Marysilver interjú

Egy ritkaság kapcsán találkoztam először Marysilverrel: a Szabó Magda által megírt Abigél történetnek írt folytatást, méghozzá olyan rendkívüli módon, ahogyan nem is gondolná az ember. A regény végül szerzői jogok miatt nem került a polcokra, de ez nem vette el a következő alkotónk kedvét. Nagy lendülettel alkot tovább, kezei közül olyan művek kerülnek ki, mint a Windsorok- York rózsái, amelyben a brit királyi családot állítja középpontba, vagy az újabb gyöngyszeme a My Fair Lady történet, Nekem épp elég, hogy élsz! c. írás. Személyes kedvencemként ajánlom tehát Marysilvert, kedves Olvasók, már ha még nem sikerült elcsípnetek a nevét a Merengő berkeiben!

Fogadjátok szeretettel!

 Hogyan mutatnád be magad az Olvasóknak?

Az írás a szenvedélyem. Mikor egy történeten dolgozom, teljesen átadom magam annak a kornak, annak a világnak és a szereplőknek. Arra a kis időre a valóság megszűnik létezni körülöttem. Azt hiszem, egy emberről leginkább a gondolatai és az érzései árulkodnak. Az én gondolataim és érzéseim megjelennek minden írásomban. Ha valaki elolvassa egy regényemet, a lelkembe lát és mindent megtud rólam.

Az első, amit annak idején olvastam tőled, az Abigél-folytatások voltak. Honnan jött az ötlet, hogy továbbírd az eredeti regényt?

Egészen kislány korom óta nagy rajongója vagyok az Abigélnek. Ez a könyv volt, ami átvezetett az kicsit nehezebb időszakokon is. A folytatás megírása csak egy kósza ötlet volt. Egy fejezettel indult és majdnem egy évig nem is vettem elő. Aztán újból a kezembe került a regény, és kedvet kaptam, hogy folytassam az írást. Próbaképpen elindítottam egy honlapot, hogy lássam, hogy tetszik az embereknek a „folytatás”. Hála Istennek megszerették! Nagyon boldog voltam, mert tartottam az első reakciókról. Innen is köszönöm mindenkinek, aki hosszú évekig kitartott a történetem mellett, és követte minden szombaton. :) Ha ők nincsenek, és nem bíztatnak, valószínűleg abbahagyom az írást.

Hogyhogy nem König? Ezt mindig is meg akartam kérdezni. Többen benne látták a hőst.

König egy nagyon érdekes és jól felépített karaktert volt. Én is nagyon szerettem, de volt valami, amiért úgy éreztem, nem mehetek el szó nélkül a Zsuzsanna/Kalmár szál mellett. A könyvben végig ott voltak a rejtett utalások a kapcsolatukra, ez pedig különösen izgalmassá tette az írást. Az apró szálak felgöngyölítése, egy kis nyomozás… :) Emlékezzünk csak az étkezéseknél felolvasott történetre: a jóképű Guillaume, a szép Margaret és a szerencsétlen Teofil szerelmi háromszögére. A néhány évvel ezelőtt megjelent forgatókönyv – ami tartalmazta Szabó Magda feljegyzéseit és gondolatait – résztelesen leírja hármójuk történetét. Margaret szereti Guillaume-ot, de ezt a szerelmet túl szenvedélyesnek, túl bűnösnek ítéli meg ahhoz, hogy beteljesüljön. Úgy érzi, Teofilnak nagyobb szüksége van rá, mint Guillaume-nak, ezért inkább őt választja. Guillaume elmegy a háborúba, és meghal. Épp úgy, ahogyan Kalmár az Abigélben. (Ezt a részt egy logikusnak tűnő húzással próbáltam áthidalni a folytatásban. Nálam Kalmár eltűnik a háborúban és sokáig mindenki halottnak hiszi).  Próbáltam hát ezt Guillaume-Margaret-Teofil-szálat, és még a regényben, filmen és forgatókönyvben megjelenő utalásokat összerakni, és kialakítani belőlük egy teljesen új történetet. König a folytatásban is hős volt, de a hősiessége most másban nyilvánult meg: képes volt lemondani arról a nőről, akit szeretett, mert tudta, hogyha magához láncolná, azzal akár a halálát is okozhatná.

Mennyiben más az írásod, mint mondjuk annak idején Szabó Magdáé?

Szabó Magda egy íróistennő volt. Én csak egy irodalomkedvelő amatőr. :)

Említetted, hogy végül nem publikálhattad a folytatásokat. Szerinted mi volt ennek az oka?

Volt egy kiadó, amelyik vállalta volna a regény megjelentetését, de sajnos szerzői jogi akadályokba ütköztünk.

A második világháború korszakában úgy tűnik, nagyon otthon érzed magad. A Windsorok- York rózsái kapcsán találkoztam veled újra. Mesélj egy kicsit arról a regényről! Ha jók az információim, ez az írás egy nagyobb lélegzetvételű műnek csak egy harmadrésze.

Igen, valóban több kötetesre terveztem a történet. Az első rész, a Windsorok-York rózsái Albert herceg (a későbbi VI. György király) és felesége Elizabeth megismerkedésétől datálódik egészen a házasságkötésükig, 1923-ig. A második kötetben VIII. Edward lemondásával és Bertie trónra kerülésének körülményeivel, valamint a nyugodt és békés családi életükkel, míg a harmadikban a királyi család és Bertie háborúban betöltött kulcsfontosságú szerepével szeretnék foglalkozni, egészen a király korai és tragikus haláláig.

Miért éppen Bertie-vel és Elizabeth-tel kezdődik a történet?

Mert ők voltak az elsők, akik Windsor-házi uralkodóként léptek trónra, és hosszabb ideig uralkodtak, bebetonozva ezzel a történelembe azt a dinasztiát, amit most mi is ismerünk. A Windsor-házat V. György király hozta létre az I. világháború alatt. Addig a Szász-Coburg-Gothai-házba tartoztak a brit uralkodók, Viktória királynő német férje, Albert herceg révén. A háborúban azonban a britek szembe kerültek a németekkel, akikkel szemben az angolok ellenszenve egyre csak nőtt. Ez akkor érte el tetőpontját, amikor Londont egy Gothában gyártott és az erre a névre is keresztelt repülőgép kezdte el bombázni 1917-ben. V. György ekkor megváltoztatta a család nevét Windsorra, az ősi birtokukról.

Albert herceg és a nemesi családból származó Elizabeth Bowes-Lyon története több szempontból is izgalmas. Egészen kis korukban találkoztak először. Elizabeth akkor 5, Albert pedig 10 éves volt. Aztán évekig nem is tudtak a másikról, mígnem tizenöt évvel később útjaik ismét keresztezték egymás, immáron végleg. Bertie háromszor kérte meg a lány kezét, mire az végül beleegyezett a házasságba, és így ő lett az első közember, aki beházasodott a királyi családba, évekkel később pedig királyné lett belőle, a férje bástyája és támasza a nehéz időkben. Tökéletesen kiegészítették egymást: az egyik hiányosságait pótolta a másik erőssége. Nem sok szerelmi házasság köttetett a brit királyi házakban, de az övék volt az egyik. Elizabeth ötven évvel élte túl a férjét, teljesítve ezzel utolsó kérését; hogy kettejük helyett is éljen. 101 éves volt, amikor meghalt és soha nem volt a szívében hely más férfinak, csakis Bertie-nek. Ha ez a történet nem kiált egy külön regényért, akkor mi? :)

Nem nehéz arról a korról írni? Úgy értem, vannak fotók arról a korszakról, de azért mégis lennie kell egy korhűségnek. Sok mindennek jársz utána az írásaid kedvéért?

Ha az ember komolyan gondolja az írást, és élethűen szeretné visszaadni az adott történelmi kort az olvasóinak, akkor muszáj beleásnia magát egy-két dologba. Én nagyon élvezem a kutatási időszakot. Amellett, hogy egy teljesen új világ is feltárul előttem, alig várom, hogy visszaadjak valamit ebből az írásaimban.

Bevallom őszintén elsősorban a te írásod hozta meg a kedvem, hogy a Privet Drive-ban is alkossak. Te mikor döntötted el, hogy a megálmodott karaktereidet életre kell keltened?

Köszönöm, ez nagyon jól esett! :) Hogy mikor született meg a döntés? Amikor nagyjából elképzeltem a történetet, és úgy gondoltam, ebből még lehet valami. A „Windsorok”-nak például alaposan utána olvastam előtte és elég érdekesnek tűnt a háttérsztori ahhoz, hogy akár jó dolgok is kisüljenek belőle. Megpróbáltam, és szerencsém volt. Innen is köszönöm szépen minden Olvasónak!

Rád ki az, aki eddig íróként nagy hatással volt?

Szabó Magda, Ken Follett, Gárdonyi Géza (remekek a csataábrázolásai). Ők hárman a leginkább, aztán persze, vannak még sokan, de leginkább ők.

Inkább magányosan alkotsz, vagy azt szereted, ha nyüzsgés van körülötted?

A magányos alkotás híve vagyok. Akkor jönnek a legjobb gondolatok. Vagyis, ez így nem teljesen igaz. :) Az igazán jó gondolatok akkor jönnek, amikor valami olyat csinálok, amihez semmi kedvem: például mosogatás vagy egyéb házimunkák. Ilyenkor szabadjára engedem a fantáziám, és alig várom, hogy végezzek, és végre leírhassam az ötleteimet. Ilyenkor általában egy nagyobb egység –egy fejezet jelentős része-megszületik. Szóval, mégsem olyan rossz a házimunka. :)

Ha történik valami a civil életedben, mennyire van ez hatással az alkotásodra?

Valamennyire biztosan, de próbálom magam tartani az eredeti történetszálhoz, és nem letérni róla. De, ha épp nagyon jó kedvem van, az írás is sokkal jobban megy.

Van aki azt vallja, hogy minden nap ír legalább egy sort, valaki viszont egy huzamban szeret alkotni, akár több oldalt, aztán félreteszi az irományt. Te melyik típusba tartozol?

Én akkor szeretek írni, amikor ötletem van. Nem biztos, hogy jó, ha erőltetjük az írást, mert akkor az általában érződik a történeten. Szerintem akkor kell írni, mikor az ember kedvet kap hozzá és ihlete van. Előfordul, hogy a metrón jön egy jó gondolat; akkor előveszek egy darab papírt, és megpróbálom leírni, nehogy elfelejtsem. Aztán hazaérve jöhet az igazi alkotási folyamat.

A családod és a barátaid tisztában vannak azzal, hogy írsz?

Igen. És általában meg is kérdezik, hogy van-e valami új, amit még nem olvastak. :)

Egyetértek velük! Én is zaklatni foglak a történeteid folytatásáért, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül.

Köszönöm, hogy interjút adtál nekünk!