiélhetem ezt az énemet.
Hogyan
találjátok ki a kérdéseket? Mindenkinek mást tesztek fel, vagy van egy alap
séma (ha fogalmazhatok így) amit általában követtek, esetleg csak kicsiket
változtattok?
Természetesen vannak
alapkérdések, akár HP, akár PD szerzőről van szó, de mivel a különböző írók
más-más stílusban, háttérrel és műfajban alkotnak, ha akarnám, se tudnám
mindnek tök ugyanazokat a kérdéseket feltenni. És uncsi is lenne, ha mindig
ugyanazokra a kérdésekre érkeznének a válaszok. A legtöbb
interjú egyébként bizonyos szempontból rugalmas, közben is jutnak eszembe újabb
kérdések, és az is mázli, hogy az alapkérdésekre sem ugyanazok a válaszok
érkeznek a különböző alanyoktól, szóval végül is a sablonosság veszélye
szerencsére nem fenyeget :)
A többiek nevében nem beszélhetek,
de nekem van egy dokumentumom telis-tele kérdésekkel, azokból szoktam
válogatni, de sokszor jönnek ötletek egy-egy korábban megválaszolt dologgal
kapcsolatban is. Aztán persze sok kérdést fel lehet tenni az illető
munkásságával kapcsolatban is, vagy ha valami érdekességet említ, arra ráharap
a riporter, így pedig már gyerekjáték a dolog.
Alapkérdés van – bár én nem kifejezetten szeretem őket XD Viszont
alanya válogatja, menyire merülünk bele, mennyire engedjük el magunkat… Volt,
akivel végigröhögtem az egészet, mert annyira ismertük és szerettük egymás
társaságát, még mással olyan „száraz” volt, hogy tényleg csak az alapokra
szorítkoztunk. Mindenesetre nem lehet ugyanazt kérdezni egy törzsgyökeres
Snanger fantól, mint egy Nagyterem kategóriás, akció-orientált fantól.
Először
jönnek az alapkérdések, de már a második csokorban jönnek az újabb ötletek. Én
szeretek az interjúalany válaszaiból „kérdezni”. Mindig van valamilyen téma,
ami előjön, és kíváncsivá tesz, akkor miért ne kérdezzek rá?
Mi
alapján találtok vagy kerestek írókat? Aki aktív, mind "jöhet"? (-:
Ez több összetevős történet. Van,
akit azért választok, mert voltam már vele valamilyen kapcsolatban (bétáztam
neki, vagy szimplán csak olvastam tőle), van olyan, akit valamilyen kihíváson
fedeztem fel, aztán persze van, aki azért akad horogra, mert aktív és/vagy
sokan szeretik, és van a szubjektív nézőpont: akit én ígéretesnek tartok, még
akkor is, ha annyira nem népszerű az illető :) Meg ha jönnek ajánlások… Bár
abból még nem érkezett túl sok…
Az ajánlásokat igyekezzük
megfogadni, hiszen az is fontos, mit akarnak az olvasók olvasni, illetve van,
hogy mi keresünk magunknak valakit :) Általában jobban szembetűnnek az olyanok,
akik kiemeltek lettek a Merengőn, vagy valamilyen kihíváson vettek részt :)De
nyilván az is dominál, mi kiket olvasunk és szeretünk.
Nos, én szemtelen voltam
és olyanokkal beszélgettem, akik kifejezetten a saját kedvenc alkotóim. A
lehetőség adott volt, tehát jól megragadtam a grabancát :D De persze figyelünk
az igényekre, másokra, ki a népszerűbb per pillanat, ki nem népszerű… Van miből
válogatni.
Az aktívabb
írókat könnyebb elcsípni, persze. De nem jelenti azt, hogy valaki aktív író,
akkor azzal majd könnyebb interjút készíteni. A levélváltásban nem mindenki
szokott gyors lenni, valamikor nekem van több időre szükségem, mert épp felhalmozódott
a tennivalók listája. Személy szerint nekem megtetszik egy adott író stílusa,
onnantól pedig már csak meg kell tudni, szeretne-e csatlakozni hozzánk, mint interjúalany.
Mi
ösztönöz titeket erre a munkára? Csak szimplán szeretitek ezt csinálni, vagy
van valami, ami külön boldogít benne?
Persze, elsősorban
azért csinálom, mert szeretem csinálni. Ez főleg akkor erős motiváló tényező,
amikor amúgy el vagyok havazva, és nem nagyon jut időm és energiám rá. Másrészt
kihívás, és szeretem a kihívásokat :) Minden interjúban én is megmutathatom,
mit tudok, hogy mennyire vagyok jó riporter, és nagyon jó érzés, ha az emberek
elismerik a munkámat. Fontosnak érzem magam tőle ;)
Én személy szerint szeretek új emberekkel ismerkedni, s mivel a mugli
életben előbb össze kell szednem a bátorságomat, ami elég sok időben telik, úgy
találtam, a neten könnyebb :)) És nyilván egy idő után az ember ráérez az ízére
és szereti is csinálni. De alapvetően azt kell mondanom, világéletemben
kíváncsiskodó emberke voltam, szóval az is egyfajta öröm, hogy választ kapok a
kérdéseimre. Másrészt mindenkinek ajánlom, tényleg, mert nincs két egyforma
alany és így soha nem lehet unatkozni ^^
Jól
esik az embernek, ha kíváncsiak rá. Még
nem volt olyan alany, aki piros lámpát villantott volna a kérdésre, mely szerint
lenne-e kedve egy interjúhoz? (Hogy mit gondolt magában, arról nem tudok
nyilatkozni. ) Öröm kérdezni, öröm ismerkedni, és nagy-nagy öröm azt látni,
hogy van, aki figyel. Meglátásaim alapján a meginterjúvoltak
vissza-visszatérnek és ajánlják az oldalt. Ez egy elég keménymag, és nagy büszkeséget
ad, ugyanis maga a számbéli népszerűségünk kicsi. De mindennek és mindenkinek
egyformán örülünk… És hát nem magunk miatt csináljuk. A riportalanyokért.
Valamikor nincs időm az írásra, ilyenkor háttérbe szorul az írói
munka, de az interjúztatás során újra beléphetek abba a világba, amit annyira
szeretek. Ez nagyon jó érzés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése